Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2217 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2218 bályaitól. Vagy a törvény alapján tehát igen tág tere nyílik a felelős állampolgári és vállalati cselekvésnek. Nyilvánvaló, hogy a legnehezebben az emberek tudata alakítható át. Ahogy ezt mondják, a társadalmi tudat szükségképpen konzervatív. De az elmúlt 40 év, a tervlebontás és az államigazgatási gyámkodás, a gazdálkodás autark keretek közé szorítása után vajon csodálkozhatunk-e azon, hogy sok ember, elsősorban az idősebbek szemében részvénytársaság, vagy más társasági technikák úgymond kapitalistának tűnnek? Az ideológiai munkában éppen ezért nagy súlyt kell helyezni annak beláttatására, hogy a részvénytársaság- a tőzsde és más társasági fogalmak olyan technikák, módszerek, eszközök, amelyek nem kizárólag a kapitalista társadalmakhoz kötődnek, társadalmi tartalmuk szerint ítélendők meg, így céljaink elérése érdekében is maradéktalanul felhasználhatók. Áttekintve a törvény gazdaságpolitikai, jogpolitikai, társadalompolitikai és ideológiai vetületeit, önkéntelenül felmerül, hogy vajon nem szakadtunk-e el a realitásoktól? Nem szaladtunk-e esetleg túlzottan előre? A törvény szakmai vitájában is gyakran felmerült, hogy nincsenek meg a törvény teljes értékű működtetésének közgazdasági, szervezeti és személyi feltételei. Ebben az aggályban sok igazság van. Kétségtelen azonban, hogy a társadalmi-gazdasági feltételek nem jönnek automatikusan létre. De a törvény megalkotásával minden adottság- teljes mértékű rendelkezésére állásáig várni nem lehet. így a törvény bizonyos értelemben programadó törvényként is működik majd, azaz reményeink szerint nyomást gyakorol a közgazdasági feltételek megváltozására. Már rövid távon is a társasági törvénynek tudható be, hogy egységesíteni kell a vállalkozói és vállalati adórendszert, jelentős változásokat kell végrehajtani a keresetszabályozásban. A törvény hatására jelentős fejlődés várható a rriérlegkészítés, a számvitel, a vagyonértékelés rendszerében is, jelentős személyi és tárgyi fejlesztést kap a cégbírósági szervezet — noha itt meg kell jegyeznem, hogy a törvény életéhez szükséges cégbíráskodás kiépítése csak a költségvetés további tehervállalásával biztosítható, hiszen a bírósági szervezet a jelenlegi feltételek között alig viseli el a ránehezedő terheket, márpedig a bíróságok munkaterhe a társadalomban növekvő igényekre válaszolva egyre fokozódik. Végül is elmondhatjuk azonban, hogy a törvény működésének minimális feltételei hatályba lépésének időpontjára, 1989. január 1-jére biztosítható. Ám további kitartó munkára lesz szükség ahhoz, hogy a következő években a működési feltételek tovább javuljanak és erősödjenek. A társasági törvény a jövő törvénye. Megfogalmazásakor tehát semmiképpen sem lett volna helyes csak a jelenlegi feltételekből kündulni. A társasági törvény megalkotásának elhúzódása — hiszen itt évtizedes aktuális feladatról van szó —, éppen az ideológiai nehézségektől való visszariadásnak, illetve annak tudható be, hogy állandóan az átmenet megoldatlanságára, hiányzó feltételekre hivatkoztunk, anélkül, hogy ezek megteremtésén különösebben fáradoztunk volna. A társasági törvény az ellentmondások kiélezésével nyomást gyakorol majd a tágabb társadalmi környezeti fékek lebontására is. A már említett egykori kereskedelmi törvény megalkotásakor — tehát 1875-ben — a parlamenti vitában több képviselő és Deák Ferenc is aggodalmát fejezte ki a hiányzó társasági infrastruktúra miatt. Később azonban beértek a törvény működtetésének teljes értékű feltételei. A társasági jog hihetetlen ellasztikus jellegét bizonyítja, hogy több mint száz évvel később más társadalmi rendszerben, a részvénytársasági rendelkezések alapján is lehetett vállalatokat alapítani. Ez azonban nem változtat azon, s ehhez a korabeli jogtudomány neves képviselője, Kuncz Ödön már a 30-as években rámutatott, hogy a hatályos részvénytársasági szabályozásunk elavult. Nyilvánvaló, hogy mivel a szocialista piacgazdaság még nem alakult ki, mivel nem bontakozott még ki a megfelelő közgazdasági és jogi kultúra, az új társasági törvény bevezetésével nemcsak előnyökre, hanem hátrányokra, sőt visszaélésekre is számítanunk kell. Ezeket azonban — éppúgy, mint száz esztendővel ezelőtt Deák Ferencéknek — vállalniuk kell. Tisztelt Országgyűlés! • A társasági törvény egységes, hatálya tehát kiterjed a törvényben természetes személynek nevezett emberek, illetve jogi személynek nevezett szervezetek, továbbá a belföldiek és külföldiek társulására egyaránt. Már a törvény a versenysemlegesség jegyében lebontja a mesterséges szektorális határokat, a következőkben azonban nagyobb kerületekként mégis szeretném áttekinteni a törvény bevezetésének feltételezhető hatásait. A gazdálkodás állami szektorában 1984-1986. között jelentős változások mentek végbe. Az állami vállalatok több mint háromnegyed része' önkormányzó, illetve önigazgató állami vállalattá szerveződött át. Ezeknél a vállalatoknál az állam tulajdonosi jogainak túlnyomó többségét átruházták a vállalati tanácsra; illetve a közgyűlésre vagy a küldöttgyűlésre : Ezzel jogi értelemben végbement az államigazgatás és a vállalati gazdálkodás szétválasztása. A vállalati tanácsok működését'eddig is számos és jogos kritika érte. Ezeket is figyelembe véve, készülünk az állami vállalati törvény módosításával a hiányosságok kiküszöbölésére. Arról azonban nem feledkezhetünk meg, hogy az államigazgatás és a- vállalati gazdálkodás elkülönítése nélkül a vállalatok közötti társasági koordináció, piaci integráció nem képzelhető el. Ezért az 1984-es változások pozitív oldalait is hangsúlyoznunk kell. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a közép, illetve kisméretű vállalatok esetében az önkormányzó, illetve az önigazgató forma alkalmazása, a tulajdonosi, illetve a stratégiai vállalatvezetési döntések dolgozói kollektíva képviselőinél való egyesítése általában több előnnyel jár, mint hátránnyal. Erre, valamint a gazdaság' stabilizálásának követelményére tekintettel sem lehet cél, hogy a vállalati tanács, illetve a közgyűlés vagy küldöttgyűlés által irányított vállalatok külső nyomásra; kampányszerűen valamüyen társasági formává alakuljanak át. Erre az állami vállalatok jelentős részénél nincsenek meg az objektív feltételek. El kell ismerni azonban azt is, hogy a külkeres-