Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2209 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2210 menyének megkülönböztetett anyagi elismerése nél­kül is tisztelettel adózom azoknak a vezetőknek, akik munkájukat becsülettel végezték és végzik, ám rajtuk kívülálló okokból az eredmény nem áll arányban a befektetett energiával és éppen azért, mert lelküsme­retes emberekről van szó, számukra talán a nyugdíjas évek sem hozzák meg a lélek nyugalmát. Ugyanakkor az is meggyőződésem, hogy kellő poli­tikai érzékkel és tapintattal kell vállalni a sorsközös­séget, az állampolgári jogegyenlőség elvének érvénye­sülését' azokkal a százezrekkel, akik egykor saját mun­kájukat legalább olyan lelkiismerettel végezték el, mint vezetőik és a közös erőfeszítések eredménye, eredménytelensége az ő számukra mégis napi megél­hetési gondokat jelent. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után az lenne a fel­adatom, hogy alakilag rendezve és tartalmilag ponto­sítva előterjesszem azt a javaslatot, amelyhez egyetér­tésüket kérném. Tartalmilag legalábbis magammal tisztában vagyok, de az alakiság tekintetében megle­hetősen nagy a zavarom. Mentségemre legyen mond­va, hogy ilyen formában maga a jogszabályi rendezés is meglehetősen zavaros, hiszen a módosító rendelke­zés által a Népköztársaság Elnöki Tanács elnökére és az Országgyűlés elnökére vonatkozó szabályozás egy olyan minisztertanácsi határozat részévé válik, amely­nek hatálya — a ma is érvényben maradt megfogalma­zás szerint — rájuk nem, csak a Minisztertanács tagjai­ra, vagy más alacsonyabb beosztású állami vezetőkre vonatkozik. A zavarom ott kezdődött, hogy az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleteinek az országgyűlés felé szóló bemutatási kötelezettsége jelent-e egyet nem érté si jogot az országgyűlés számára, legalább akkor, ha az Elnöki Tanács az országgyűlést helyettesítő jogköré­ben hozta rendeletét. Mert ez esetben úgy ítélem meg, hogy erről is van szó, bár az országgyűlés hatáskörébe tartozó állami vezetőkről jogszabályt nem találtam, csak arra vonatkozó utalást, hogy ilyenek vannak. Mindenesetre rendezetlen kérdésnek tartom, hogy minisztertanácsi határozat intézkedjen az Elnöki Ta­nács elnökének és az országgyűlés elnökének fizetésé­ről, valamint nyugdíjáról, sőt, magának a miniszterel­nöknek a munkabéréről és nyugdíjáról is. Erre most mondhatják, hogy a munkabéreket törvényerejű ren­delet szabályozza. Ez igaz, de mivel ezt a mindenkori miniszteri fizetés százalékában adja meg, így a döntés a Minisztertanács kezében van. Nem kevésbé zavar az a dolog, hogy a jogalkotásról szóló törvény hatályba lépését követően törvényerejű rendelet hatalmazza fel a Minisztertanácsot arra, hogy a társadalombiztosítási törvénytől eltérő szabályokat foganatosítson. Ez számomra még akkor is zavaró, ha ilyen felhatalmazásokat maga a társadalombiztosítási törvény is tartalmaz. Lehet, hogy a tételes jog szerint erre megvan a le­hetőség, de az eljárás — megítélésem szerint —ajog­alkotásról szóló törvény szellemével ellentétes. Az elmondottak után többféle megoldáson gondol­koztam, hogyan lehetne az általam kifogásolt szabá­lyozás előtti helyzetet bonyodalmak nélkül visszaállí­tani. Abból kiindulva, hogy a törvényerejű rendeletek bemutatásánál az országgyűlésnek egyet nem értési joga nincs — ez már azóta tisztázódott —, azt találtam a legegyszerűbbnek, ha maga a Minisztertanács végzi el a korrekciót, ha érveimet megfontolásra érdemes­nek tartja. Ezért én tudomásul veszem az Elnöki Tanácsnak az előttünk lévő jelentését azzal, hogy kérem a Mi­nisztertanácsot, fontolja meg érveimet és az állami ve­zetők nyugdíjazására vonatkozó rendelkezéseit a to­vábbiakban a régebbi rendezőelv, a társadalombiztosí­tás általános rendelkezései szerint szabályozza, azok­kal a korábban is alkalmazott kedvezményekkel, ame­lyek a nem állami vezetői beosztásból nyugdíjba vo­nuló, de korábban ilyen beosztást betöltő vezetők vá­lasztási lehetőségére vonatkoznak. Amennyiben a jelenlegi jogi szabályozás keretei nem adnak elegendő lehetőséget arra, hogy a kimagas­lóan eredményes munkát végző vezetők elismerését a nyugdíjak összegének és évenkénti változása mérté­kének megállapításában érvényesíteni lehessen, úgy a kormány tegyen javaslatot ezeknek a lehetőségeknek a bővítésére. Kérem továbbá a kormányt, hogy adandó alkalom­mal nyüvánosan térjen ki javaslatom sorsára, különös tekintettel a kifogásolt intézkedés kedvezőtlen társa­dalmi fogadtatására. Az elhangzott javaslatokon túlmenően kívánom megjegyezni, hogy az országgyűlés hatáskörébe tar­tozó állami vezetők körét és esetükben a munkáltatói jogkör gyakorlását; valamint a jogállásukkal, munkavi­szonyukkal, nyugdíjazásukkal kapcsolatos kérdések szabályozását-a jövőben törvényben tartom szükséges­nek meghatározni. Erre vonatkozó konkrét indítványt most előterjeszteni azért nem kívánok, mert bízom abban, hogy észrevételeim a politikai intézményrend­szer reformjának keretében előttünk álló törvényho­zói munka során nem kerülik el az előterjesztők fi­gyelmét, beleértve az alkotmányelőkészítő bizottsá­got is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Ugy tudom és úgy érzékelem, hogy kép­viselőtársunk felszólalását' figyelemébresztő megjegy­zésnek szánta. Megkérdem ezért Fodor elvtársat; így igaz-e ez? DR. FODOR ISTVÁN: Igen, így igaz. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem ezután az országgyűlést, hogy az Elnöki Tanács jelentését- dr. Fodor István megjegyzésével tu­domásul'veszi-«? Aki igen, kérem kézfeltartással sza^ vazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Kivan más véle­ményen? (Egy.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Öt.) Megállapítom, hogy az országgyűlés a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának jelentését' 1 ellenszavazattal és 5 tartózkodással; dr. Fodor István képviselőtár­sunkmegjegyzésével tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslat tárgya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom