Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2107 Az Országgyűlés 26. ülése, 1 oldalán szó van a szabályozó rendszer koncepciójáról. Teljes mértékben egyetértve az ott leírtakkal, egy, a szerkezetátalakítás folyamatát lassító jelenségre szeretném a figyelmet irányítani. A kormány tagjai számunkra is világosan megfogalmazott döntéseket hoznak, de azután nem a gyors végrehajtás, hanem az „értelmezés" fázisa következik. Az apparátusok hónapokig elvitatkoznak azon, hogy hogyan is kell értelmezni a határozatokat, s időnként sajnos el is torzul a végrehajtás. Eközben az idő megy, a szerkezetátalakítás stagnál. Tanulságos példákat is fel lehetne sorolni az 1986 óta folyó kohászati szerkezetátalakítás történetétől. Tudjuk, hogy forráshiányunk van, de akkor még indokoltabb lenne, hogy ha valaminek a feltételei adottak, akkor a lehető leggyorsabban valósítsuk meg, hogy az minél hamarabb eredményt hozzon, miáltal pótlólagos forrásokhoz is hozzájuthatnánk. Célszerűnek tartanám azért az apparátusok feladat-, felelősség- és hatáskörét áttekinteni, s racionalizálni a végrehajtási időszükséglet minimalizálása érdekében. Az ipar szerkezetátalakításának feladatai a kiadott tájékoztató és miniszterünk expozéja alapján számomra világosak. Tudjuk, hogy merre akarunk haladni, hova akarunk eljutni. Az ehhez szükséges források, - amiket ma láthatunk -, úgy tűnik, nincsenek még összhangban a feladatokkal. Érzékeljük az ebből adódó feszültségpontokat is, melyekkel reális veszélyként számolnunk kell. Ennek az iparszerkezet-átalakítási programnak a végrehajtásáért az ipari miniszter a felelős. De felvetődik bennem a kérdés: rendelkezik-e ehhez megfelelő eszközökkel. Jóllehet, a tájékoztató 28. oldalán a fontos teendők között az első helyen az szerepel: „Meg kell teremteni a különböző állami szervek hatáskörében levő és az ipar fejlődését befolyásoló eszközök összehangolt működésének feltételeit." Én mégsem vagyok meggyőződve, éppen az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy ez kényszerpálya nélkül megoldható. Tisztelettel javaslom ezért a kormányzatnak, hogy ezen feltételek megteremtésére, a működtetés módjainak meghatározására minél előbb kerüljön sor, mert gazdaságunk stabilizálásában meghatározó szerepet játszó ipari szerkezetátalakítás csak akkor vihető gyorsan sikerre, ha minden állami szerv ezt a programot sajátjának érzi, és jelentőségének megfelelően támogatja az ipari minisztert és a vállalatokat a feltételek megteremtésében és a végrehajtásában. Végezetül a vaskohászat családja nevében is, - akiknek bírom az ezzel kapcsolatos egyetértését -, szeretném biztosítani a kormányzatot, hogy a reánk háruló feladatokat maradéktalanul és fegyelmezetten végrehajtjuk. Közös erővel mihamarabb úrrá leszünk az alágazat gondjai felett és megfelelünk azoknak a követelményeknek, melyeket velünk szemben a feldolgozóipar, az ország gazdaságának felemelkedése iránt érzett felelősségünk támaszt. Tisztelt Ház! Embert próbáló időszakot élünk, de ez nem szabad, hogy türelmetlenségből fakadó kapkodáshoz vezessen. Kitartó és céltudatos munkát követel mindannyiunktól e feladatok végrehajtása és meggyőződést, hitet abban, hogy amit és ahogyan 18. június 30-án, csütörtökön 2108 teszünk, az napról napra közelebb visz bennünket céljainkhoz. Ezt könnyebben elérjük akkor, ha az egymásra mutogatást az igényes üzleti együttműködés váltja fel, ha nem másokban keressük gyengébb teljesítményeink okait, hanem igyekszünk azokat a kölcsönös érdekeltség alapján közösen felszámolni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: László Ferenc Fejér megyei képviselőnk következik. LÁSZLÓ FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Szeptemberben Kállai Ferenc képviselőtársunk felszólalásában így fogalmazott: „Összeállítottam magamnak egy úgymond mérges felszólalást. Ez közben ellehetetlenedéit." Ezt a felszólalásokkal, az Országgyűlés hangulatával magyarázta. Az én elbizonytalanodásomat nem az Országgyűlés hangulata, hanem a Népszava 1988. június 23-i száma és annak Ipari háttér című cikke okozta. Idézem egy részletét: „A miniszter és az újságírók között vita bontakozott ki abban, meddig terjedhet egy népképviseleti szerv tagjának illetékessége. Beavatkozhat-e az országot érintő, mégis szakmai jellegű ügyekbe egy országgyűlési képviselő, noha a vitatott kérdésnek nem szakembere. Ezzel kapcsolatban a nézetek ütköztetése után is megmarad a véleményeltérés, de a tárca vezetője és a sajtó képviselői jobban megismerték egymás álláspontját." A cikkből nem derül ki, hogy ki milyen álláspontot képviselt. Nem tudom. De egyben biztos vagyok: ezekben a padsorokban nem olyan emberek ülnek, akik polihisztornak vagy tévedhetetlennek tartják magukat. És abban is biztos vagyok, hogy kevés olyan területe van a gazdaságnak vagy az intézményeknek, amelyeknek egy-egy alapos ismerője ne lenne közöttünk. S a sok apró részletből lehet egy jó egész. Az utóbbi években, amikor a népgazdaság helyzetét, ezen belül az egyes ágazatokat elemezzük, rendszeresen szó esik a vaskohászatról. Ezt a mai ülés is bizonyítja. Régen elmúlt az az idő, amikor a hősöknek, az első szocialista város lakóinak neveztek bennünket. Nem ezek a jelzők hiányoznak, nem ezek elmaradása bántja a kohászokat. De bántó az utóbbi évek általánosítása, a sokszor egyoldalú, negatív megítélés, mintha minden bajnak mi lennénk az okozói. Ehhez a témához kapcsolódóan szeretném a tisztán látást elősegíteni, és a Dunai Vasműnek a vaskohászaton belüli helyzetéről néhány mondatot elmondani. Vállalatunk az elmúlt négy év alatt a közel háromszázmillió forintos veszteségről 1987-re 800 millió forintos nyereségre javította eredményét. Mindezt olyan körülmények között, hogy amíg a borsodi nagyvállalatok adósságállományát elengedték, a Dunai Vasműét csak átalakították alapjuttatássá, amely 1988tól már évi 900 millió forint visszafizetendő összeget jelent. Az elmúlt években a vállalat tizennyolc-huszonkét milliárdos nagyságrendű árbevételéből 81-83 százalékot képviselt a belföldi értékesítés, 15-17 százalékot a konvertibilis elszámolású és a fennmaradó 1-2 százalékot a rubelelszámolású export. 1988-ban terveink szerint a konvertibilis export részaránya eléri