Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2211 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2212 lása. A beterjesztő igazságügy minisztert, dr. Kulcsár Kálmán elvtársat illeti a szó. DR. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! 113 évvel ezelőtt, 1875-ben fogadta el a Parlament, az önök elődei a kereskedelmi törvényt. A magyar magánjogban akkor élő tradicionális megoldások mellett, minthogy a magánjog korszerű fejlődését' a múlt század utolsó évtizedeiben is több tényező, egyebek közt sajátos ideológiai viták is nehezítették, ez a törvény új, modern, a társadalom és a'gazdaságváltozását'segítő jogelveket és jogszabályokat hozott. Ezek az új elvek és megoldások jó részükben azután a bírói gyakorlat közbejöttével hatottak a klasszikus magyar magánjog fejlődésére is, jelentősen segítve így a magyar társadalom modernizálódását-. A modernizáció első nekilendülő szakasza- éppen ebben az időben, a XDC. század utolsó harmadában bontakozott ki Magyarországon, jóllehet magát a törvényt néhány korábbi fellendülést követő néhány éves visszaesést hozó időben fogadták el. Nem törekszem analógiák keresésére, de amidőn a Minisztertanács felhatalmazása alapján előterjesztem a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslatot, emlékeznem és emlékeztetnem kell erre a törvényre, amely a maga idejében ellenzést is kiváltva, hagyományos elvek és nézetek ellenében is jelentősen közrehatott abban a folyamatban, amely szervesen bekapcsolta a magyar gazdasági életet az európai gazdaságba, s közreműködött felzárkózásunkban. A jogi szabályozás ilyen, a modernizáció folyamatát előre vivő, a kibontakozást segítő, a lehetséges gazdasági mozgásoknak adekvát formát biztosító szerepére gondolok ma, amidőn betagozódásunk aktív és sikeres adaptációnk a múlt század vége óta egyre kifejezettebb az egységes világrendszerhez, ismét és talán még határozottabban vált továbbfejlődésünk — sőt engedjék meg ezt a talán túlzottnak vagy patetikusnak ható kifejezést --, fennmaradásunk feltételévé. Egyedül nem hozza a megoldást, 'de azon eszközök közé tartozik, amelyek nélkül aligha lehetséges a gazdasági és társadalmi kibontakozás. A világban végbemenő rendkívül gyors technikai fejlődés, a vüággazdasági korszakváltás, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakulása az államok többségében mozgásba hozta a társasági szabályozást. A gazdasági jog reformja folyik Nyugat-Európában, mind az egyes országokban, mint például Auszt^ ria, NSZK, Svájc, Franciaország, mint a Közös Piac szintjén végbemenő jogegyesítés terén egyaránt. A valamikor — teszem idézőjelbe a szót — ,,burzsoá maradványnak" tekintett társasági jog reneszánsza a szocialista országokban is beköszöntött, szinte valamenynyi gazdasági reformmal kísérletező szocialista ország többé-kevésbé rehabilitálja a gazdasági jogot és a- társasági jogot. Beigazolódnak Rudolf Jahringnek, az érdekkutató jogtudomány múlt századbeli atyjának szavai, amely szerint az áruszerződések joga terén a rómaiak majdnem mindent feltaláltak, de a szervezetek, a társaságok kifejlesztése során és terén még beláthatatlan távlatok állnak előttünk. Ha nem akarjuk, hogy a távolság- hazánk és a vüág élvonala között a gazdasági fejlettség szempontjából tovább növekedjen, úgy a társasági formák modernizálódását'sem hanyagolhatjuk el. Nem túlzok tehát, amikor kijelentem — tisztelt Országgyűlés --, hogy a gazdasági társaságokról szóló most előterjesztendő törvény gazdaságpolitikai, jogpolitikai, társadalompolitikai és ideológiai szempontból egyaránt igen jelentős, az utóbbi évek jogalkotási gyakorlatából kiemelkedő jogszabály. A húsz esztendővel ezelőtt megindult gazdasági reformnak kezdettől fogva alaptétele volt az irányított piacgazdaság kiépítésének szükségessége. Az irányítás mértékére, lehetőségére és eszközeire vonatkozó elgondolások változtak és változnak ugyan, az azonban napjainkra már világossá- vált, hogy tőkepiac hiányában az áru- és munkaerőpiacok sem működhetnek megfelelően. A tőkepiac kialakítása viszont elképzelhetetlen a társas-vállalkozások társadalmi, gazdasági viszonyainak korszerűsítése • és rendezése nélkül. A vállalatok eddig zömmel izolált, egymástól elkülönülő szereplőként jelentek meg a piacokon. A társasági törvény a társas vállalkozások, a piaci integráció kibontakozásának alapjait teremti meg. Jelentős mértékben hozzájárulhat tehát ahhoz, hogy a társadalmi tulajdon a tőkeáramlás felgyorsulása révén ott hasznosuljon, ahol a hosszú távú jövedelmezőség szempontjából erre a legjobb lehetőségek mutatkoznak. Elősegítheti, hogy leomoljanak a különböző tulajdonformák közé emelt mesterséges, s egyre nagyobb mértékben diszfunkcionálissáváló korlátok, s ezzel a gazdaságban rejlő mozgáslehetőségek kiteljesedjenek. Engedjék meg, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslat alapvető gazdasági, gazdaságpolitikai célkitűzéseit a következőkben felsoroljam. A gazdaság strukturális megújulásának alátámasztására a társadalom hosszú távú tartós érdekeit figyelembe véve nőjön a dinamikusan fejlődő társas*vállalkozásoknak a gazdaságban betöltött szerepe. Ennek révén korszerűsödjön a termékszerkezet, fokozódjon a népgazdaság jövedelemszerző képessége. A piaci igényekhez rugalmasabban alkalmazkodó gazdasági társaságok révén növekedjék a piaci szereplők száma. így a tervszerű piacépítés keretében táguljon a verseny hatóköre. A gazdasági társaságok létrejöttével is gazdagodjanak a gazdálkodó szervezetek közötti termelési, értékesítési, együttműködési tapasztalatok és kapcsolatok, a gazdálkodó szervezetek együttműködésére épülő közvetlen tőkeáramlási csatornák bővülésével és fejlődésével csökkenjen a költségvetés és a bankrendszer kockázata. A vállalat rövid távú érdekeken nyugvó, autarch fejlesztése helyett erősödjön a pénzben, illetőleg az értékpapírban való befektetés és kockázatvállalás. A vállalatok és az állampolgárok közötti együttműködés akadályainak megszüntetésével váljék lehetővé az egyéni megtakarítások legális keretekben történő közösségi hasznosítása, az egyéni kezdeményezés szocialista' vállalkozásokhoz kötött kibontakozása.