Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2249 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2250 akar válni, vagy kényszerülne megválni tőle, vagyonrészt

1 nem vihet magával. Különben sem volna szerencsés

1 az ország anyagi jövője szempontjából, hogy azért mert más a

1 múltja a szövetkezeteknek és más a vállalatoknak, nem omlanának le azok a válaszfalak, amelyeket évtizedeken át a megkülönböztető szabályozók mesterségesen emeltek közéjük. Kárt okozna, ha a szövetkezeti forma, anélkül, hogy feladná értelmes identitását^ valamiféle enklávévá, szigetté válna, azaz félreesne a plurális tulajdonviszonyok egymással

1 való nyitottságának folyosójától. A szövetkezetek eddig is bebizonyosították képességüket más tevékenységi ágaknak társulásokban való integrálására. Miért éppen ők lennének elzárva a gazdasági társasági formák plurális rendszerébe való beilleszkedés elől? Elvégre is a magyar népgazdaság egy és oszthatatlan. Állíthatjuk, hogyha a termelőerők, az erőforrások az áru- és pénzgazdálkodásnak megfelelő elkülönültségük szerint allokalizálódó tulajdonviszonyok közt fejlődhetnek, és hogyha a modern államok által kialakított pénzügyi és monetáris politika eszközeivel tudatosan figyelembe vesszük a fejlődés immár valóságosan megmutatkozó törvényszerűségeit, úgy hatékonyabb lesz a gazdaság egész működése s egyben következetesebb a társadalmi elsajátítás, a népjóléti, a kulturális szükségletek anyagi szolgálata, mint volt 1948/49 óta bármikor. Befejezésül; kiegészítő javaslatot teszek a törvénytervezethez: nevezetesen egyfajta részvény, úgy mondanám „osztaiékengedményes" részvényféleség beiktatását: A 252. § 3.e pontja után lenne talán illeszhető. De ez nem az én szakmám. Lényeges azonban a téma kiemelése. Nyugati cégeknél sem ritka eset; hogy egy nagyobb innováció céljából alakul egy gazdasági társaság. Csakhogy nemigen vonzza a tőkéket, mert túl nagy a kockázat, vagy hosszabb időre van szükség a piac meghódításához. Ilyenkor az állam vagy egy multinacionális „vízfej" (Derültség.) beszáll a részvényvásárlásba és kijelenti: meghatározott időre — nálunk hároméves plafont vélek optimálisnak! — lemond a többiek javára a neki járó osztalékról, s így ez az összeg megemeli a többi tulajdonostárs osztalékainak reménybeli, illetve majd valóságos nagyságát. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz hozzászólásra

1 több képviselő nem jelentkezett. Szabad azt megállapítanom, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója által elmondott, beterjesztett és írásban a képviselőtársaimnak kiosztott módosításokon kívül az elhangzottak kimondottan szövegmódosításra nem tettek javaslatot. Tóth elvtársnő egyetért, Eke elvtárs, te is? (Igen). Most Szabó elvtársnál a következő a problémám. Van egy javaslatod: a vagyonérdekeltséggel foglalkozó albizottság. Ezt nagyon régóta mondod. Én azt javasolnám, hogy az ad hoc bizottság, vagy reform-bizottság, Nyers elvtársék vizsgálják meg azt, hogy kell-e külön albizottság még erre is, mert szerintem a továbbiakban úgyis napirendre kerülhet, különben az egész vita során klasszikusan bebizonyítottátok, hogy itt a lehetőségekkel élni kell, mind a ketten elmondtatok olyan dolgokat, ami a lehetőségekkel való élést jelenti, de ez nem szövegmódosítás. Parancsolsz hozzászólni? SZABÓ KÁLMÁN: Amint javasoltam, az ügyrend 21. pontjára építve joga van bizottságunknak albizottságot kiküldeni. Amidőn erre hivatkozva tettem indítványt, még nem tudhattam azt, hogy az ad hoc adóbizottságból létrejön egy reformbizottság. A javasolt munkálat ebbe bele is folyhat. Egyetértek azzal, hogy Nyers elvtárs az ügyet megtárgyalja. Köszönöm szépen. ELNÖK: Nehezebb helyzetben vagyunk ezzel a 252. § (3) bekezdés e pontjával. Tudniillik ez egy szövegmódosítás. Ha szövegmódosítás, akkor pedig az ügyrend 37. §-a (5—9) bekezdése szerint, ha szünetet rendelünk el, akkor a bizottságnak össze kell ülni, kérném a javaslattevő képviselőt is és a szünetben tárgyaljátok meg konkrétan ezt a szövegmódosító javaslatot. Szabó elvtárs, ezzel egyetértesz akkor? A bizottság is. (Igen.) Amennyiben ezzel egyetértenek, akkor most a vitát bezárom, 20 perc szünet következik. (Szünet: 16.25 -i 6.56. - Elnök: Stadinger István.) Tisztelt Országgyűlés! Azért tartottam pár perc szünetet, mert azt reméltem, hogy Eke Károly képviselőtársunk is beérkezik az ülésterembe, s válaszolhatok arra, ami személyemet illetően a felszólalásában megemlített. De távollétében ezt természetesen nem tehetem meg. Ezért ne vegyék rossznéven, ha majd a határozathozatal környékén, ha Eke képviselőtársunk is visszaérkezik, az ügyre visszatérek. Most,

1 mivel több felszólaló nem jelentkezett, Kulcsár Kálmán igazságügyminisztert illeti a szó. Elöljáróban azonban annyit mondanék, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságunk megtárgyalta Szabó Kálmán képviselőtársunk indítványát, s a miniszter elvtárs válaszában erre is visszatér. Tessék. DR. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni azt a türelmet, amellyel a szokásosnál hosszabbra nyújt bevezetőmet végighallgatták. A szokásosnál hosszabb volt ez a bevezető, mert a szokásosnál jelentékenyebb törvényjavaslatról volt szó, amint ezt többen is megállapították a vita során: olyan súlyú törvényjavaslatról, amelyre a magyar történelemben néhány alkalommal ugyan már volt példa, de nem minden nap, és nem túlságosan gyakran. Nagyon köszönöm a felszólalásokat, az elismerő szavakat, s azt is, hogy a felszólalók kivétel nélkül kifejezték: látják ennek a törvénynek a súlyát, jelentőségét társadalmunk fejlődése szempontjából, még akkor is, ha egyébként teljes joggal vannak fenntartások, érvényesülésével kapcsolatosan lehetnek aggodalmak, mert hiszen — amint ezt szinte valameny-