Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-26
2105 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2106 ésszerű munkamegosztás jön létre az együttműködésben. Azért említem ezt a kérdést, mert még ma is tapasztalható, hogy időnként a kormányzati szervek némelyike talán a szükségesnél nagyobb mértékben foglalkozik olyan kérdésekkel, amelyeket vállaltoknál kell megoldani. Nem vitatva az irányításban dolgozó kollégák ez irányú magatartását indukáló kedvezőtlen tapasztalatait, mégis azon a véleményen vagyok, hogy mielőbb változtatni kell ezen a gyakorlaton. Összekuszálja ez a felelősségi köröket, gátolja és lassítja a vállalatok felelősségteljes piacorientált vállalkozásának kibontakozását, ugyanakkor elvonja az irányító apparátust attól a munkától, ami az ország érdekében feladata. Mielőbb helyre kell tehát állítani a bizalmat, s akik nem tudnak ezzel élni vagy netán visszaélnek vele, azokkal szemben alkalmazni kell a felelősségből adódó szankciókat. Az ésszerű munkamegosztásnak, a kölcsönös bizalomnak és a felelősségi körök elhatárolásának jó példájaként említhetem a Tervgazdasági Bizottság ez év áprilisában, a kohászat szerkezetátalakításának gyorsítására hozott határozatát, amely nem mondja meg a vállalatok helyett, hogy kinek mit kell csinálnia, hanem az elérendő célt, a feltétel- és követelményrendszert rögzíti, s az így kialakított mozgástérben a vállalatokra, az azok kölcsönös gazdasági előnyökön alapuló együttműködésére bízza azt, hogy milyen intézkedéseket tesznek a piaci igények eddigieknél magasabb szinten történő kielégítésére, tevékenységük támogatás nélküli jövedelmezővé tételére. E téma kapcsán szeretném kiemelni a kitűzött reális cél - és hihető cél - fontosságát. Tapasztalatból mondhatom, hogy a jól meghatározott célok még szigorú, de korrekt feltételek mellett is mozgósító hatásúak, mert a vállalati kollektíva tudja miért kell dolgoznia, miért kell esetenként áldozatot vállalnia, s nem a bizonytalanságot, hanem a kemény és fegyelmezett munkával megteremthető biztos jövőt látja. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ipar szerkezetátalakítása során - mint ahogy ezt a tájékoztató is jelzi komplex feladatsort kell összehangoltan végrehajtani, amelyek a műszaki-technikai, gazdasági, szervezési és ellátási feladatok mellett magukban foglalják a foglalkoztatási kérdések megoldását is. Ezen emberi sorsokra kiható problémák rendezése sehol sem könynyű feladat. Ózdon és térségében ezt tovább nehezíti az a körülmény, hogy az itt lakó népesség egy részének szociális összetétele, képzettségi és általános műveltségi szintje az átlagosnál kedvezőtlenebb. A jelenleg munka nélkül levők többsége szakképzettséggel nem rendelkezik, és sokukat az általános iskolai végzettség hiánya miatt képezni sem lehet. Sajnos, ezek között sokan vannak, akiknek a munkához való viszonyuk sem megfelelő. Mindezekből adódóan a hatékony és jövedelmező foglalkoztatást célzó munkahelyteremtés mellett - ami tulajdonképpen a szerkezetváltás lényege, ha átmenetileg is, de szükség van szociális jellegű foglalkoztatást szolgáló munkahelyteremtésekre is. Az elhelyezkedési gondok megoldása kapcsán azonban szeretném hangsúlyozni, hogy különbséget kell tenni az önhibájukon kívül, illetve az önhibájukból munkanélkülivé váltak között. Ez utóbbiak, akik általában munkamoráljuk és életvitelük miatt váltak munkanélkülivé és akikből Ózd térségében is vannak szép számmal, rontva a város közbiztonságát, más kezelési módot igényelnek. Szükség esetén jogrendünk által megengedett kényszerrel is a társadalom hasznos tagjává kell tenni őket, mert ha ez nem történik meg, félő, hogy számuk nőni fog, és ez indokolatlan, s a közvéleménynek megmagyarázhatatlan terheket róhat a társadalomra. Szerkezetátalakításunk során más természetű tapasztalatokat is szereztünk. A korábbi évtizedek bérpolitikájából adódóan bizonyos területeken szakmai „alulfoglalkoztatás" tapasztalható. Nem ritkán szakmával rendelkező, de azt munkája során nem használó dolgozók betanított munkát végeznek, mert ott jobbak a kereseti lehetőségek. Ez az állapot nem segíti szerkezetátalakításunkat, ezért ezen a magasabb szakmai képzettség megszerzésében és használatában való érdekeltség megteremtésével változtatunk úgy, hogy a keresetekben jusson kifejezésre a végzett munka vállalati hasznossága is. Szerkezetátalakításunkat szolgáló hatékony és jövedelmező tevékenységekben szakemberállományunk egyrészt e módon, másrészt a fiatal generáció - iskolákkal is összehangolt - célirányos képzésével tervezzük biztosítani. A képzés terén azonban célszerű lenne áttekinteni céljainkhoz jobban igazodó, rugalmas szakmacsoportos szakmunkásképzés gyors bevezetésének lehetőségeit. Tisztelt Országgyűlés! A tájékoztató szólt a kohászatban megkezdett szerkezetátalakításról, illetve ennek a folyamatnak a felgyorsításáról. Az Ózdi Kohászati Üzemek az elmúlt két esztendőben jelentős változásokon ment keresztül. Kapacitását mintegy ötödével, elsősorban a veszteséges termékek felszámolásával, létszámát több mint háromezer fővel csökkentette. A belföldi piacon az anyagellátás alapvetően gondokat nem okozott; emberi módon rendeztük minden érintett dolgozó sorsát. Ami természetesen nem a konfliktusmentességet jelentette, de a feszültségek levezethetők voltak. A gazdálkodási és a munkafegyelem, a minőségi munka, valamint a hatékonyság jelentősen javult, ami a vállalati eredményeken is tükröződik. Jövedelemtermelésünk mértékadó javítására jórészt saját erőforrásainkra és lehetőségeinkre alapozott, társvállalatainkkal is egyeztetett programunk van, amelynek gyors végrehajtásán dolgozunk. Még nem értük el a célul kitűzött szintet, ennek ellenére úgy gondolom, hiba lenne, ha az elért eredményeket lebecsülnénk. Mert nemcsak azt kell néznünk - bár kétségtelenül ez a legfontosabb -, hogy hová akarunk eljutni, hanem azt is, hogy honnan indultunk. A kollektívák önbecsüléséhez, az új feladatokkal való azonosuláshoz szükség van sikerélményekre is. S talán ezért „érzékenyebbek" a nehéz helyzetből kijutni akaró és ezért keményen dolgozó vállalatok képviselői a kívülről érkező, nemegyszer félreérthető és anokronisztikus megállapításokra. Tisztelt Képviselőtársaim! A tájékoztató 27. és 28.