Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1905 Az Országgyűlés 24. ülése, 19 latot, még nagyobb súllyal esik latba az élelmiszerellátás milyensége, az élelmiszertermelők-forgalmazók munkája. Meg kell említenem, hogy az elmúlt hónapokban a felvásárlási mizériában is derekasan helytálltak, és ezért őszinte elismerést érdemelnek. Az állami támogatás megszűntét követően az élelmiszerárak év elején jelentősen emelkedtek. Ez sok gondot okoz, főként az alacsonykeresetűek, a többgyermekesek és a nyugdíjasok körében, de az áremelések után minden vásárló még érzékenyebb arra, hogy a pénzéért azt kapja, — legyen szó a mennyiségről és minőségről egyaránt —, amit ígértek és amit joggal elvár. Csak az élelmiszertermelői-forgalmazói magatartás fogadható el, amelyik ezt maximálisan szem előtt tartja. A kormány azzal számol, hogy a hazai élelmiszerfogyasztás tömege az idén a tavalyi marad, vagy kismértékben nő. Gyakorlatilag minden élelmiszerből és legfőképpen az alapvető élelmiszerekből jó, kiegyenlített színvonalú ellátásról gondoskodunk. Következetesebben kell szolgálnia az idén és a jövőben is élelmiszeriparunknak a korszerű táplálkozás követelményeit, örvendetes, hogy az utóbbi években nőtt a táplálkozás-élettani szempontból előnyös tej- és tejtermékek, a tojás, az üdítőitalok, a zsiradékokon belül a növényolajok forgalma, fogyasztása. Ezt a kedvező folyamatot még inkább elő kell segítenünk. Nagy kötelezettsége az idén az élelmiszeriparnak az export növelése. A megkötött termeltetési szerződések, a termelői törekvések alapján mondhatjuk, hogy ehhez, és a hazai feladatok teljesítéséhez mezőgazdaságunk megteremti az árualapot. Az élelmiszeripari vállalatok termelés-szervező munkáján, belső munkarendjén, fegyelmén, piachoz igazodó képességén azonban igen sok múlik. Munkájuk középpontjában a mostanában oly sokat emlegetett minőség álljon! Ez igen gyakran az értékesítés alapfeltétele. Teljesen egyértelmű tapasztalat; a hazai piac mellett a szocialista országokba és a tőkés országokba irányuló kivitellel, árukkal szemben egyaránt erőteljesen nőttek a minőségi követelmények. Van tehát megoldásra váró gond, feladat bőven. Az irányításnak, az élelmiszeripari vállalatoknak sok kihívásra kell válaszolniuk. Meggyőződésem, hogy képesek erre! Ezt erősíti a múlt s a jelenlegi tényleges teljesítmény. Tisztelt Országgyűlés! Tíz- és százezrek törekszenek a jobbra, mert mind világosabban értik a helyzetüket, és azt is tudják, hogy milyen módon lehet előbbre lépni. Az irányítás feladata, hogy megteremtse a kibontakozás lehető legjobb körülményeit. Ezt szolgálja a gazdaságirányítás-működtetés reformja, és a kormány elfogadott munkaprogramja. Az előttünk álló élelmiszertörvény-javaslat összhangban van ezekkel. Ezért most, amikor a kormány nevében beterjesztem és vitára bocsátom a javaslatot, egyben elfogadásra is ajánlom. - Köszönöm szépen. (Taps.) ?. március 17-én, csütörtökön 1906 ELNÖK: Dr. Biacs Péter elvtársat, a mezőgazdasági bizottság előadóját illeti a szó. DR. BIACS PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosításáról készített törvényjavaslatot három parlamenti bizottság is tárgyalta: sorrendben először a szociális és egészségügyi, majd a mezőgazdasági és végül a kereskedelmi bizottság. Mindhárom parlamenti bizottság ülésén résztvettem és az itt összegyűjtött véleményeket, javaslatokat tártam a március 9-én együttes ülésen e témát tárgyaló jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, valamint a mezőgazdasági bizottság elé. Az együttes ütésen elfogadott javaslatokat terjesztettük jelentés formájában a mai ülésszak elé, — ezt minden képviselőtársam írásban megkapta. Feladatunk ma egy 1976-ban, tehát 12 évvel ezelőtt elsőízben megfogalmazott törvény módosítása. Két kérdés-csoportot kell elsősorban megvizsgálnunk: mennyiben jelentenek az előterjesztésben javasolt módosítások korszerűsítést és ez hogyan elégíti ki az időközben megváltozott igényeket, amelyekről Váncsa elvtárs is beszélt — és mennyire előremutatóak ezek a módosítások ahhoz, hogy legalább újabb 12 évig ne kelljen a törvényt módosítani? Az első kérdéscsoporttal kapcsolatban megemlítem, hogy az Országgyűlés bizottságain kívül véleményt nyilvánított a tervezett módosításokról, valamint a csatolt minisztériumi végrehajtási utasítástervezetekről a Fogyasztók Országos Tanácsa társadalmi vita keretében, és felhívta a figyelmet arra, hogy olyan törvényt hozzunk, amelynek végrehajtása során nem kell lépten-nyomon eltérési engedélyeket adni, s ezzel a törvényt megsérteni. Az 1976-ban elsőízben megfogalmazott törvény végrehajtása során ugyanis eltértünk ^ kitűzött céloktól, nem sikerült létrehozni és kiadni a Magyar Élelmiszerkönyvet, csak az ezt részben helyettesítő szabványok kerültek meghatározásra a forgalomban lévő élelmiszerek körülbelül 50 százalékában. Az élelmiszer-feldolgozáshoz ma már nélkülözhetetlen és főleg importból beszerezhető adalékanyagok, segédanyagok — így állományjavítók, színanyagok, aromák —, időszakos hiánya, korlátozása is okozta, hogy a termelők egyre gyakrabban fordultak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz a szabványtól eltérés engedélyezéséért. A most tárgyalásra kerülő módosítások és >az azok szellemében készített végrehajtási utasítás-tervezetek feloldják a munkát hátráltató akadályokat és a termelő üzemek által készített gyártmánylapokra helyezik a hangsúlyt. Vigyázni kell azonban: hogy ezek elkészítésénél ne alkalmazzunk túlrészletezett, szigorított megkötéseket, hanem a választékbővítést még lehetővé tevő, általánosított leírás legyen elegendő, és ezek ne legyenek ellentétben a nemzetközileg is összehangolt szabványokkal. Ugyancsak a szabályozást egyszerűsítik, hogy a módosítások előrelépést jelentenek az élelmiszerekre vonatkozó törvény teljeskörűvé tétele irányában.