Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1917 Az Országgyűlés 24. ülése, 19 tős szerepet játszó baromfiipar is lényeges változásokon ment keresztül a törvény megjelenése óta. A megállapítás vonatkozik a mennyiségre, a minőségre, a feldolgozottságra és a baromfiipar szerkezetére egyaránt. 1975-ben alig több mint 214 ezer tonna baromfit vásároltak fel a feldolgozóüzemek, ami 1987re 494 ezer tonnára emelkedett. Az igen jelentős mennyiségi változásnál még nagyobb mértékű a minőségi különbség a kidolgozásban, a technológiában, a csomagolási formákban és módokban, és a higiéniában. Az utóbbi években ugyanis nagymértékű technikai, technológiai fejlesztést hajtott végre a feldolgozóipar. Ennek eredményeként a baromfitermékek száma ma már százas nagyságrendben fejezhető ki, hisz a hagyományos termékek mellett napjainkban darabolt és tovább feldolgozott termékeket gyártanak, és értékesítenek a baromfifeldolgozó-üzemeink. Az ágazat fontosságát, a vele szemben támasztott követelményeket csak növeli, hogy termelésének 60 százaléka exportra kerül. Napjainkban a baromfifeldolgozó-üzemeink korszerű, gépesített, nagy teljesítményű feldolgozó-vonalakkal rendelkeznek, amelyek megfelelnek a szigorú higiéniai előírásoknak. Lehetővé teszik az egyre növekvő fogyasztói igények kielégítését. Ugyancsak jelentősek azok a változások, amelyek a konzervgyártás, a töltelékáru előállítás és az ezekhez igazodó csomagolás- és tárolástechnika területén következtek be az elmúlt 10—12 évben. Kedves Elvtársak! Szíves elnézésüket kérem, hogy a törvény módosításának szükségességét én elsősorban baromfiiparból hozott példákkal bizonyítottam, de a munkámhoz ez tartozik, ez kapcsolódik, ezért ehhez a későbbiekben is visszatérek. Tisztelt Országgyűlés! Az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslattal összességében egyetértek, a végrehajtásról szóló rendelettel kapcsolatban szeretnék néhány részkérdést felvetni, azzal a szándékkal, hogy a rendelet előírásai is alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez és feltételekhez. A rendelet 6. § (1) bekezdésében olvashatjuk, hogy a szakképesítéshez kötött élelmiszerelőállító tevékenységeket, valamint az előírt képesítést a rendelet első számú melléklete tartalmazza. E melléklet nem vesz tudomást a baromfihúsfeldolgozás már említett fejlődéséről. Javaslom, hogy a húsfeldolgozásnál olvasható részletességgel kerüljenek felsorolásra a tevékenységek itt is, például húspép, húspépből készült termékek, kolbászfélék, füstölt termékek. A rendelet 8. §-a előírja, hogy az új élelmiszerelőállító hely létesítését megelőzően, illetőleg az üzem bővítéséhez vagy felújításához a beruházó a kivitelezési dokumentációnak a 2. számú mellékletben meghatározott adatait köteles benyújtani a területileg illetékes állomáshoz. Ha ez így marad, akkor könnyen előfordulhat, hogy több millió forintért egy olyan terv készül, amelyet az állomás nem tart jónak, nem enged megvalósítani. Ez elkerülhető, ha a paragrafusba bekerül, hogy az állomás köteles a tervkészítés időszakában a tervezővel konzultálni, illetve S. március 17-én, csütörtökön 1918 az egyes műszaki megoldásokkal kapcsolatban állást foglalni. A rendelet 15. §-a értelmében az élelmiszeripari gépek higiéniai minősítésére külön jogszabályokban foglalt rendelkezések az irányadók. Ezt is korszerűsíteni kell. Ha egy olyan csúcstechnológiához tartozó gépet veszünk, amelyik rendelkezik közös piaci, vagy amerikai higiéniai minősítéssel — ami egyébként exportunk feltétele —, ezt Magyarországon is fogadjuk el, ne kelljen újra drága pénzen minősíteni, illetve minősíttetni. A 38. § 2. pontja a minőségmegőrzési időtartammal, a fogyaszthatósági határidővel kapcsolatos. Javaslom — a már korábban vázolt változásokkal összhangban - a 25/1976 MÉM-rendeletben közölt fogyaszthatósági és minőségmegőrzési időtartamokat felülvizsgálni, megváltoztatni, pontosabban meghoszszabbítani. A javasolt változások sok esetben jelentős egyéni, vállalati, népgazdasági érdeket szolgálnának. Néhány példát szeretnék erre mondani, az elsőt mindjárt a baromfiiparból. Az egészben értékesített csirke nagy hányadát kitevő nem fagyasztott, úgynevezett előhűtött csirke minőségmegőrzési határideje Magyarországon jelenleg három nap, Nyugat-Európában öt nap. Ezt a különbséget semmi sem indokolja, hisz ugyanazzal a feldolgozási, hűtési, csomagolási technikával készül a belföldre, vagy az exportra gyártott csirke. A korszerű csomagológépek a vékony fóliatakarással a lehetőségét adják annak, hogy az előhűtött csirke egészben, vagy darabolva is megjelenjen az önkiszolgáló boltokban is, ugyanúgy mint Nyugaton a hűtőpultokban, ami a háztartási hűtőszekrényekben a hűtési lánc megszakítása nélkül, gond nélkül továbbtartható. A minőségmegőrzési határidő növelése tovább fokozná az előhűtött csirke közkedveltségét, amit csak fokoznak azok a szezonális árleszállítások, amelyekről hallhatunk. Legutóbb a szentesi baromfifeldolgozó hirdette, hogy 100 forint helyett 92 forintért árusítja az előhűtött csirkecombot, és nálunk Sárváron is van erre példa bőven. Ehhez kapcsolódóan őszintén elmondhatom, hogy csirkéből belföldön valóban kínálati piac van. Érvényesülnek a piaci automatizmusok, a feldolgozóüzemek valóban versenyeznek a piacért, a vevőkért. Itt már nincs szükség a hatóságilag rögzített árakra, a baromfitermékek árváltozásának bejelentési kötelezettségét akár mégis lehetne szüntetni. Célszerű lenne meghosszabbítani több élelmiszer fogyaszthatósági időtartamát. Jelenleg a búzadara, a rizs csak hat hónapig, a porcukor három hónapig, a töltetlen kemény cukorkák öt-hét hónapig, a drazsék négy-nyolc hónapig fogyaszthatók. Teljesen érthetetlen a pörkölt szemeskávé 50—60 napos, vagy a sózott földimogyoró 70 napos minőségmegőrzési ideje. Érdemes lenne bonckés alá venni, hogy mi indokolja a kenyér és a tej egy-három napos fogyaszthatósági határidejét, hisz minden háztartásban van már hűtőszekrény. Jó az óvatosság, de a túlzott óvatosság jelentős