Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1955 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1956 Szükséges lenne — én legalábbis ajánlom — a törvényben pontosan rögzíteni, hogy a nemzetiségi viszonyok jogi szabályozása milyen elvi alapon áll. Erre vonatkozóan két koncepció emelhető ki: 1. az állami szuverenitás, a más állam belügyeibe való be nem avatkozás alapján rendezendő, 2. a nemzetközi egyezményekre, az internacionalizmus, a demokratizmus és a humánum elveire tekintettel szabályozandó. A Magyar Népköztársaság politikája — ahogy én látom - inkább ezt az utóbbi koncepciót követi és hangsúlyozza a nemzeti kisebbségek hídszerepét a szomszédos államok között, a népek testvéri együttélésében. Ezt tehát a törvényben is rögzíteni kellene. Megjegyzem zárójelben: hogy a Jugoszláv alkotmány e vonatkozású tétele szerint az államalkotó nép külországban is védelmezi etnikumához tartozó más állampolgárságúak érdekeit. (Taps.) Indokolt törvényben szabályozni a nemzeti szervezetek létesítésének, működésének alapvető módozatait, továbbá a kulturális élet, a művelődés és a sajtó propaganda, az ismeretterjesztés, a rádió, a televízió nemzetiségi adásaival kapcsolatos kérdéseket. Átfogóan kellene szabályozni a nemzetiségi oktatást, nevelési intézmények létesítésének, működésének feltételeit. Egyértelműen és általánosan kellene rendezni a kétnyelvű közigazgatás ügyét ott, ahol szükséges, továbbá a nemzetiségi önkormányzatot, anyakönyvezést, névhasználatot, nemzeti szokások elismerését. Meg kellene határozni a nemzeti szövetségek jogait a tanácsi és más társadalmi szervek tevékenységében, a két vagy többnyelvű feliratok használatát egységesen rendezni. Utalni kellene az anyanemzettel való kapcsolatok lehetőségére, esetleg formáira is. Ki kell mondani az asszimiláció siettetésének tilalmát. Felvetődik — mivel a nemzetiségi problémák nemcsak kulturális, vagy társadalompolitikai jellegűek —, hogy a nemzetiségi ügyek állami szervezeti elhelyezése jelenleg megfelelő szinten van-e. Megfontolandó, tehát egy magas szintű nemzetiségi ügyekkel foglalkozó állami szerv létesítése legalább kormányszervként, s nem csupán a Művelődési Minisztérium egyik szerveként. Megjegyezni kívánom, hogy a nemzetiségi törvénytervezet előkészítésére, annak tétele s jogi munkálataira vonatkozó észrevételeim, és javaslataim a kérdéskör avatott politikai, állami és jogelméleti szakértők fölfogását is tükrözik, a teljességre való törekvés és perspektivikus gondolkodás céljából kerültek felvetésre. A fenti indoklás alapján indítványozom, a tisztelt országgyűlésnek, képviselőtársaimnak: fogadják el a beterjesztett javaslatomat és ajánlásaimat. Egyetértésük esetén pedig kérem Grósz Károly elvtársat, a kormány elnökét, hogy a törvényelőkészítő munka megindítására vonatkozó intézkedéseket szíveskedjék megtenni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: A kormány nevében dr. Markója Imre miniszter kíván nyilatkoztatot tenni. Dr. MARKÓJA IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Peják elvtárs javaslatára válaszolva szeretném hangsúlyozni, hogy államunk már hosszú évtizedek óta nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetiségi politika helyes irányú, a nemzetközi követelményekhez és megállapodásokhoz is igazodó, de főként a hazai sajátosságokat figyelembe vevő kialakításának. A hazai és nemzetközi közvélemény előtt ismert, sőt elismert, hogy a politika gyakorlati érvényesítésében nem lebecsülendő eredményeket értünk el. Ehhez hozzájárultak azok a magas szintű jogi szabályozások is, csupán utalok az alkotmányra, a tanácstörvényre, az eljárási törvényekre, az oktatásról és a közművelődésről szóló törvényekre, amelyek nemzetiségi politikánk végrehajtásának jogi biztosítékait igyekeztek szavatolni. Miután azonban a nemzetiségek jogegyenlőségének kérdését sohasem lehet lezártnak, megoldottnak tekinteni, a kormány nevében támogatom Peják elvtársnak azt a javaslatát, hogy vizsgáljuk meg egy egységes nemzetiségi törvény megalkotásának szükségességét. Azt indítványozom, hogy a Minisztertanács minden valószínűség szerint pozitív álláspontjáról az év végén tájékoztathassuk véglegesen az Országgyűlést. Az időpont meghatározásánál két körülményt vettünk figyelembe. Az egyik az, hogy ez évben megkezdődnek, illetve lezajlanak a nemzetiségi szövetségek kongreszszusai s e témában is szeretnénk hasznosítani e kongresszusok véleményét, javaslatait; a másik körülmény pedig az, hogy ugyancsak ez évben nagy intenzitással megkezdődik az alkotmány reform előkészítése, amely jelentős kihatással lehet az egész nemzetiségi problémakör, s benne az alkotmányon túli jogi szabályozás mikénti megítélésére is. Kérem Peják elvtársat és a képviselő elvtársakat is, hogy válaszomat szíveskedjenek tudomásul venni. Remélem, hogy közös erőfeszítéssel, a Parlament illetékes bizottságaival legszorosabb együttműködésben, a jogi rendezést illetően is sikerül olyan megoldást, vagy megoldásokat keresnünk, amelyek előbbre viszik a hazánkban élő nemzetiségiek ügyét, s ezzel növelik politikai és erkölcsi hitelünket a világban. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: A határozathozatal következik. Kérdem az Országgyűlést, elfogadja-e az indítványt egy nemzetiségi törvény alkotásáról azzal, hogy felkérjük a kormányt, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg. Aki egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Volt-e ellene valaki? (Nem.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta Peják elvtárs képviselőtársunk javaslatát. Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunk végéhez értünk. Egyetlen megjegyzést hadd tegyek, számomra meggyőző volt a kétnapos tárgyalás arról, hogy helyesen intézkedtünk 1987 decemberében, amikor a jogalkotásról szóló törvényben kimondtuk, hogy törvényt csak az Országgyűlés módosíthat, mert az elhangzott észrevételek, viták megerősítettek bennünket abban, hogy ezek a törvények alkalmasabbak a korábbiaknál az intézkedések megtételére és meggyőzőek voltak abból a szempontból, hogy az Országgyű-