Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1931 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1932 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a ta­nácskozásunkat. A decemberi ülésszak végén egy in­terpellációval való foglalkozást kiadtunk az építési, közlekedési, valamint a településfejlesztési és környe­zetvédelmi bizottságnak. A bizottság a vonatkozó tör­vényben a jelentést elkészítette, képviselőtársaim ezt a jelentést megkapták. Azzal fejeződik be a jelentés, hogy az interpelláló Dobos Ferencné képviselő és az érintett miniszter, Urban Lajos közlekedési miniszter egyetért a jelentésben foglaltakkal. Egyetlen kérdé­sem van Dobos Ferencnéhez: továbbra is fenntartja-e az egyetértését? DOBOS FERENCNÉ: Igen. ELNÖK: Megkérdem az országgyűlést, hogy a je­lentésben foglaltakat elfogadja-e? Aki igen, kézfel­emeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? Egy. Ki tartózkodott a szavazástól? Kettő. Megállapítom, hogy az országgyűlés az egyesí­tett bizottságok jelentését elfogadja. Következik Kovács Lászlóné képviselőtársunk in­terpellációja a szociális- és egészségügyi miniszterhez az abortusz bizottságok megszüntetése tárgyában. Ko­vács Lászlónét Ületi a szó. KOVÁCS LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kérem annak a lehetőségét megvizsgálni, hogy ho­gyan lehetne az abortusz bizottságokat megszüntetni, a terhességmegszakítás engedélyezését más, az egyén szabadságjogait, az egészségi és a népességi szempon­tokat egyaránt figyelembe vevő módszereket kidol­gozni. Jelenleg nem kívánt terhesség esetén a nőknek abortusz bizottság előtt kell jelentkezni. Az abortusz bizottság funkciója gyakorlatilag két elemből áll: ha­tósági jogkörénél fogva dönt a terhességmegszakítás engedélyezéséről; megállapítja a műtétért fizetendő térítés díját. Tisztelt Országgyűlés! Az abortusz bizottság mun­kája formális. Számos esetben megalázó, sérti a nők személyiség-jogait. A döntést az egyéntől függetlenül tárgyi körülményektől, például a lakószobák száma teszik függővé, és nincsenek tekintettel az anyaság vállalására, vagy nem vállalására. Elsősorban az anya és vele együtt a család tudja, hogy a megszületendő gyermek felnevelését felelősséggel tudja-e vállalni vagy nem. Hiszen az embereknek, családoknak céljaik van­nak, melyekről lemondatni vagy elérésükben gátolni igazságtalan, nem humánus itézkedés. Tisztelt Országgyűlés! A magyar nemzetnek egész­séges gyermekekre, családokra van szüksége. Ennek igen sok feltétele van és jónéhány területen még akad tennivaló bőven. A népességszaporulat mindannyiunk ügye kell, hogy legyen, ez valamennyiünk felelőssége. Ezek szem előtt tartásával sem értek egyet azzal, hogy egy formális, gyakran megalázó aktussal próbáljuk ezt szabályozni, s hogy ezt nemcsak én érzem így, bizo­nyítja, hogy az abortusz bizottságok első fokú elutasí­tó határozatát az oda fordulók döntő többsége meg­fellebbezi. Csak legfeljebb közben az idő halad és a beavatkozás kockázata nő. Kérem ezért más, hatékonyabb, a nők jogait is job­ban figyelembe vevő módszer kidolgozását és az abor­tusz bizottságok ezzel egyidejű eltörlését. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Csehák Judit szoci­ális- és egészségügyi miniszter válaszol. Dr. CSEHÁK JUDIT: Tisztelt Országgyűlés! A délelőtti vitában Váncsa elvtárs már utalt arra, hogy egyre több olyan ügy kerül elénk, amelynek he­lyes megítéléséhez, megoldásához nem elegendő egy miniszter álláspontja, nem határozhatja el önmagában a kormány, közösen kell a megoldást megtalálni. Kovács Lászlóné képviselőtársunk olyan fontos ja­vaslatot fogalmazott meg az imént, amelynek felelős­ségteljes mérlegeléséhez, elfogadásához vagy elvetésé­hez az önök segítségére van szükség. De nemcsak se­gítséget, hanem egy kis türelmet is kell kérnem. Szólnom kell ugyanis — a jobb megértés érdekében - a kifogásolt intézkedés előzményeiről, a mai, való­ban ellentmondásos helyzetről és a lehetséges megol­dás változatairól. Az 1956 és 1974 közötti időben a korábbi teljes és szigorú tilalom után — talán érthető­en — lehetővé tettük à korai terhességek művi megsza­kítását. Csak a terhesség előrehaladott volta és az anya egészségi állapota, tehát egészségügyi szempon­tok alapján zárkózhatott el az orvos a beavatkozás el­végzésétől. A családtervezés és a fogamzásgátlás eszközei igen korlátozottak voltak ebben az időben, az egészsé­günkre vonatkozó ismereteink nem kevésbé. így a hatvanas évek végére évi 200.000 fölé emelkedett a megszakított terhességek száma, jócskán meghaladva az élveszületésekét. Két gyereket sem vállalt már ak­kor sem a családok egy része, ugyanakkor az első ter­hességek megszakításának igen nagy száma miatt a koraszülések, a sérülten született gyerekek aránya riasztó mértékben megnövekedett. Érthető tehát, hogy az orvosok és a nemzet jövője iránt felelősséggel érző emberek szenvedélyes vitákat és átfogó intézkedéseket kezdeményeztek a kedvezőt­len és egészségtelen folyamatok megfékezésére. A Minisztertanács ennek következtében 1974-ben hozott átfogó határozatot a népesedési helyzet érde­mi befolyásolása érdekében. Hatékonyabb egészség­nevelésre, a családtervezés eszköztárának a bővítésére házasság előtti tanácsadás megszervezésére kötelezett bennünket, ugyanakkor a gyereknevelést segítő foglal­koztatáspolitikai, társadalombiztosítási intézkedése­ket is hozott. Ugyancsak ez a határozat korlátozta a terhesség megszakításának a lehetőségét, és a kivételt képező esetek elbírálására, az engedélyek kiadására hatósági jogkörrel felruházott bizottságok létrehozá­sát is előírta. Hangsúlyozni szeretném, hogy a Minisztertanács határozata nem az egészségügyi miniszter rendelete. A jónéhány pozitív intézkedés és a korlátozás is maga a születések számának emelkedését kívánta biztosíta­ni, a terhességmegszakítások számának jelentős csök­kenése mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom