Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-27

2181 Az Országgyűlés 27. ülése, 1988. július l-jén, pénteken 2182 gatást már több alkalommal, legutoljára 1987-ben megszüntetni kívántuk, akkor azonban ennek a fogyasztói árra való hatása nem fért bele az akkor elhatározott fogyasztói áremelések keretébe. Az ellentmondás feloldását azonban másként látom megoldhatónak. A kérdés megítélésénél ugyanis azt kell figyelembe venni, hogy a kormány elhatározott szándéka a különféle ártámogatások fokozatos, minél előbbi leépítése. Úgy gondolom, hogy a tegnapi parlamenti vita is ezt az alapelvet erősítette meg. A helyes megoldási mód tehát ennek a támogatási formának a leépítése. Ha ugyanis ezt a támogatást az egész országra kiterjesztenénk, akkor ez éves szinten mintegy 600-800 millió forinttal rontaná a költségvetés pozícióját, növelné a fogyasztói árkiegészítést, de ez az összeg valószínűleg meredeken emelkedne az intézkedés hatására. Az azonnali megszüntetés azonban a szenek és brikettek árának 14-45 százalékos emelését tenné szükségessé. Ezért azt javasolom, hogy a költségvetési támogatások csökkentésének napirenden levő, többéves programja keretében ezt a megkülönböztetett támogatási formát szüntessük meg. Hozzáteszem, hogy természetesen ez a támogatáscsökkentési program foglalkozik egyidejűleg az egyes társadalmi rétegekre való hatáselemzéssel, tehát a program keretében a szükséges szociálpolitikai intézkedések kimunkálhatok. A kérdéshez szorosan kapcsolódik, hogy a jelenleg a szilárd tüzelőanyagok házhoz szállítási díjmegállapításának mechanizmusa más Budapesten, és más vidéken, a tarifa Budapesten rögzített. A már említett árlépésnél a tarifamegállapítás rendszerét is célszerű, indokolt egységesíteni. A képviselői kérdéshez még egy megjegyzést szeretnék tenni. A gazdaságilag elmaradott térségeket nem fogyasztói árkiegészítéssel, hanem a térségre vonatkozó fejlesztési programokkal, a foglalkoztatáspolitikai alap jelenleg bővülő eszközrendszerének kiterjedtebb alkalmazásával, kedvezőtlen üzemek támogatási rendszerének korszerűsítésével lehet és indokolt megfelelően támogatni. Kérem László elvtársat a kérdésre adott válaszom tudomásulvételére. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megállapítom, hogy a miniszter elvtárs ügyrendünk 53. §-ának (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett. Most dr. Czoma László képviselőtársunk kíván kérdést feltenni. Jól mondtam a nevet? (Közbeszólások: Czoma.) Én tudom, hogy úgy van írva. De nem egy archaikus írásmód ez? Nem. Akkor Czoma. Dr. Czoma László képviselőtársunk kíván kérdést feltenni a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhez. DR CZOMA LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársak! Választópolgárok megbízásából és lelkiismeretem megnyugtatására kérdezem dr. Maróthy Lászlót, környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztert, van-e remény a Hévizi-tó megmentésére, ugyanis a helyzet drámai. A víz minősége és mennyisége egyaránt csökkent. Elégséges-e a most elhatározott vízkivétel csökkentése, marad-e víz 1993-ig, a bányászat megszüntetéséig, nehogy úgy járjunk, hogy 1993-ra már se alumínium-alapanyag, se pedig Hévízi-tó ne legyen. Ez ügyben két mementót említek: Az egyik a kiszáradt tapolcai tavasbarlang, a másik pedig a szárazon maradt tapolcai tó. Az esetet példaszerűnek érzem, több okból. A cselekvés minősége más környezeti és egyéb értékeinkért vívott küzdelemben is megmutatkozik. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztert illeti a szó. DR MARÓTHY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Czoma Elvtárs! Szeretném nyugtázni a kérdésben megfogalmazott probléma fontosságát. Nem egyszerűen tófelügyeleti kérdésről van szó, hanem eminensen környezetgazdálkodási, környezetpolitikai és gazdaságpolitikai kérdésről. Szeretném azt is megemlíteni, hogy a három érintett miniszter, Csehák Judit, Berecz Frigyes és magam is többször kinyilatkoztattuk; a kérdéssel foglalkozunk, és a szükséges intézkedéseket részben a kapcsolódó bányászati ügyhöz, részben pedig önállóan megtesszük, illetve majd a helyszínen is foglalkozunk vele. Meg szeretném említeni, hogy a közelmúltban a három minisztérium szakértői e kérdésben egyeztették a vizsgált metodikákat és az eredményeket. Miután visszamenőleg több évre megnéztem a mérési eredményeket és a minősítést, abban egybeesést nem minden esetben találva, a Magyar Tudományos Akadémiához is fordultam, hogy legyen segítségemre a minősítés rnegejtésében. E helyről is szeretném elismerésemet kifejezni az akadémiának, amely igen gyorsan és hathatósan sietett a segítségemre. Mivel nem egyszerűen tófelügyeleti kérdésről van szó, a következőket szeretném válaszként megadni. Nagyon osztom és messze egyetértek azzal, hogy a helyzetnek a jellemzése és a megoldása példaszerű lehet, és drámaian túlmutat egyszerűen csak a Hévízi-tó állapotán. A tisztelt ház előtt ismert, hogy a Hévizi-tó megmentése érdekében több korrekt műszaki elképzelés fogalmazódott meg, sőt bevezetésre is került. Ilyen volt többek között az, amikor a tó szintjét 32 centivel alásüllyesztették, hogy a nyomásviszonyok megváltozva a források bővizűbbé váljanak. Ez a számítás be is következett, a vízhozam megnőtt. De ennek volt egy kísérő ökológiai következménye, az iszap felkavarodott, a tavirózsák életkörülményei megváltoztak, kipusztultak. Tehát egy mérnökileg korrektnek tekinthető intézkedés, ha az nem az egész öko-szisztémára terjed ki, bizony másodlagos, elfogadhatatlan hatásokat vált ki. Ezen kívül az ilyen intézkedéseket - még ha műszakilag korrektek is -, nagyon türelmetlenkedőnek minősítem. Ez a karsztrendszer egy hallatlan nagy rendszer, és az ilyen nagy rendszerek nehezen viselik el a türelmetlenkedő beavatkozásokat. Más műszaki elképzelések is vannak, amelyeket ide sorolok. Van olyan elképzelés, hogy a forráskürtőt megszívják, és bizonyíthatóan a tó vízhozamát ezzel meg lehetne növelni. Azonban ez egy homokkő-