Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1879 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1880 mondjak előbb egypár gondolatot a 67. évi III. törvény életéről. A mezőgazdasági szövetkezetek jogi szabályozása a 70-es évek elejétől kétarcúan fejlődött. Fokozatosan megteremtette és kikényszerítette a vállalatszerű gazdálkodást, ezzel együtt biztosította a szövetkezeti parasztság állampolgári egyenjogúsítását, a nyugdíj, fizetett szabadság, segélyek, munkadíj garantálása, szövetkezeti tulajdon egyenjogúsításának elismerése terén. A felsorolt pozitív változásokkal párhuzamosan, néha azok túlhajtásaként gyors ütemben faragta le, illetve korlátozta a szövetkezeti sajátosságokat, azok érvényesülését. így a szövetkezetek fokozatos államosítása zajlott le az önállóság, az önkormányzat hangsúlyozása ellenére. Különösen felerősödött ez a tendencia a 80-as évek elején, a gazdaság kézi vezérlésének időszakában. Ez a külső tényező párosult a belsővel, a tagság és a vezetés körében lezajlott nemzedékváltással, a tevékenység átalakulásával, amelyek szintén a szövetkezeti sajátosságok gyengülése irányába hatottak. Véleményem az, hogy a szövetkezeti fejlődés lelassulására ezek a tendenciák is hatottak. Mivel ma itt törvénymódosításról és nem gyökeresen új törvény alkotásáról van szó, ezért természetesnek vehetjük a kétarcúság továbbélését. Ezzel együtt eredőjét tekintve a módosítások helyes irányúak, segíthetik a szövetkezetek gazdasági, társadalmi fejlődését, beilleszkedésüket és alkalmazkodásukat a mai magyar helyzethez. Ezért elfogadásuk halaszthatatlan és a hatályba lépést a legkorábbi időpontban biztosítani kell, hogy a megváltozott helyzettel a szövetkezeti élet mielőbb szinkronba kerüljön. Természetesen ezek a módosítások csak akkor hozhatnak mérhető, pozitív hatást, ha a végrehajtás során az alsóbb szintű jogszabályok alkotói a törvény szellemét és betűjét egyaránt tiszteletben tartják. Nem akarják eldönteni a tsz helyett a saját tulajdonában lévő gépkocsik használatát; nem kényszerítik ésszerűtlen gazdasági lépésekre, mint például az ügyintézői létszám felduzzasztása; ha megszüntetik a 100 kilométeren felüli fuvarozás egy kaptafára készülő megítélését, mellyel méltánytalanul sújtják az országhatárok melletti megyékben gazdálkodó szövetkezeteket. Különösen fontos a belső vállalkozások akadálytalan kibontakozását biztosítani, melynek az első lépéseket jelentik a részesedési elv visszaállítása irányába. Tisztelt Országgyűlés! Féltem ezt a törvényt a bürokráciától. Attól a bürokráciától, amely ellen a harc hirdetése állandó, amelyet a hatóságok többsége soha nem vett és nem is vesz komolyan. Ma a termelőszövetkezeteket több mint 20 hatóság, felügyelőség, szakközeg ellenőriz, utasít, beszámoltat, szabályzatok és intézkedési tervek készítésére kötelez. Elnézést kérek, a szakközeg kifejezést nem én találtam ki, erre megtanítottak. A szövetkezeti törvény 18. §-a, amely a belső szabályzatok úgynevezett önkormányzati szabályzatba való összefoglalását teszi lehetővé, lényegében gyakorlati jelentőség nélküli. A felhasznált papír, a leírt, értelmetlen oldalak mennyisége nem változik, legfeljebb kevesebb borítólap kell. Félek attól, hogy az egységes önkormányzati szabályzat elkészítését, annak elveit, módszereit újabb szabályzatban kell majd meghatároznunk. Nem a törvény feladata, de el kellene már érni azt valamilyen alacsonyabb rendű jogszabályban, hogy az újabb szabályzatok készítésének tilalma megszülessen. Meg kellene határozni, hogy a jelenlegi szabályzatokon túl egyetlen hatóság, külső szerv sem kötelezheti a szövetkezetet arra, hogy további szabályzatokat készítsenek. Úgy gondolom, féltéseim megalapozottak. Ahhoz, hogy a törvény szelleme kellő védelemben részesüljön, nagyon sokat kell tenni a Mezőgazdasági, az Igazságügyi Minisztériumnak, de elsősorban a Minisztertanácsnak. Ehhez kívánok mindnyájuknak bátorságot és erőt. Csak így lesz ennek a megújított törvénynek akkora becsülete, mint a 67. évi III. törvénynek van húsz év után. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bács-Kiskun megyéből Kiss István képviselőtársunk felszólalása következik. KISS ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkozó törvényt többször változtatták meg törvényerejű rendelettel. A szabályozás alapvetően és elveiben bevált, de általánosan az a vélemény, hogy a jelenleg hatályos rendelkezések a szövetkezetek továbbfejlődését nem teszik lehetővé, néhány területen akadályozzák. Egyetértek azzal én is, hogy a mostani módosítás egyik alapvető célja e területen a társadalmi, gazdasági fejlődés követelményeivel való összhang megteremtése annak érdekében, hogy a szabályozás segítse gazdasági irányítási rendszerünk korszerűsítését, stabilizációs programunk megvalósítását. Az Országgyűlés előző napirendi pontjaként tárgyalt törvénnyel sok rokonvonást mutat a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1967. évi törvény módosítási javaslata. A termelőszövetkezetek V. kongresszusa javaslatot tett a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó jogszabályok korszerűsítésének elveire. Megindult a folyamat az új tsz-törvény megalkotása érdekében, de nem fejeződött be, nem tisztázódott le, s ezt most mintegy megállíthatja a jelenlegi módosítás, amelyet elsősorban a gazdasági élet és más jogszabályok változása kényszerített ki. A javaslat néhány, általam legfontosabbnak ítélt megoldásáról kívánok szólni : Tevékenységi kör módosítása — jelenleg a szövetkezet tevékenységi körét alapszabály módosításával változtathatja meg, amihez a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés döntése és az állami törvényességi felügyelet jóváhagyása szükséges. Ez a szabályozás megnehezíti, hogy a szövetkezet rugalmasan alkalmazkodjék a gyorsan változó gazdasági, piaci feltételekhez. A gazdasági önállóság kérdéséhez is tartozik a tevékeny-