Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1915 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1916 magas az ára, hogy egy várakozási időt betartva eset­leg az árusítók sokkal rosszabbul járhatnak. És nai­vitás lenne azt is elhinni, hogy a nagyüzemekből az erősebb hatású szerek nem kerülnek ki a kisgazdasá­gokba. Ezt azért említettem meg, mert az utóbbi időben a területünkön sokszor panaszkodnak a kis­termelők, hogy nem lehet kapni növényvédőszert. Egy rádióban hallott nyilatkozat ezt meg is erősí­tette, így azután félő, hogy a nagyüzemekből ezek az erősebb hatású szerek kivándorolnak a hozzá nem értő, de jószándékú, egészséges, szép terméket elő­állítani kívánó kisgazdákhoz. A megoldás is egysze­rű, el kell látni a kisgazdaságokat megfelelő növény­védőszerrel, és szükség lenne nagyobb fegyelem be­tartása, olyan embereknél, akik egészségre és környe­zetre káros anyagokkal dolgoznak. Szeretném még megemlíteni a növényvédőszerek­nél talán még veszélyesebb, látszólag ártalmatlannak tűnő, növényi tápanyagokat, amelyeket szintén a kiskertekben használnak anélkül, hogy tudnák, milyen mennyiségben kellene használni. Ezeknek a káros hatása még kiszámíthatatlanabb. Egyetlen egy példát szeretnék mondani, a nitrogén tartalmú mű­trágya, ami élelmiszereken keresztül a szervezetbe kerül, rákkeltő anyaggá alakulhat. Tisztelt Országgyűlés! Mint a bevezetőben is említettem, az élelmiszertörvényt, az egészséges és a korszerű táplálkozás oldaláról szemléltem. Tettem ezt azért, mert itt mindenki által ismert, hogy az el­múlt évben a kormány egy egészségmegőrző prog­ramot hirdetett, amelyet a lakosság egyre aggasztóbb egészségi állapota tett szükségessé. A törvényt elol­vasva, kétségtelen, hogy nagy figyelmet fordít egész­ségügyi szempontból az előállítás körülményeire, a tápanyagokra, adalékokra, csomagolóanyag minőségé­re. Azonban hiányolom, különösen a végrehajtási utasításból azokat a konkrét feladatokat, ami az egészséges táplálkozást segítené. Hiányolom azt az aktív határozott kezdeményezést, ami arra irányulna, hogy régi, helytelen, hagyományos táplálkozásunkat megváltoztassa. Tudom, hogy most mindannyian egy kicsit gaz­daság-centrikusak vagyunk. Talán a körülményeink arra késztetnek, hogy csak rövid távon tudunk gon­dolkodni. Egyet azonban megtanultunk, óvatosan mérlegeim. Nézzük, mit érdemes tenni, mi az a leg­érdemesebb befektetés, ami legbiztosabban vissza­térül. A válasz nagyon egyszerű: az ember egészsé­ge, még gazdasági szempontból is. És ez a legfőbb érték, a szolgálatába kellene állítani, magát az élel­miszer-törvényt is. Tulajdonképpen a törvényt elfogadom, azzal a reménnyel, hogy a törvényben leírt félmondatot, tehát hogy elő kívánja segíteni a lakosság egészséges táplálkozását, ezt észreveszik és megértik az élelmi­szergyártók, mert ha ez sikerül, akkor talán sikerül azt is elérni, hogy a jövő orvostudományának leg­főbb eszköze nem a gyógyszer és a nagyon költséges gyógyítás lesz, hanem a helyes életmód és természe­tesen ezen belül az ésszerű táplálkozás. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Somlai Gyula Vas megyei képviselő kíván szólni. DR. SOMLAI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben, készülve az országgyűlés tava­szi ülésszakára, választóim több csoportjával talál­koztam, beszámoltan az eddig végzett munkáról, to­vábbi elképzeléseimről. A véleménycsere meggyő­zött arról, hogy a lakosságot őszintén érdekli, foglal­koztatja a népgazdaság jelenlegi helyzete, a stabili­záció és a kibontakozás lehetőségei. Sok vihart kavart az adó- és árreform, a személyi jövedelemadó hatása a keresetekre, a már eddig is több esetben elszabadult árak. Többen kérdezték, valóban elhiszem, hogy a fogyasztói árszínvonal emelkedése nem haladja meg a 15 százalékot? Ismereteim és optimizmusom birto­kában igyekeztem meggyőzni a kételkedőket, sajnos ez nem minden esetben sikerült. Sokan felvetették, nem gondolom-e, hogy túlságosan sok törvényt al­kot mostanában a parlament, mások ezt nem bánva azt szeretnék, hogy jó, számukra szimpatikus, ked­vező törvényeket hozzunk, hisz az adóról, árakról szóló törvényt nem lehet ide sorolni. Azt is elvárják tőlünk, hogy az új törvények igaz­ságosabbak legyenek a régieknél. Az a vélemény, hogy a családjogi törvény megnehezítette az örökbe fogadást, amelynek üteme éppen emiatt lényegesen lelassult a törvény megalkotása óta. A jövedelemadóról szóló törvény valójában nem kedvez a nagycsaládosoknak — általában —, közü­lük csak a magasabb jövedelemmel rendelkezőknek. S lehetne tovább sorolni a felvetéseket, talán még egyet. Van, illetve lesz-e a parlamentnek önkritiká­ja? Lesz-e bátorsága változtatni, módosítani — ha ez indokolt — az általa alkotott törvényeken? Feltét­lenül. Hisz a parlament sem tévedhetetlen, s a meg­változott körülmények, feltételek új gondokat, prob­lémákat vetnek fel, melyekhez igazítani kell a koráb­ban alkotott törvényeket is. Ezt tesszük ma is, ami­kor az országgyűlés elé kerül az élelmiszerekről szóló 1976. évi törvény módosításáról szóló törvény­javaslat. Kedves Képviselőtársak! Az élelmiszerekről szóló törvény 1977. január 1-től lényegében megfelelően szabályozta az élelmiszerelőállítás és forgalmazás feltételeit. Az elmúlt 10—12 évben lényeges válto­zások következtek be az élelmiszer-előállítás szerve­zetében, a technológia területén, a bel- és külpiaci feltételekben, igényekben, amelyek szükségessé teszik az élelmiszerekről szóló törvény felülvizsgálatát és korszerűsítését. A korszerűsítés alapvető célja, hogy a nagyüzemekkel azonos élelmezés-egészségügyi fel­tételekkel tegye lehetővé a kisüzemek részvételét az élelmiszerek előállításában, hogy jobban szolgálja a fogyasztói érdekeket, szigorítsa a minőségi követel­ményeket, teremtse meg ennek szervezeti és ellen­őrzési feltételeit úgy, hogy szüntesse meg a hatósági ellenőrzés párhuzamosságait, mindezekkel járuljon hozzá élelmiszertermelésünk színvonalának, verseny­képességének javításához. Tisztelt Országgyűlés! Az élelmiszeriparban jelen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom