Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2247 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2248 a dolgozók 30%-os képviseletét. Aztán megadja az alapítvány és az egyesület létesítésének jogát. Kívülálló állampolgárok éppúgy, mint a munkahely dolgozói lehetnek kisrészvényesek vagy hányadrészvényesek. Ez mind előnyös. A participációs kötelezettséget kivéve, e jogok csupán megengedettek és nem előírások. Amint diszkréten az expozé és a bizottsági előadó is utalt rá, én először a normativitás elvét szerettem volna már ebben a törvénybe beépíteni. Tehát a dolgozók egyénileg és kollektíven tulajdonosi mivolthoz is jussanak, s meghatalmazottjuk révén tulajdonosi arányban vehessenek részt-a közgyűléseken. Az érvek hatására azonban arra a következtetésre jutottam, hogy ilyen vonatkozású -előírást majd a meglevő, hagyományos termelőüzemek részvénytársasággá való átalakulását- szabályozó törvényben lesz célszerű szerepeltetni. Ez a második javaslatom. (Zaj.) Lesz harmadik is. (Derültség.) Abból in dűlik ki, hogy legyen módja az elsőgazdaság dolgozóinak is -• bár nem úgy, de ugyanolyan joggal, mint a kisebb vállalkozásoknál — gazdaként részt venni a tőkevagyon feletti rendelkezési hatalomban. De ne csak módja, hanem közvetlen érdeke is hajtsa erre a mikroszintű tulajdonosi részvételre. Amennyire csak a bankokrácia hivatalnoki mivoltját erősítenénk, ha a nyugati fináncoligarchia szerepét mim élnénk, akik az oligopoliszok menedzsereit felügyelik, annyira szükség van a mi rendszerünkben is arra, hogy az alkalmazotti viszonyban levők a munkajövedelem mint fő jövedelmi formán kívül rendelkezzenek tőkejövedelem-érdekeltséggel is, persze* meghatározott kikötésekkel. Ez őket a jó gazdálkodásban, a távlatos stratégiákban is érdekeltté teszi.- Nehogy a központi re disztribúciós bürokratizmus helyére lokalizált technobürokratikus képződmények nőjenek azok feje fölé, akik mindig amúgyis a legelső vesztesei-a rossz döntéseknek! Mind a gazdasági ésszerűség-, mint a szocialista orientáció szempontjából ezért sorskérdés az, hogy legyenek eleven társadalmi erők, akik közvetlen érdekeiknél fogva készek felsorakozni az újító szakember, a jó vezető, egyszóval minden korszerűsödés és vívmány ügye mögé. A munkafolyamatban viselt szerepük és betöltött helyzetük alapján képesek legyenek belülről befolyást gyakorolni a gazdálkodás és stratégiai döntések menetére, kellő időben észlelni és kezdeményezni, ha hibát, torzulást látnak akár a vezetésben, akár a közvetlen környezetükben. Az alkalmazotti viszonytól elválaszthatatlanul akként lehetne a szellemi és a- fizikai dolgozók személyére konkretizálni a társadalmi elsajátítást, • hogy az adott vállalat alaptőkéjéből tulajdonosi hányaduk legyen. Elméleti indokul az szolgálhat, hogy tőkevagyon mindenkori értékének ők (a kollektíva vezetőstül) voltak a megalkotói és ők az újratermelői is; akár e vállalatnál, akár a másiknál halmozzák fel a nyereség egy részét (ők teremtik elő) amiként a felvett hitelek törlesztéséhez szükséges értékfedezeteket is. Hitem szerint, az elsőgazdaság dolgozóinak közvetlen bekapcsolása a köztulajdonlás folyamatába, nem nehezítené, hanem könnyítené a munkavállalói érdekek szakszervezeti s egyben a vezetői érdekek kamarai érvényesítését; amellett a kezdeti időszakban kitűnő gyakorlóterepül szolgálna az ésszerű vállalkozások, kisrészvényesi szerepek körüli tapasztalatok megszerzéséhez. Az is meggyőződésem, nem egészen áll a mi sajátos, történetileg meghatározott realitásaink talaján az, aki szem elől téveszti ezt a kínálkozó lehetőséget, s egyben a mai bajaink ajtaján dörömbölő szükségszerűséget. Ilyen megfontolások alapján szeretném a társasággá alakítás szabályozását- célzó törvénytervezet munkásainak ezúttal is ajánlani, hogy szíveskedjenek megvizsgálni részvénytársaságok, esetleg kft. esetére a bérmunkaviszonyt kiegészítő tulajdonosi részesedés előírásának módozatait. Természetesen az alaptőke bizonyos, 2—10 százalékára vonatkozna ilyen normatív előírás. Különben pedig a jelen törvény szellemével összhangban, az alapszabályra kellene bízni a konkrét mértékeket, kikötéseket. Ha az ez irányú gyakorlat életképesnek bizonyulna, az állami szektorban véghez viendő társadalmasítás terén kiformált megoldások hasonlóan mintaértékűvé válhatnának, mint ahogyan azzá váltak a mezőgazdasági szövetkezés terén kikinlódott vívmányaink is. Amidőn azt bizonygatom, hogy az állami szektor — csak közép- és nagyüzemi bázison életképes — társaságainak alaptőkéjében legyen részesedése a kollektíváknak is, akkor a reális lehetőség ígéretét ehhez éppen a szövetkezet hazai gyakorlata nyújtja. Egyben a szövetkezeti forma mai korlátai figyelmeztető tanulságokkal is szolgálnak. Először a 60-as évtized szövetkezeteire utalnék. Változtatva a változtatandókat, a tapasztalatok átültethetők az állami nagyvállalatok mezőnyén keletkező társaságokra. Túlságosan sántít-e a hasonlat, ha a háztáji szerepét a dolgozók tulajdonosi jogosítványaihoz, részvényesi mivoltjához merem hasonlítani? A szövetkezeti közös vagyon létével pedig a társaság törzs és alaptőkéjét, ületve saját tőkéjét vethetjük össze-. A két tényező együtt megadja a munkafunkció és a tulajdonosi funkció, az egyén és a-közösség-kombinálásának alapképletét. S ha még ezt más gazdasági szereplőkkel, pénzintézetekkel és nem utolsósorban az állammal is kiegészítjük, a társadalmi össztőke áruviszonyokkal egyező konkretizálásának a képlete szinte teljessé válik. Szabó István képviselőtársam lehet a megmondhatója, hogyha a volt egyéni termelők távlati érdekek meghatározott társadalmi-gazdasági feltételek és gazdaságpolitika esetén tudnak azonosulni, képesek a dinamizmus, a technikai fejlesztés és a piaci alkalmazkodás támogatására, miért ne tudnának azok, akik vagy akiknek elődjei jórészt közülük kerültek a munkásság, az értelmiség- soraiba, sőt akik köztük élnek mint szövetkezeti tagokkal és velük közös fedél alól, tőszomszédságukból sokan járnak munkába ma is. Amit viszont a szövetkezeteknek kellene az államiból átalakuló társaságok előnyeiből kamatoztatni, az egyrészt az erőforrások nagyobb mobilitása más ágak irányában. Gondolok itt mindenekelőtt arra, hogy az egyes dolgozó, ha tagként belépett, köteles volt vagyont bevinni (feltéve, ha volt és van neki), de ha meg