Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-28
2215 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2216 ződésre' vonatkozó rendelkezései, valamint a felszámolási és a- cégeljárás, a devizakódex, és így tovább megváltoztatásának szükségességét. Ezekre a jogszabályi változásokra részben már ebben az évben, részben a jövő év első felében sor kerül. Mindezekkel együtt a társasági törvény megalkotása segíti az alkotmány gazdasági rendre vonatkozó rendelkezései átfogó felülvizsgálatát is. Tisztelt Országgyűlés! • Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy a törvény életének, azaz megvalósulásának alapvető feltétele a jogszabályi környezet megváltozása,' azaz azoknak a többnyire a jogforrási rendszer alsóbb szintjén keletkezett és helyet foglaló jogszabályoknak következetes felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése, amelyek betűikkel és szellemükkel szembenállanak a törvénynyel. Mi több, ennek a korábbi szabályozási gyakorlatnak, amely nem ritkán a jogszabálynak elvileg már nem is tekinthető irányelvekkel, körlevelekkel és hasonlókkal is belenyúlt a gazdasági életbe, nem is szólva a rendeletek és utasítások tömegéről, meg kell szűnnie, ha a törvényben foglalt normák megvalósulását'kívánjuk. És hadd tegyem hozzá: ezt nemcsak a gazdasági társaságokról szóló törvény élete követeli meg. Említettem a törvény társadalompolitikai hatását: Csak röviden kívánok szólni róla. Az MSZMP KB szeptember 27. napján tartott ülésén elhangzott, hogy „a politikai stabilitás nélkül nem lehet gazdasági sta* bilitás ebben az országban, a kettő elválaszthatatlan egymástól". Egyetértek ezzel a megállapítással ; és mindazzal, ami ebből következik. Egyebek között azonban az is következik ebből, hogy gazdasági sta-bilitás nélkül sincs tartós politikai stabilitás. S mi lehet az alapja a gazdaság stabilitásának? Csakis az észszerűen, hatékonyan működő gazdaság, amely a gazdálkodó emberek és szervezetek racionális, gazdaságilag optimális magatartásán nyugszik. Tulajdonképpen ez a politikai stabilitás lényeges összetevője is. A racionálisan gondolkodó és cselekvő emberek és szervezetek a kiszámíthatatlan indulatok és érzelmek vezette magatartás helyett, ami sajnos, még mindig egyik jellemzője történetileg formálódott politikai kultúránknak. Talán leegyszerűsítem kissé; mégis úgy látom, hogy ez olyan jogszabály, amely hozzásegít a racionális cselekvés terjedéséhez a gazdságban, amely segít megteremtem és szélesíteni azt a gazdaságüag független, vagy talán inkább önálló réteget, amely a maga gazdasági erejére támaszkodva képes politikailag is önállóan és racionálisan cselekedni. Ez a jogszabály tehát jelentősen hozzájárulhat a politikailag is racionális magatartás terjedéséhez, politikai kultúránk átalakulásához, s az ország számára oly nagymértékben szükséges politikai stabilitáshoz. Az oly sokat emlegetett civil társadalom organikusan ilyen társadalmi-gazdasági viszonyokból és nem retorikából, vagy publicisztikából fejlődhet. Ezt tartom a törvényjavaslat legfontosabb, lehetséges társadalompolitikai hatásának. Egy döntésnek, egy jogszabálynak azonban nem csupán várt vagy kívánt következményei vannak. S ha várjuk és kívánjuk a törvénytől a tőkemozgást, a befektetés és vállalkozás fellendülését; tudnunk kell, hogy ez fokozza a jövedelemkülönbségeket, tudnunk kell, hogy magától a kockázatvállalásból és befektetésből is származik majd jövedelem, amely szándékaink szerint is újra befektethető és újra jövedelmeket eredményezhet. Ennek a lehetőségét szélesíti a törvényjavaslat. Engedjék meg, hogy itt az Országgyűlésen talán szokatlan módon egy nagy tudósra; Max Weberre hivatkozzam, aki egy művében írta, hogy a vállalkozó több pénzt akar, de a pénzét racionálisan kívánja elkölteni. Megrajzolta a vállalkozási személyiség deformálódásának képét is, egy olyan vállalkozóét, akit már csak az újabb és újabb befektetés érdekel. Kialakulhat azonban a vállalkozói magatartási típus deformálódásának egy másik mintája is, aki a vállalkozásnak a pazarló életvitelhez szükséges pénzszerzés anyagi megalapozását'tekinti. Az utóbbira való hajlandóságnak a magyar társadalomfejlődésben messzire vezető gyökerei vannak. De ezt a magatartást erősítették a vállalkozás állam- és társadalmi megítélésének utóbbi évtizedeket jellemző változásai; s ezeknek a szabályokban való kifejeződése is. Mármost a jövedelemkülönbségek igazában akkor irritálják a társadalmat, ha látványos és irracionális fogyasztás felé irányítjuk, és így magunk teremtjük a konfliktusokat. A személyi jövedelemadó amúgy is hozzásegít a magas jövedelmek kezeléséhez, nincs tehát szükség arra, hogy ésszerűtlen korlátokkal kívánjuk a társadalmilag hasznot hajtó befektetésektől, s a belőlük adódó jövedelmektől óvni társadalmunkat. Természetesen szükség van a keletkező jövedelemkülönbségek, a velük kapcsolatos egyenlőtlenségek ideológiai kezelésére. Ez azonban összefügg a történetüeg kialakult szocializmuskép szükséges változásává, amelyet a törvényjavaslat türköz ugyan, de nyilvánvalóan nem lehet feladata a változásból adódó ideológiai problémák megoldása. A törvényjavaslatban tükröződő társadalomképet lehet vitatni, kereshetők a hatékonyabb és célszerűbb megoldások, szóba kerülhet konzisztenciájának mértéke, és bírálható sokféle kiindulással, ahogyan ezt a társadalmi viták során meg is tették. Egy azonban bizonyos, ésszerűen nem bírálható egy olyan modellhez viszonyítva, amelynek történelmi összefüggéseiről most nem szólnék, de amelynek diszfunkcionális következményeit tapasztalatból ismerjük. Tisztelt Országgyűlés! A most beterjesztett és a társadalmunk jelenlegi arculatához, gazdasági lehetőségeinkhez igazodó törvény működése vegyesgazdaságot tételez fel. A törvény messzemenően elismeri az állampolgári és vállalati vállalkozások szabadságát, a gazdasági alkotmányosság' körébe tartozó alapjogként biztosítja az állampolgárok, illetve szervezeteik részére a társulási jogot, leépíti a társaságok feletti államigazgatási gyámkodást, kiteljesíti a társaságokkal kapcsolatos bírói tevékenységet. A gazdasági társaságokkal kapcsolatos állami törvényességi felügyelet ebben a törvényben teljes mértékben bírói úton valósul meg. A társasági törvény szabályainak túlnyomó többsége mellett diszpozitív, azaz a társulni kívánó felek közös elhatározással eltérhetnek a törvény sza-