Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1953 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1954 trágya hatóanyagban számolva környezetvédelmi szempontból aggályos is ilyen vízjárta területeken. Tehát egy mély lélegzetet véve nem lehet másképp tenni, mint ennek a 13 ezer hektárnak a hasznosítását más művelési ágakkal megoldani. Magam részéről csak üdvözölni tudom, hogy a megyei tanács és az érintett vállalatok a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemnél az erre vonatkozó tanulmányokat megrendelték. Marad végül még egy dolog, hogy teljes körű legyen a Rábának az ügye. Amíg mindezek megvalósulnak, addig miből lehet megélni azoknak, akiknek a területe jócskán ezekből az árvízjárta részekből rekesztett? A biztosítási feltételek olyanok, hogy mindig az előző évi hozamok hányadában biztosítanak és fizetik a kártételt. Ha minden évben odalátogat a víz, akkor a hozam csökkenő lesz és végül nem fizetik vissza azt sem, amit biztosítási díjként befizettek az üzemek. Ezért azt tudjuk javasolni, hogy nyilvánvaló nagyobb költségvállalással erre a területre egy sajátos biztosítást kell kidolgozni, mindaddig is, amíg a védmüvek a hatásukat már éreztetik. Mindezen munkák révén mi a megoldás, mi lesz a végső megoldás? Megoldásnak tartom azt, hogy az öt község nyugodtan alhat magas vízállás esetén is. Megoldásnak tartom azt is, ha a művelési ágakban a változás megtörténik. Megoldásnak tartom azt is, hogy a mostani statisztikai átlagban évi másfélszeres elöntés a nyári gátak révén 3-5 évenkénti egyszeri elöntésre módosul. Ez a mostani állapotokhoz képest jelentős. Kedves Sütő Elvtárs! Kérem a válaszom elfogadását, és kérem annak a munkának a támogatását, amit egyetértésben az érintett területek mezőgazdasági üzemei vezetőivel, a megyei tanáccsal e cél érdekében együttesen is megerősítettünk. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Peják Emil budapesti képviselő kíván törvényalkotásra indítványt tenni. (Zaj.) Ha valaki figyelmesen elolvasta az ügyrendet, a kérdés nem válaszadással, hanem a miniszter utolsó szavával fejeződik be. Peják Emil budapesti képviselő kíván szólni törvénykezdeményezés tárgyában. PEJÁK EMIL: Tisztelt Országgyűlés! Újságolvasó, politizáló állampolgár manapság döbbenten veszi észre, hogy a Világ különböző pontjain így Európában is és köztük egyes magasan fejlett kultúrállamokban is — milyen szembenálló erők feszülnek és a nemzeti gyűlölködés milyen könnyen, futótűzként terjedhet el, amit nehéz megállítani, ha pl. a nemzetiségi kérdés nincs elvszerűen megoldva és a helyén kezelve. Nálunk is szóba kerülnek ezek a dolgok. Ma bennünket ugyan nem fenyeget ilyen veszély, de azt hiszem a politikai tanulság az, hogy nem akkor kell a dolgokat elővenni, amikor baj van, hanem nyugodt körülmények között. Ezért teszek javaslatot a hazai nemzetiségi törvény megalkotására a következő indokolás alapján: A hazai és a nemzetközi körülmények következtében a nemzetiségi kérdés közvéleményünk figyelmének is a középpontjába került, továbbá megállapítható, hogy a nemzetközi közvélemény is az egyes államokról kialakított értékítéletében egyre hangsúlyosabb követelményként fogalmazza meg a társadalmi berendezkedés demokratizmusát, az emberi jogok érvényesülését és ennek részeként az etnikai és más kisebbségek egyéni és kollektív esélyegyenlőségének szavatolását és garanciáit. Az 1975-ös helsinki csúcstalálkozó záróokmányának végrehajtási folyamatán belül napjainkra az erre irányuló törekvések mind egyértelműbben jutnak érvényre. A Magyar Népköztársaság politikáját realizáló jogrendszer a szocialista demokratizmus kiteljesedése keretében tükrözi a magyarországi nemzetiségi viszonyok fejlődését, a lenini nemzetiségi politika gyakorlati megvalósítását. Ugyanakkor e magatartási szabályok egyértelmű rögzítése magas színvonalú átfogó jogszabályban jelenleg hiányzik. Hatályos joganyagunkban a nemzetiségi viszonyok alkotmányos szabályai mellett a nemzetiségi jogok jogszabályi rendelkezései szétszórtak, elaprózottak, sokféle jogszabályban, eltérő szintű rendelkezésekben találhatók. Erre tekintettel fogalmazódik meg a javaslat a nemzetiségi törvény megalkotásáról. A törvényjavaslatot indokolják még jogtörténetünk haladó hagyományai és jogi szabályozásának demokratikus követelményei. Jogtörténetünkben értékként emelhető ki az 1849. július 28-i nemzetiségi törvény, amely sajnos nem hatályosulhatott, a nemzetiségekről szóló 1868-as Eötvös — de azt hiszem helyes, ha azt mondom Deák-féle — törvény majd a Károlyi kormány nemzetiségi önkormányzatról szóló törvényei és a Tanácsköztársaság alkotmányos szintű rendelkezései a nemzetiségi kisebbségek jogairól és alkotmányos szerveiről. E progresszív folyamathoz is kapcsolódik szocialista nemzetiségi jogalkotásunk, az alkotmány rendelkezése a nemzetiségi állampolgárok egyenjogúságáról, politikai, művelődési jogairól, valamint más jogszabályok előírásai az anyanyelv használatának biztosításáról, a nemzetiségi oktatásról, kulturális tevékenységükről, öntevékeny szervezeteikről. A nemzetiségi jogok érvényesítésének jelenlegi gyakorlatában előfordulhat, hogy a szétszórt jogi szabályozás akadályozhatja a helyes politikai irányvonal egységes és következetes végrehajtását, s e vonatkozásban a jogok megfelelő propagálását, általános ismertségét és a demokratikus közgondolkodás fejlesztését. A nemzetiségi viszonyok jogi rendezésének társadalompolitikai és nemzetközi jelentősége, tehát azt kívánja, hogy magas szinten, vagyis törvény formájában kerüljön kidolgozásra. Kedves Képviselőtársaim! Jelenlegi szabályozásunk eltérő elveket alkalmaz. Alkotmányunk a nemzeti kisebbségi jogokat, mint állampolgári jogokat rögzíti. Más rendelkezésekben a nemzetiségek etnikai közösségi viszonyai szerepelnek. E törvénynek a nemzetiségek, mint kollektívák számára kellene elsődlegesen az alapvető jogosultságokat rögzíteni, s emellett lehet az egyéni jogok érvényesítésének a feltételeit és módozatait is továbbfejleszteni.