Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1853 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1854 heti a szövetkezeti gazdálkodás megújulását, s ez érdeke a népgazdaságnak is, mert tehermentesíti az állami szerveket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) • ELNÖK: Pásztohy András Somogy megyei képviselő következik szólásra. PÁSZTOHY ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Pontosan fél éve fogadtuk el a kormány stabilizációs munkaprogramját. Magam is részt vettem a vitában, és többek között az egész népgazdaság állapotát befolyásoló agrárágazat előtt álló feladatokról szóltam. Mindezt azért említem, mert mondanivalóm kapcsolódik az akkor elmondottakhoz. Meggyőződésem, hogy az élelmiszertermelés fejlődését döntően meghatározza a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdálkodásának színvonala. Én a törvénytervezetet elsősorban ilyen szempontból vizsgálom, úgy is mint termelőszövetkezeti tag, vagyis, hogy mennyiben szolgálja a szövetkezeti mozgalom megújulását és fejlődését. Aki nem tart lépést az idővel, afölött eljár az idő — tartja a mondás, s talán ma is igaz. Egy kicsit úgy gondolom, így vagyunk az 1967. évi III. törvénnyel is, amelyet Hütter elvtárs is említett. Már minthogy kicsit eljárt fölötte az idő. Húsz év a társadalmi és gazdasági folyamatokban nem kis idő, különösképpen a mi mozgalmunkban nem az. Visszagondolván e két évtizedre, elmondhatjuk, hogy a szövetkezeti mozgalom időszakonként dinamikusan fejlődött. Igaz, gyakran ellentmondásoktól sem mentesen. A megtett út állomásait, az eredményeket felsorolni nem szükséges, bár hármat engedjenek meg, hogy kiemeljek. A szövetkezés a mezőgazdasági termelésre bizonyította életképességét, melyet igazol a hazai élelmiszerellátás mennyisége, és minősége, valamint a gazdasági egyensúly elősegítésében vállalt kötelezettség is. A magyar falvak megváltozott arculatán, az ott lakók életminőségén is lemérhető a szövetkezetek teremtő munkája. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben az évtizedekkel ezelőtt kialakult demokratikus önkormányzati rendszer eredményei, tapasztalatai termékenyítőén hatottak és hatnak ma is a vállalatok, de mondhatom: az intézmények irányítására is. Tisztelt Képviselőtársaim! Többen elmondták már, én is megerősítem, hogy elég nagy várakozás előzte meg az 1967. évi III. törvény módosítását és korszerűsítését, elsősorban a szakmai közvélemény részéről. Igen kedvezőnek ítélik hogy végül is az Országgyűlés elé került a törvény. Az ülésszakra való felkészülés során több termelőszövetkezeti taggal, köztük nyugdíjassal, vezetővel, jogásszal konzultáltam, szót váltottam: hogyan ítélik; meg a gazdaságok, mezőgazdasági szövetkezetek jövőjét. Az alapkérdés az volt, hogy a ránk nehezedő terhek, így a bonyolult közgazdasági, sok tekintetben tisztázatlan piaci pénzpiaci helyzethez való alkalmazkodáshoz megfelelő keretet biztosít-e illetve megfelelő muníciót, mozgásteret ad-e törvénymódosítás? Ezt azért is fontosnak tartom, mivel a gazdasági vezetésre, már mint a szövetkezetire egy más irányból jövő nyomás is nehezedik. Ez pedig a tulajdonos részéről, a tagság oldaláról. Ez is természetes, hiszen jogosan kérik a vezetőségtől, hogy számukra olyan munkalehetőséget biztosítson, ami lehetővé teszi a biztonságos megélhetést, például ellensúlyozza az infláció mértékét. Nem könnyű e kettős présnek ma eleget tenni. Annál is inkább, mivel az elmúlt néhány évben részben a nagymértékű elvonások miatt, a termelőszövetkezetek igen jelentős részének csökkent a jövedelemtermelése, amelynek következtében romlott a gazdaság eltartóképessége. Visszaestek többek között a beruházások is. Az eddigi tapasztalataim, és az itt elhangzottak alapján a véleményem az, hogy az előttünk lévő tervezet elfogadása esetén sokat segíthet a szövetkezetek fejlődésén. A teljesség igénye nélkül, néhány észrevételt tennék a módosító javaslathoz. Igen kedvezőnek tartom magam is, hogy a törvény erősíti a szövetkezetek önállóságát, az önkormányzat és az önigazgatás egyszerűsítésével és aláhúzom ez nagyon növeli a tagság és a vezetés önállóságát, felelősségét, de a demokráciát is. Jó példa erre, többen elmondták, a küldöttgyűlés funkciójának a megítélése, hogy legyen, vagy ne legyen, a tagság dönti el. Talán egyik legnagyobb erénye a tervezetnek, hogy figyelembe veszi a mezőgazdasági termelés eltérő feltételeit és lehetővé teszi a differenciált szervezeti alkalmazkodást. A különböző szövetkezeti formákból való átmenetről is többen szóltak, de hangsúlyozom: csakis abban az esetben, amennyiben ez szükséges és ahol szükséges. Ezt azért húzom alá, mert sajnos ezt többen félreértik és a mezőgazdasági nagyüzem felbomlásától tartanak. Meggyőződésem szerint erről szó sincs, hiszen azt mindenekelőtt maguk a szövetkezeti tagok akadályozzák meg — gondoljunk bele milyen mély gyökerekkel kötődnek a közösséghez. De az is elképzelhetetlen számomra, hogy a kollektív munkával éveken keresztül annyi küzdelem árán megszerzett közös vagyon különböző vagy vélt érdekek alapján szétaprózódjék. Itt a bizottság is tett javaslatot a Parlamentnek, én a bizottsági javaslattal értek egyet. Meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági nagyüzem alapvetően nem gátolja a hatékony termelést. Itt a szövetkezés rugalmasabbá tételéről van szó és mint mondta Eleki elvtárs is, átmeneti korszerűsítésnek vagyunk most tanúi és részesei. A törvény új módon az eddigiektől alapvetően eltérően szabályozza a foglalkoztatási kötelezettséget, a belső vállalkozás lehetőségét. A szövetkezeti vezetőség szemszögéből ez biztosítja a hatékony élőmunka és eszköz kihasználás feltételeit, ugyanakkor a termelőszövetkezeti tag oldaláról versenyhelyzetet teremt az állandó munkahelyért a biztosabb megélhetésért. Ez magában hord egy fegyelmezettebb légkört is, ami igen kívánatos lenne. Véleményem szerint a kettő között feszültség húzódik amelynek oldására fel kell készülnünk. Ennek során az új vállalkozási formák kibontakozását segíteni kell