Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1913 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1914 MORAVCSIK FERENCNÉ: Tisztelt Képviselőtársak! Az előttünk álló törvényjavaslat, illetve az anyag tulajdonképpen mindannyiunkat közvetve vagy közvetlenül érint, különösen azok a sorai, amelyek úgy szólnak, hogy elő kívánja segíteni a lakosság egészséges és korszerű táplálkozását. Hozzászólásomban ehhez a témához szeretnék csatlakozni és a módosított törvényben is ezeket a célokat kerestem. Kerestem, mert az ember már ősidők óta tudja, hogy a táplálkozás és az étrend összeállítása szoros összefüggésben áll az egészséggel, az egészség megőrzésével és bizonyos esetekben a betegségek gyógyításával is. Talán valamennyien tudjuk, hogy nem dicsekedhetünk ma a lakosság jó egészségi állapotával, mert Európában a születéskor várható élettartam nálunk a legalacsonyabb. A halálozási statisztika élén álló betegségek kialakulásában szoros összefüggés van az életmóddal és ezen belül is a táplálkozással. De ezen kívül a helytelen táplálkozás rovására írható egy sor olyan betegségnek a kialakulása, mint a fogszuvasodás, a cukorbetegségek és bizonyos mozgásszervi megbetegedések. Ha a táplálkozási statisztikát nézzük, akkor pedig az állapítható meg, hogy azok közé az országok közé tartozunk, akik a legtöbb energiát fogyasztják, így aztán nem kell csodálkozni, ha a lakosságnak több mint a fele kisebb vagy nagyobb mértékben elhízott. A helytelen táplálkozásért nem terjes mértékben az egyes ember felel, mert a családoknak a nagyobb része nem önmaga állítja elő az élelmiszer-szükségletét. Elfogadjuk az ipar és a kereskedelem kiszolgálását, kínálatát, éppen ezért nagyon sok esetben el is szenvedjük kiszolgáltatott helyzetünket. És ezt a kiszolgáltatottságot különösen azok érzik, akik a közétkeztetésben részesülnek. Kétségtelen, hogy az utóbbi években, évtizedekben nőtt az élelmiszerek száma. Talán ezért is van, hogy több mint 50 kilogramm tápanyaggal fogyasztunk többet évente és fejenként, mint tíz évvel ezelőtt. Az is kétségtelen, hogy megnőtt az élelmiszerek választéka, de a legdinamikusabb fejlődés, sajnos — és ezt múlt héten kézhez kapott, a MÉM által kibocsátott kis füzetből tudom — a szesziparban volt, igaz, hogy ezt követte az üdítőipar, ez már egy bizonyos pozitív irányban való elmozdulást jelent italfogyasztásunk területén, de utána ismét a bor, majd pedig az édesipar következett. A felkínált élelmiszerek nagy része nem szolgálja az egészséges táplálkozást, mégpedig azért, mert igen magas a konyhasó, a rejtett zsír és a felesleges cukortartalmuk. Ha az új törvénnyel előbbre szeretnénk lépni a lakosság egészsége szempontjából vagy többet szeretnénk elérni, mint az 1976-os törvénynél, akkor mindenképpen valahogy ösztönözni kellene az élelmiszeripart, hogy sokkal korszerűbb termékeket gyártson. Természetesen egy nyelven kellene beszélni és talán meg kellene fogalmazni, hogy mit is jelent az egészség szempontjából a korszerű táplálék. Hogy ugyanazt értse ez alatt a fogyasztó, a kereskedő és az élelmiszergyártó is. A törvény különbséget tesz általánosan használt és diétás készítmények között. Az a gyanúm, és ez nem is nagy titok, hogy az általánosan fogyasztott élelmiszerek a ludasak az egészségi állapotunkért — ezek azok a készítmények, amelyeket már említettem —, a magas konyhasó, cukor és zsírtartalomért. Meg kellene vizsgálni ezeknek a készítményeknek az összetételét és ha lehet, akkor ezen változtatni kellene. Természetesen úgy, hogy ezek az élelmiszerek az élvezeti értéküket továbbra is megtartsák, mert a táplálkozásnak örömöt kell jelenteni minden ember számára akár hagyományosan, akár egészségesen, vagy akár diétásán kíván táplálkozni. Jobban oda kellene figyelnünk azokra az élelmiszerekre, termékekre, amelyeket a gyerekek fogyasztanak szívesen. Itt csak példának hoznám fel a „puffasztott" termékeket, amelyeknek legnagyobb része sózott, fűszerezett formában kerül forgalomba. így tulajdonképpen már ebben a korban a gyerekeket sós ízlésre szoktatjuk, és nagyon félő, hogy az élelmiszeripar is egy kicsit az ő terhükre növelte termékeinek a számát. Ha azt szeretnénk, hogy elterjedjenek ezek a korszerű élelmiszerek, akkor sokkal nagyobb propagandát kellene kifejteni az érdekükben. Mi, fogyasztók nagyon könnyen elcsábíthatok vagyunk egy kis reklámmal, finom ízekkel és természetesen olcsóbb árakkal. Itt szeretném megjegyezni, hogy a legutóbbi áremelkedések, amelyek az élelmiszeripart is érintették, nem éppen kedveztek az egészséges táplálkozásnak. Megkockáztatom azt mondani, hogy ma Magyarországon egészségesen, korszerűen táplálkozni luxus, a családok szűk rétege engedheti meg magának. Ebben a tekintetben különösen hátrányos helyzetbe kerülnek a kisjövedelműek, tehát a nyugdíjasok és a gyereket nevelők, pedig a hiányos összetételű táplálkozás a szervezet ellenálló erejét csökkenti. Azt hiszem, egészségpolitikai szempontból hasznos lenne, ha a korszerű táplálékokat viszonylag olcsóbban lehetne kapni, míg az egészséget nem éppen szolgálókat esetleg drágábban. Ezzel a helytelen árpolitikával nemcsak hogy tovább rontjuk a lakosság egészségi állapotát, hanem egy több évtizedes egészségnevelő propagandamunkának már látszó kis eredményeit is romba döntjük. Tisztelt Képviselők! Szeretnék még egy témát megemlíteni. Az élelmiszertörvény leírja, hogy tilos forgalomba hozni olyan élelmiszereket, amelyek az egészségre károsító anyagokat a megengedettnél nagyobb mértékben tartalmaznak. Véleményem szerint különösen nyáron bármely piacon bárki megvásárolhat olyan mezőgazdasági élelmiszert a kistermelőktől, amely a megengedett szermaradvány többszörösét tartalmazza. Az okok ismertek. Csak egy-kettőt szeretnék említeni: a biztos hatás kedvéért túladagolják, így aztán a betartott várakozási idő után is még magasabb a szermaradvány benne. Vagy egymás mellett termesztik a még permetezésre váró vagy a már szedésre érett terményt. Különösen nagy a csábítás a fólia alatt termelt primőrök esetén. Köztudott, hogy a primőrnek olyan