Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2089 Az Országgyűlés 26. ülése, 198i véleményt a szénbányászat ellen irritáló momentumok, amelyek a szakmán belül feszültséghez, a perspektíva bizonytalanságaihoz vezetett. A fennálló ellentmondások, kedvezőtlenségek megszüntetésére az ipari szerkezetátalakítási programmal összhangban döntött úgy a közelmúltban a Tervgazdasági Bizottság, hogy a gazdaságosan kiaknázható hazai szénvagyon kitermelési feltételeit az alternatív energiahordozó import beszerzési költségei határozzák meg. Az iparág számára kétségkívül nagyjelentőségű gazdaságpolitikai döntés tehát kijelölte azokat a korlátokat, amelyek között a szénbányászat a jövőben dolgozhat, fejlődhet. Ezzel a döntéssel tisztázódott helyünk, szerepünk az ország gazdasági rendszerében. Meg kell jegyeznem, hogy a helyünket eddig is tudtuk, de a szerepünkkel esetenként nem voltunk tisztában. A pályakorrekció helyes. A népgazdasági célokat szolgáló gazdasági kihívásnak a szénbányászat meg kell hogy feleljen. Ez a megfelelés természetesen az eddigitől eltérő gazdálkodást, az eddigitől eltérő termelési és bányaösszetételt, eltérő fejlesztési módszereket és újszerű gondolkodást kíván a bányászatról és a bányászattól egyaránt. Kialakulhat egy, a mai méreteinél kisebb, de stabilabb szénbányászat. A szénbányavállalatok magatartását egyértelműen a termelési költségszinttel determinált gazdaságosság szabja meg. így előfordulhat, hogy a széntermelés igényeknél nagyobb volumenű visszaesése ellátási konfliktusok forrása lehet. A lakossági és az energetikai szénfelhasználás időjárással és egyéb tényezőkkel összefüggésben levő, évenkénti változásai viszont ne eredményezzenek kényszerhelyzetet a bányászat számára, mert ez esetben mind a gazdaságosság, mind a mennyiség áldozatul eshet. A szénbányászatnak most az a feladata, hogy a közgazdasági döntéssel szabályozott keretek között a lehető legjobban tegyen eleget a lakossági szénellátásnak. Ebben az észak-magyar miocén és a dunántúli eocén bányászat kell és tudja vinni a főszerepet. Mindkét terület, amely felöleli az észak-magyar szénmedence bányáit, illetve Komárom és Veszprém megye bányáit, megfelelő mennyiségű szénvagyonnal és szakmai kultúrával rendelkezik. A belkereskedelmi szénellátásban a borsodi bányászat szerepe és felelőssége kiemelt, minthogy a lakossági barnaszén-felhasználásnak több mint ötven százalékát adja. Hogy a feladatunkat felelősséggel elláthassuk, a kimerülő termelési kapacitásokat pótolni kell. Erre meg van a koncepciónk. Az előterjesztéseket több esetben megtettük. A már hivatkozott tervgazdasági bizottsági állásfoglalásnak megfelelően e hét elején újfent eljuttattuk az Ipari Minisztériumba a Dubicsány bánya létesítésére vonatkozó fejlesztési céltanulmányt és gazdasági vizsgálatainkat. Tisztelettel azt kérjük, hogy a döntés mielőbb történjen meg, annál is inkább, mert erre a célra koncentrált ez évi összeg - most ugyan számunkra zárolva -, de rendelkezésre áll. Ebben a kérdésben ma minden napi késedelem a közeljövőben naponta 20 ezer mázsa háztartási szén kitermelésének elmaradását, késedelmét jelenti, s ez nem kívánatos ellátási feszültségek8. június 30-án, csütörtökön 2090 hez vezethet. Ezt pedig ma még el lehet, s ha el akarjuk, el is tudjuk kerülni. Az energetikai szénellátásban a felsoroltakon kívül ma már jelentős lignitvagyonunk igénybevétele is számottevő eleme lehet a bányászati szerkezetátalakításnak. Itt azonban a jelenlegin túlmenően a fogyasztói kör bővítése szükséges. E feladatok gazdaságos megoldására változatlanul elszánt, kemény munkát fogunk produkálni. Egyrészt, mert ez a kötelességünk, másrészt, mert ez segíthet leginkább szakmai megbecsülésünk, társadalmi értékszintünk visszaszerzésében. Ami a borsodi bányászokat illeti, reméljük, lesz elég erőnk, hogy intellektuális és fizikai teljesítményeinket, eredményességünket fokozzuk, mert ez nélkülözhetetlen ahhoz a koncepciónkhoz, hogy a borsodi szenek iránti kereslet függvényében a mindenkori importnál gazdaságosabban termeljünk. Zárógondolatként - egy kicsit jelképesen - legyen szabad citálnom egyik bányászdalunk sorait: „Bár ha napfényt odalenn nem kapnak, hőn imádják mégis a hazát." Azt kérjük, rászolgálásunk függvényében a haza is szeresse a bányászokat. Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. A Tisztelt Háznak, valamennyi jelenlevőnek évszázados köszöntésünkkel hadd kívánjak jószerencsét. (Taps.) ELNÖK: Bodorné Danka Márta, Bács-Kiskun megyéből kíván szólni. BODORNÉ DANKA MÁRTA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A múlt legkritikusabb mezőgazdasági településválasztóinak megtisztelő megbízásából szólhatok e testület iparpolitikai vitájához. A felszabadulás után mintegy 15 évig fejlesztés, iparosítás szempontjából szinte megállt az idő Kecskemét felett. Viszont itt is lejátszódott az az országszerte tapasztalt folyamat, hogy a tanyákból, a környező falvakból hatalmas tömegek áramlottak be a városba. Munka, illetve munkahely nem volt elegendő. Bár akkor nem, sőt még ma sem mindig beszélnek róla, nagyon jelentős munkanélküliség volt. A hatvanas években pár száz éves késéssel nálunk is megindult az ipari forradalom. A hatvanas években tucatnyi jelentősebb ipari vállalat alakult városunkban, illetve nagyobb budapesti cégek létesítettek gyáregységeket. Az évtized végére a szabad munkaerő égető gondja lekerült a napirendről. Az akkori kormány ez irányú iparpolitikájáért ma is hálás a város és környékének lakossága. Hiszen a meginduló ipari fejlődés teljesen új távlatokat nyitott meg a város előtt. Az itt dolgozó, egyetemet, főiskolát végzettek száma sokszorosa lett a korábbinak. Az ipartelepítések megkezdése idején a város vezetői minden rendelkezésre álló eszközzel támogatták a gyáregységek alapítását. Tekintve, hogy országosan nagy verseny folyt egy-egy gyáregység megszerzéséért, feltételeket csak a telepítők szabtak. így alakult ki az a helyzet, hogy a letelepített esztergapadon esetleg csak hüvelyk pontossággal lehetett csak esztergálni, hogy a modernnek nevezett szerelőszalagon kézzel kellett a termékeket odébb lökdösni. Az irányítás a legapróbb részletekig az alapító gyárakból történt. A munkabérek, dolgozóknak, vezetők-