Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1781 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1782 állami bevételek arányában jön össze. Ezzel a bizottság egyetért, mert így a forgalom szerint alakul a fenntartás fedezete. Felhívjuk azonban az illetékesek figyelmét arra, hogy a szóbanforgó arányszám olyan legyen, hogy az útfenntartás reális költségét már ma is fedezze, és a várható forgalom növekedésével is lépést tartson. Az együttes ülésünkön talán a legnagyobb vita arról alakult ki, hogy a 7. §-t, amelyik a közúti közlekedésünk alapvető forgalmi szabályait határozná meg, hagyjuk-e ki, vagy sem a törvényből. E kérdésben is szavazás volt. 22 amellett volt, hogy maradjon a 7. §, 12 szavazat pedig ennek ellene. Úgy gondoltuk, hogy ha a 7. §-ban foglaltak lesznek azok az alapvető közúti közlekedési szabályok, amelyek egy KRESZ-ben a törvénnyel azonos szöveggel iránymutatásként meghatározzák a további részleteket, akkor ezzel egyetértünk. Mindegyik bizottsági ülésen nyomatékosan elhangzott, hogy mindenképpen biztosítani kell elfogadás esetén a paragrafusokban foglaltak érvényesülését. Tudjuk, ez nem kis feladat. Közös társadalmi érdekünk egymás segítése a közlekedésben is. Mostani tapasztalataink is azt mutatják, hogy a közlekedési etika a jogszabályokra, a törvényekre épül ugyan, de ehhez még önkéntes belátás és megértés is szükséges. A hatóságoknak kell valószínűleg legtöbbet tenni a megismertetésben, az érvényesítés irányításában, az ellenőrzésben, a teljesíthetőség feltételeinek megteremtésében, mert nem lenne jó törvényszegést tapasztalni a fejlesztések elmaradásánál a szükségletek kielégítése terén, a környezet- és az egészségvédelem feladataiban. Olyan kérdésekben sem, mint az alkatrészellátás, vagy az utak védelme. A közlekedésben fegyelmezetlenkedők, a második sorban parkolók, a másokkal nem törődök, a járművek műszaki állapotát elhanyagolok is a törvényt sértik, de ennél többet is, az együttélés szabályait is. Ezért, ha a törvényt elfogadjuk, vállaljuk el azt is, hogy a szabályok szellemét terjesztjük. Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy mostani törvényelőkészítő munkánk eredményeképpen nem is soká új autópályán, gondozott utakon, a jelenleginél is több és korszerűbb jármű közlekedik. A városokat elkerülő szakaszokkal kíméljük ezeket a zajtól, a rezgésektől, a szennyezéstől, tiszta lesz Budapest és a többi település levegője. A nagy városokban gyalogosan is lehet a járdákon közlekedni. A kisfalvak újabb fuvarozási lehetőségekkel közelebb kerülnek egymáshoz és a városokhoz, nagyobb lesz a fegyelem, a biztonság, a szervezettség, javul a közlekedési kultúra, jobb lesz a közérzetünk. Mindezekkel a két bizottság nevében javasolom, hogy az Országgyűlés a kiosztott módosításokkal fogadja el a közúti közlekedés törvénytervezetét. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz 13 képviselőtársunk kíván hozzászólni. Tájékoztatásul elmondom, hogy dr. Nagy Gyula képviselőtársunk eredeti szándékától eltérően nem szólal fel. Elsőként Simon Ernőné, Somogy megyei képviselő szólal fel. SIMON ERNŐNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslatot hosszas szakmai és társadalmi vita előzte meg. Már csaknem két éve lesz, amikor az Országgyűlés építési és közlekedési bizottsága a törvényjavaslatot ugyancsak kezdetleges szakaszában már megvitatta. Ezen a bizottsági ülésen jómagam is résztvettem, mint nem bizottsági tag. Jónak tartom, hogy a törvény előkészítésébe a társadalom is beleszólhatott. A törvény előkészítői úgy érzem, igyekeztek a szakmai és a társadalmi vitákban elhangzottakat a tervezet szövegében alkalmazni, de néhány gondolatot azért elmondok az új törvényhez. A közúti közlekedési törvény megalkotását nagyon fontosnak tartom annak ellenére, hogy a közúti közlekedés az érvényben lévő kormány- és miniszteri rendeletek által szabályozottan jelenleg is működőképes. A közúti közlekedésnek valamennyien részesei vagyunk, ezért ezt nemcsak úgy, mint képviselő, hanem úgy is, mint gyalogos és gépjárművezető szükségesnek látom a törvényi szinten való szabályozását. Tisztelt Országgyűlés! Feltétlenül indokoltnak tartom, hogy a törvényjavaslat a közúti közlekedés mindhárom fontos elemével foglalkozik. Mint az ember, a pálya és a jármű. Gondolataimat is e három szempont köré csoportosítottam. Véleményem szerint alapvető fontosságú, hogy a közlekedésre nevelést a gyorsan növekvő motorizáció idején nem lehet elég korán elkezdeni. Nem hagyható figyelmen kívül az a sajnálatos tény, hogy hazánkban közúti balesetek során évente annyian halnak meg, mint egy átlagos nagyságú somogyi falunak a lakossága. A törvény hatálybalépése után, s a képzés eredményeként remélhetőleg a közlekedési morál is javul. Azonban a törvény végrehajtása érdekében készülő rendeleteknek biztosítaniuk kell az általános és középiskolákban az oktatáshoz szükséges alapvető személyi, tárgyi és anyagi feltételeket. Erre az indoklás is utal, mármint a törvényjavaslat indoklása. Újszerűnek és hasznosnak tartom, hogy a javaslat az utakat egységes rendszerbe foglalja a kezelőtől függetlenül. Nagy hangsúlyt fektet az utak állagának védelmére, megóvására. Úgy ítélem meg, hogy feltétlenül indokolt a törvényjavaslat 47. §-a — erre a bizottsági előadó is utalt — mely szerint a közutak fenntartásához a ráfordításokat a közúti közlekedésből származó állami bevételek arányában kell előirányozni. A fenntartás alapvető fontosságú, azonban a fejlesztések is ugyanilyen fontos kérdések. Választókörzetem nemcsak az országoshoz viszonyítva, de Somogy megyén belül is az úthálózat sűrűsége az átlag alatt van. Az összekötő utak hiánya, komoly veszteségeket okoznak a gazdálkodó szerveknél, úgy mint népgazdasági szinten is, tetemes többlet-költségek, többlet energia felhasználása miatt. Képviselő csoportunk ülésén megvitattuk a törvényjavaslatot. A törvény alapvetően keretjelleggel ál-