Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1803 magas, ami a nagyvárosi közlekedésben csak tovább növeli az amúgy is magas levegőszennyezés mértékét. A törvényjavaslat 25. §-ának mindhárom pontja szigorítja az említett hiányosságokért a jármüvek üzemben tartójának felelősségét. Fontosnak tartom azonban, hogy a közúti ellenőrzések hatékonysága fokozottabb mértékben növekedjen. A 27. §-ban olvasható, hogy kiknek a feladata a járműállomány zavartalan üzemeltetése és mit kell tenni annak érdekében, hogy ez végrehajtható legyen. Őszintén bevallom: az a) pontjával nem tudok megbarátkozni. Sokéves tapasztalataim és a panaszok arra engednek következtetni, hogy az elmúlt időszakban két-három használt járműből egy járműnek a javítása a gyakorlat és ezt a különböző alkatrészek hiánya idézi ilyen formában elő. Az alkatrészellátás és -pótlás sajnos — véleményem szerint — továbbra is gond lesz a szigorítások mellett is nem sok javulás várható. Tisztelt Országgyűlés! Az úttal, mint a közúti közlekedés legfontosabb infrastruktúrájával a törvényjavaslat meghatározza az utak kezelés szerinti sorolását, az építés és bontás feltételeinek engedélyezését, az utak tisztántartását és karbantartását. Az általam felsorolt feladatok végrehajtásával foglalkozik a javaslat. Ezt azért is nagyon fontosnak tartom, mivel egységes jogi szabályozás e területen még nem volt. Megyénkben tanácsi kezelésben 2 384 kilométer úthálózat van, ebből szilárd burkolattal kiépített mindössze 718 kilométer, még egyharmad része sem. Míg az országos kiépítettség 42,5 százalék, ezzel a megyék között a 17-18. helyen vagyunk. Nem jobb a helyzet Debrecen várost illetően sem, az összes tanácsi hálózat 475 kilométer, melyből a kiépítettség 221. Ez is jóval kevesebb az 50 százaléknál. Felvetődik a kérdés, mi ennek az oka. Egyértelműen az, véleményem szerint, mivel az építőanyagot messziről kell szállítani, az útépítés ebben a térségben nagyon drága, másrészt a központi keret elosztásánál ezt nem vették figyelembe, a keretet túlnyomórészt a kiépített utakra adták, így a lemaradás, sajnos, tovább növekedett. Itt szeretnék egy kevésbé lényegesnek tűnő kérdést megemlíteni. A 40. § (4) pontjához kapcsolódva az a véleményem, hogy a szilárd burkolatú közúthoz csatlakozó földút kezelőinek is meg kell akadályozni, hogy a földutakról a járművek a szilárd burkolatú közutakra földet, iszapot, követ vagy egyéb anyagot hordjanak fel. Már a KRESZ is kimondja, hogy a közlekedésben olyan járművel szabad részt venni, amely az utat és tartozékait nem rongálja és nem szennyezi. A földútról szilárd burkolatú útra való ráhajtás előtt a járműről a rátapadt sarat, amely a szilárd burkolatú utat beszennyezheti, el kell távolítani. Sajnos, azt tapasztalom, sok emberi felelőtlenséggel találkozunk, amely sok közúti balesetnek a forrása is. Az Országgyűlés nyilvánosságát is szeretném felhasználni az ilyen és ehhez hasonló közlekedési veszélyek elhárítására. A törvényjavaslat külön figyelmet fordít a gyalogátkelőhelyek létesítésére, a közúti és vasúti szintbeni 988. március 16-án, szerdán 1804 kereszteződések forgalom-szabályozására és a tömegközlekedés zavartalanságának biztosítására. Az utóbbi, úgy gondolom, egyre nagyobb feladatok elé állítja a nagyvárosban a tanácsokat éppen az egyre jobban beszűkülő anyagi fedezet hiánya miatt. A törvényjavaslat jól emeli ki a közúti közlekedés biztonságát, hogy ezáltal is csökkenjen a balesetek száma és súlyossága. Meghatározza azt is, hogy a forgalom rendjét minél kevesebb közúti jelzőtáblával félreérthetetlenül szabályozni és segíteni kell. Ennek időszerűségét bizonyítja az a tény, hogy ma már esetenként a közlekedést akadályozó és lassító táblaerdőkkel találkozunk, melyek egy részét a munka befejezése után is kinn felejtik. Azt hiszem, ezek az esetek is indokolják a közutak ellenőrzésének hatékony ságfokozását. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azzal szeretném befejezni hozzászólásomat, hogy az igazi emberi magatartás csak olyan lehet, amely a saját érdekeken kívüli érdekekkel is számol és számba veszi tetteinek következményeit. Egy ilyen típusú társadalmi közreműködés segítheti eredményesen a törvényjavaslatban leírt feladatok megoldását és annak betartását. A közlekedésben az állampolgárok aktivitása egyben közvetíti is a lakosság növekvő türelmetlenségét a közlekedésben tapasztalt rongálások, hanyagságok, az utak és jelzőtáblák megrongálása, rossz állapotban levő járművekkel üzemeltetés és az üzemanyag pazarlása miatt, valamint a kulturált közlekedés hiányával szemben. Korunkban a társadalmi tudat különösen fontos elemévé kell, hogy váljon a közlekedésben a kulturált közlekedési szemlélet és magatartás. Mindennek értékrendünkben is méltó helyre kell kerülnie. Ezért is örülök a közúti közlekedési törvény megszületésének, melyet Urbán elvtárs kiegészítésével elfogadok és elfogadásra javaslok tisztelt képviselőtársaimnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most következik Németh Ferenc Békés megyei képviselőtársunk. NÉMETH FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Elvtárs! Lehet, hogy jobban jártak volna, ha tényleg nem mondom el hozzászólásomat, de kérem, hogy azért hallgassanak végig. Messzemenően egyetértek azzal, hogy törvény szintű szabályozás határozza meg a közlekedésben résztvevők alapvető jogait és kötelezettségeit, a közúti közlekedéssel összefüggő állami feladatokat. Kitér a szabályozás a közúti közlekedés résztvevőinek nevelésére, oktatására, a közlekedési szakember képzésére is. Békés megye számára földrajzi elhelyezkedéséből eredő adottságain túl az 1986-ban meghirdetett közlekedési koncepció végrehajtásából következő helyzete folytán is különösen nagy jelentősége van a közúti közlekedésnek, viszont ebben a megyében kellett a legtöbb vasútvonalat megszüntetni és a megszüntetett vonalak forgalmát is közútra terelni, egy olyan közúthálózatra, amely az időközben bekövetkezett erősítesz Országgyűlés 23. ülése,