Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1801 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1802 szélgetések arról győztek meg, hogy a jelenlegi engedélyezési eljárás — véleményem szerint — nem tökéletes. Az engedélyek kiadása a tanácsok ipari ellátásfelügyeleti hatósági jogkörébe tartozik. Az engedély kiadása után viszont a tevékenység ellenőrzése már közlekedési szakhatósági feladat. Indokolt lenne az ipar gyakorlás feltételeit eleve a közlekedési hatóságoknak elbírálni. Teherfuvarozásnál az 5 tonnás felső súlyhatár korlátozása ugyancsak meggondolandó, azt hiszem helyesebb, ha ezen a területen is a rátermettség, a megbízhatóság és az ár dönti el a versenyt, nem pedig egy íróasztal mellett kitalált bűvös szám. Napjainkban már közhely emlegetni a hazai személyes tehergépkocsipark magas korát, már-már a közlekedés biztonságát veszélyeztető leromlott műszaki állapotát. De hadd jegyezzem meg, hogy kevés kivételtől eltekintve a járművet üzemeltetők még a legelemibb karbantartással sem törődnek. Rossz nézni a tartósan száraz idényben is sáros, kopott autókat, jelezvén az alacsony műszaki kulturáltságunkat, és azt, hogy meglévő értékeinket sem védjük eléggé. Ide tartozik a rossz hatású hangtompítóval közlekedő, fekete füstöt kibocsátó járművek nagy száma (erről Kiscelli elvtárs is beszélt már), amelyek rendszeresen károsítják környezetünket. Reméljük, hogy végre érvényt szerzünk régi normáinknak, és a törvénytervezet 29. §-ában megfogalmazott bemérő állomások végre rendet teremtenek ezen a területen is. Indokolt lenne a kismotorok zajszint-vizsgálatát is bevezetni. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat kiemelten foglalkozik a közúthálózat megóvásával, a rend és a tisztaság fenntartásával. A tanácsi és a közúti igazgatósági szakemberek egybehangzó véleménye, hogy az útfelügyelőik intézkedési jogköre korlátozott, nincsenek felruházva teljes körű hatósági jogosítvánnyal, vagyis azonnali intézkedési lehetőséggel, ugyanakkor az általuk kezdeményezett feljelentés ügymenete rendkívül hosszadalmas, bürokratikus, ami nem ösztönző még tettenérés esetén sem intézkedésre. Egy személyes példával szeretném befejezni hozzászólásomat. Manapság nem minősül népszerűnek valamiről elismerő szavakat mondani. Én most mégis megteszem. A közelmúltban huzamosabb időt töltöttem vidéki honpolgárként Budapesten és gyakran vettem igénybe a tömegközlekedést. Műszaki középvezetőként szinte lenyűgözött az a szervezettség, amely térben és időben egyaránt szolgálja az utazni kívánó ember legváltozatosabb igényeit. Lehet, hogy ezt a fővárosi lakos nem érzi igazán, mert ez természetes, nekem azonban van alkalmam az összehasonlításra. Szeretném még egyszer hangsúlyozni; hogy ez egy vidéki kisváros honpolgárának személyes véleménye. Befejezésül: támogatom az új közúti közlekedési törvényünk elfogadását, mert azt várom tőle, hogy megvalósulása nyomán kevesebb kritikai és több elismerő szó illetheti hazai közlekedésünket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Hajdú-Bihar megyéből Szilágyi Sándor képviselőtársunk következik. SZILÁGYI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlésen az 1985. évi képviselőválasztás óta igen sok törvényjavaslatot, illetve módosítást tárgyaltunk meg és fogadtunk el. Minden ülésszakra esetenként még kettő is jutott. Ezek nagy érdeklődést és vitákat váltottak ki a parlament munkájában és a társadalom tagjai között, amelynek mindig építő szelleműnek és megértőnek kellene lennie a társadalommal szemben. Tisztelt Országgyűlés! Nagy érdeklődéssel és várakozással vettem kezembe a most tárgyalásra kerülő közúti közlekedésről szóló törvényjavaslatot, amelynek a parlament elé kerülése ismereteim szerint többfordulós, hosszas előkészítő munka eredménye, amit úgy is, mint a parlament építési és közlekedési bizottságának tagja, szeretnék megerősíteni. Ki tudtam olvasni a törvényjavaslatból azokat az észrevételeket és módosító javaslatokat, amelyekről véleményem szerint már a bizottsági üléseken igen szenvedélyesen, nagy hozzáértéssel mondták el véleményüket és javaslataikat képviselőtársaim és a szakemberek. A közúti közlekedési törvényjavaslatról elmondhatjuk, hogy a szakemberek és a társadalmi vita eredményeként a tervezet jó logikai felépítésű és tartalmú lett. Az előkészítő munka alapján a tárca konkrét törvényjavaslatot és végrehajtási rendeletet terjesztett elő, amely jól szabályozza a közúti közlekedés egésze komplexumát. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat három elemre épül fel. Az első az ember, aki részt vesz a közúti közlekedés valamilyen formájában és meghatározza ezek alanyi jogát a közlekedés részvételében, valamint e jogok gyakorlásának feltételeiben. Például a járművezetőnek a jogosítvány mellett biztonságos vezetésre alkalmas állapotba kell lennie, vagy a gépjárművezetők továbbképzésének szükségességét és kötelességét is felveti némi szigorítással, ami sok esetben indokolt. Nagyon helyesen fokozott védelmet biztosít a forgalomban a gyalogosoknak, különösen a gyerekek, az időskorúak, valamint a mozgáskorlátozottak részére. Második eleme a közúti jármű, amely a jármű műszaki állapotával, az alkatrész-utánpótlással, a javítással és a járművek műszaki vizsgáztatásával foglalkozik. Itt szeretném megemlíteni, hogy a közúti közlekedésben Hajdú megyében több mint 92 000 darab különböző gépjármű vesz részt, ezek 20—22 százaléka áruszállítással foglalkozó jármű. Az országban forgalomban lévő gépjárműveknek körülbelül 4.3 százaléka van megyénkben. Műszaki állapotukról csak megerősíteni tudom a korábban elmondottakat, hogy a gépjárművek műszaki állapota nagy mértékben elhasználódott. Az utóbbi években megváltozott a személy- és áruszállító szervek összetétele, megnövekedett a magánfuvarozók száma. A személyszállításban 522 fő magántaxis vesz részt, az árufuvarozásban pedig 3.723 különféle teherbírású gépkocsi. Sajnos, a magánkézben lévő tehergépkocsik túlnyomó részt a vállalatok által leselejtezett járművek, amelyek műszakilag nagyon elhasználódtak, és üzemanyag-fogyasztásuk is