Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1883 Az Országgyűlés 24. ülése, 19 lésének a szövetkezeti gazdálkodás, termelés területén. összegezett véleményként: úgy érzem, hogy a jelen módosítás a korábbinál sürgetőbben veti fel egy új, átfogó, országgyűlési szinten történő szövetkezeti jogi szabályozást. A két évtizede alkotott eredeti törvényszakaszok száma a tvr. szintű számos módosítással minimálisra csökken. Ezzel egyidejűleg rendkívül megnőtt a végrehajtási rendeletek jelentősége. A korábban hatályon kívül helyezett szakaszok kitöltése jogtechnikailag is kifogásolható, bonyolulttá, nehezen követhetővé teszi a hivatkozást, az értelmezést még a jogászok számára is, helyenként megbontja a törvény tartalmi összefüggéseit. Az új szabályok beillesztése igen-igen kikezdi a ma beváltként emlegetett termelőszövetkezeti törvényünk kereteit, sőt a szövetkezeti mozgalom azzal elfogadott elveit. Célszerűbb lett volna, ha egy ilyen mélységű átalakítást a tagság megfelelő felkészítését is magában hordozó új törvény végezte volna el. Befejezésül javaslom a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy a benyújtott törvénymódosítást fogadja el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Veszprém megyéből Tornai Endre képviselőtársunk következik. TORNAI ENDRE: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kezembe véve a most tárgyalt törvénymódosító javaslatot, óhatatlanul végig kellett gondolnom a szövetkezeti mozgalomban eltöltött negyedszázadot. A törvénymódosító javaslat §-aival részletesen nem kívánok foglalkozni, hisz azt már az Országgyűlés több bizottsága, valamint a megyei képviselőcsoportok üléseiken elvégezték. Engedje meg a tisztelt Ház, hogy ehelyett a termelőszövetkezeti mozgalomnak hazánk gazdaságában betöltött jelentős szerepére, helyére, hatásaira világítsak rá, a már történelemnek számító időszak tükrében. Mielőtt rátérnék az 1967. évi III. törvény jelentőségére, megemlítem, hogy amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt döntése megszületett a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, megjelent az 1959. évi 7. számú törvényerejű rendelet, amely bizonyos keretek között beszabályozta a szövetkezeteket, gazdálkodásukhoz azonban megfelelő szabadságot nem garantált. Ezekben az években a termelőszövetkezetek irányításához kívülről nagyon sokan értettek, próbálták az irányítást átvenni. Sok mindenbe beleszóltak. E kedvezőtlen hatás ellenére is születtek eredmények, de voltak kudarcok is. Ha eredmény volt, azt a külső irányítók önmaguk javára könyvelték el, a kudarcokat a termelőszövetkezetnek kellett elviselni, melyek hatására sok esetben a vezetőtől a tagság megvonta a bizalmat. A nehézségek ellenére a termelőszövetkezetek nagy többsége 1967-ig megszilárdult. Az MSZMP és a kormány felismerve a gazdálkodásban fennálló feszültségeket, 1968-tól bevezetésre került az új gazdaságirányítási rendszer. Ezt segítette az 1967. S. március 17-én, csütörtökön , 1884 évi III. törvény. E törvény nyújtott igazi biztonságot a termelőszövetkezetek gazdálkodásához, hosszabb távú fejlődésük lehetőségeit teremtette meg. E törvény adta lehetőségekkel a termelőszövetkezetek többsége élni tudott. Munkájukkal hozzájárultak mai mezőgazdasági eredményeink kedvező megítéléséhez. Húsz évig ez a törvény időközben történt módosításokkal, kiegészítésekkel olyan keretet adott, amely a mezőgazdaság dinamikus fejlődését biztosította. Ma hazánkban a szövetkezetek az ország mezőgazdaságilag művelt területének 76, szántóterületének 82 százalékát művelik. Ez mintegy 800 ezer embernek teremt munkaheletőséget és közel 3 millió embernek biztosít megélhetést. A népgazdaság kiegyenlítő ágazataként jelentős külkereskedelmi aktívumot biztosít, az ipar számára fontos felvevőpiacot jelent. Az érvényben lévő 1967. évi III. törvényt jól egészíti ki a ma tárgyalt módosító javaslat, mely a szövetkezeteknek nagyobb szabadságot biztosít, ugyanakkor a vezetésre, tagságra nagyobb felelősséget ró. Tisztelt Országgyűlés! Mint ismeretes, a jelen időszakban a szövetkezetek egyharmada igen nehéz helyzetbe került. Ennek előidézésében több tényező is közrejátszott. Elsőként említem az emberi tényezőket, mert mint az élet más területén, itt is meghatározó a vezetés szerepe. Ezen túlmenően nagy szerepe van az adottságoknak is, hisz a nehéz helyzetben lévő szövetkezetek döntő hányada a kedvezőtlen adottságú gazdaságok köréből kerül ki. Az említetteken kívül a helyzet kialakulásához hozzájárultak a szövetkezetek számára már-már elviselhetetlen árarányok, az agrárolló. Nem szélsőséges példát említek és bántó szándék nélkül mondom, hogy egy használati értékben nem javuló Rába nehéztraktor ára az elmúlt tíz évben 64 százalékkal emelkedett, miközben legfontosabb növényünk, a búza ára csupán 16 százalékkal. Az ilyen mértékű árarányromlást a mezőgazdaság nehezen viseli el. Tisztelt Országgyűlés! Ezekről a gondokról azért szóltam, mert féltem a szövetkezeti mozgalmat. Féltem eddig elért vívmányainkat, amely nagyon sok ember küzdelmes munkájának eredménye. A népgazdaság nehéz anyagi helyzete ismert. De szabad-e ezeket az eredményeket az átmeneti nehézségek miatt kockára tennünk? Aggódom, ha e nehéz helyzetbe jutott szövetkezetek netán felszámolásra kerülnek (hisz ilyenre már van példa). Itt gondolok a Váncsa elvtárs expozéjában elmondott több mint 30—50 szövetkezetnek a gondjaira. Ugyanis nem látom megoldottnak az ott élő emberek gondjait, a termőföld megművelését, melyről a Tisztelt Házban egy éve úgy fogalmaztunk, hogy a föld nemzeti kincs. A föld speciális helyzeténél fogva csak mezőgazdasági művelésre alkalmas vagy parlagon hagyni. A módosító törvényjavaslat lehetővé teszi kisszövetkezet, szakszövetkezet vagy bérlemény létrehozását a termelőszövetkezetek területén. Félek, miután az átalakulások a kedvezőtlen adottságú területeken fognak bekövetkezni, megérhetjük, hogy az 1945-ös földosztáskor földet vissza nem adunk jelszó