Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-24
1881 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1882 ségi kör szabad megválasztása. A törvényjavaslat ezeket figyelembe véve mondja ki, hogy a szövetkezet tevékenységi körét az alapszabály módosítása nélkül kiegészítheti, ehhez nincs szükség az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv jóváhagyására sem. Könnyebbség az is, hogy a tevékenységi kör megváltoztatásáról a szervezeti- és működési szabályzatban kell dönteni. Más formájú szövetkezetté való átalakulásról, szétválásról — a hatályos szabályozás a másformájú szövetkezetté való átalakulás feltételéül írja elő, hogy a tevékenység, illetőleg a tagok személyes és vagyoni közreműködésének módja végleges jelleggel megváltozzék. A javaslat a gazdasági és a piaci feltételekhez jobban igazodva kimondja: a jelenlegi kötöttségeket és az átalakulásról való döntést a szövetkezet közgyűlésének hatáskörébe utalja, a TOT véleményére, a MÉM és a PM miniszterrel egyetértésben. A gazdálkodás korszerűsítése, decentralizációja, egyes esetekben a szövetkezet két vagy több szövetkezetté való szétválása útján valósulhat meg. A törvény jelenleg is lehetővé teszi az ilyen szervezeti változást. Problémát jelentett, hogy a közgyűlésnek a vagyonmegosztás kérdésében való döntése ellen nem engedett jogorvoslatot. A javaslat az indokolt szervezeti változtatások elősegítése, továbbá a kisebbség jogainak védelme érdekében kimondja, hogy a közgyűlés által a vagyonmegosztás kérdésében hozott határozat ellen azok a tagok, akiknek a jogos érdekét a határozat sérti, bírósághoz fordulhatnak. A javaslat a szövetkezeti demokrácia, a szövetkezeti önkormányzat szélesítését jól szolgálja. Számos idejétmúlt, csak adminisztrációs kötelezettséget jelentő bürokratikus előírást felszámol, például a taglétszám, ülés-szám, meghívottak köre, napirend meghatározása, előírása. Nagy jelentősége van az önszabályozási hatáskör érdemi és mennyiségi bővítésének. Figyelemre méltó, mert ez biztosítja a valódi döntési, határozási lehetőséget és a termelőszövetkezet legfőbb testületi szerve által alkotandó alapszabályra bízza a szabályozást. Több évtizedes jogos igénye teljesül a termelőszövetkezeteknek, amikor a kötelező belső szabályzatok helyett egyetlen összevont önkormányzati szabályzat alkotásának lehetőségét megadja. Ennek érvényesülésére külön figyelemmel kell lenni, nehogy a gyakorlatban több száz oldalas, használatra alkalmatlan, állandóan módosítandó szabályzatot eredményezzen. A szövetkezet szervezeti felépítésének kötelező és ezáltal egységesített, lemerevített rendszerének feloldása szintén örvendetes. Például a küldöttgyűlés, a nőbizottság megalakításának fakultatívvá tétele. Célszerű rendelkezések a többes jelölés, ismételt szavazás esetén a szavazatarányi engedmény, egyszerű szótöbbség, a tisztségviselői kör jogszabályi alapon történő, de önszabályozásilag bővíthető, szűkítési helyzetük egyértelműbb rendezése kizárás esetén, a választási ciklus ötéves meghatározottságának feloldása. A tagsági viszony, -kötődés erősítésére irányuló törekvés érezhető a javaslatban. Praktikus, de kisebb jelentőségűek a tagsági viszonnyal kapcsolatos változások, a keletkezés ideje, kilépés esetén a felmentési idő korlátozása. Ide tartozónak tekinthetjük a földbevitel és a háztáji gazdálkodás jogszabályi kötöttségeinek eltörlését, az önszabályozási, tehát a tagi, a helyi érdekeket jobban figyelembe vevő lehetőség bővítését. Hasonló hatású a vagyoni kapcsolatok szabályainak szélesebb körbe, szövetkezeti hatáskörbe való utalása. Nem érzem ezek hatását átütő erejűnek azonban azért, mert a tag és a szövetkezet kapcsolatának egyik leglényegibb oldalát, a tag és a szövetkezet közötti munkavégzést, ehhez kapcsolódóan a részesedés kérdését felemás módon érinti a törvényjavaslat. Indokaim a következők: bármennyire is a gazdasági célszerűséget szolgálja a foglalkoztatási kötelezettség korlátozása, illetve a termelőszövetkezeti egyoldalú munkamegállapodás módosítása, ezeket az újításokat mégse értékelhetjük a tagsági tudatot, kötődést, tehát a tagsági viszonyt erősítő elemként. A belső vállalkozási egység a tagsági viszony erősítését szolgálhatná valójában, ez azonban egyelőre csak munkaszervezeti korszerűsítést, változást eredményez, mivel a teljesítmény és az érdekeltség összhangja, fedezete a keresetszabályozás fenntartása miatt nincs biztosítva. A törvényjavaslatok a szövetkezeti demokratizmus, az önkormányzat kiteljesedését szolgálják. Ezzel javítják a működés hatékonyságát, fokozzák a tagság érdekeltségét, amelyek jótékony eredménynövelő hatása a szövetkezetek gazdálkodásában is kell, hogy jelentkezzék. Nehezen tudom a magam és a szövetkezeti mozgalom részéről elfogadni a gazdálkodás kérdéseinek szövetkezeti jogszabály körén kívül helyezését. Ez jogilag a törvényfejezet 6., eddig is sokat kritizált, a jelen módosítással szinte teljes kiüresedése. Alig néhány, deklaratívnak minősíthető szakasz marad, szemléletileg pedig még a fejezetcímek hatályon kívül helyezése is jelzi. Ez ellentétes a szövetkezetek álláspontját és az emögött levő gazdasági érdeket kifejező V. kongresszusi állásfoglalással, s egyben a termelőszövetkezet fogalmát meghatározó, a javaslat által nem érintett törvény 3. §-a szerinti meghatározása, mely szerint a termelőszövetkezet többek között, de lényeg szerint a szövetkezeti tulajdon alapján, a közös és háztáji gazdaság összekapcsolásával a szövetkezeti demokrácia rendszerével önálló, tervszerű vállalati gazdálkodást folytat. E meghatározásban leginkább a vállalati kifejezés él a mai gyakorlatban. Nem tudom elfogadni ezt a jogi megoldást, azt az indoklást, hogy a termelőszövetkezet gazdálkodásának szabályai ma már olyan jellegzetességeket nem tartalmaznak, amelyek szerepeltetése a törvényben indokolt lenne, illetve azt az egységes szövetkezeti törvényhez kapcsolódó indoklást, hogy ebben a szövetkezeti jogszabályok szerepe csak másodlagos. Ezzel tagadjuk a mezőgazdasági ágazatok sajátosságait, nem hagyunk teret a szövetkezeti tulajdonból és demokráciából eredő jogosítványok érvényesü-