Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1779 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1780 László a parkolás gondjairól, Nemes Tamás az egészség védelmével kapcsolatban is szólt. Többen tettek javaslatot a minisztertanácsi rendelettervezethez is. Czoma László képviselőtársunk sok megjegyzés mellett indítványozta a törvényjavaslatunk napirendről való levételét. Ezt majdnem egyhangúan két ellenszavazattal elvetettük, ugyanis véleményünk szerint a közúti közlekedés törvényére szükség van, s a már többszörösen pontosított, javított formájában alkalmas közúti közlekedés szabályozására. A képviselői vitákon kívül leveleket, telefonokat is kaptunk, jogos kritikákat, észrevételeket hallhattunk, tanácsokkal láttak el választóink. Általánosítható tapasztalat lehet a tárcák, a törvényalkotók számára az, hogy mindig kellő részletességgel, minden észrevételre figyelve kell a megoldást keresni az előkészítő munka során. Mi, a szakmához közelállók, vagy abban tevékenykedők érezhettük mindvégig, hogy gyalogost, utast, autóst, tehát mindenkit érintő és mindenki védelmében való törvényről kell határozni. A bizottsági előadó most, mint más esetben is nem tud részletes és hű képet bemutatni hangulatot visszaadni a szinte mindvégig építő vitákról, legfeljebb kísérletet tehet néhány olyan gondolat megfogalmazására, amelyet fontosnak tartunk e helyen is elmondani. Tisztelt Képviselők! A törvényjavaslat reálisan a mai helyzetből indul ki. Tehát szigorúan számol a gazdasági viszonyainkkal, a közlekedési erkölcseinkkel, technikai felkészültségünkkel, a kereskedelmi gondokkal, az út állapotával és mindazzal, ami a mai valóság. A jövő programja is kellő mértéktartással megtalálható azonban a paragrafusokban. Mire gondolunk? A javaslat a szükségletek kielégítéséről szól több helyen, jól lehet már szeretnénk ha magasabb igényeknek is megfelelne a közúti közlekedésünk. A szükségletek kielégítése a ma realitása, de — ezt várjuk — a közeljövőt már az a korszerűség jellemezze, amit a törvény első paragrafusa a járművekre az úthálózatra, vagy a működésre meghatároz. Vagy; ma még törvénynek kell rendelkezni arról, hogy kötelező a közforgalmú személyszállításnál az utazási feltételek, a menetrend, az utazás egyéb körülményeinek a közzététele. Ugyanígy sajnos a jelenre jellemző, hogy az alkatrész, a felszerelés, a tartozék ellát ás, kötelezettségére, a vevőszolgálat, a javítóhálózat tisztességes működésére egy paragrafust kell szánni. De kell, mert ma ez mindnyájunk érdeke. Reméljük viszont, hogy holnap vagy holnapután, ha a közlekedési vállalatok az utasért versenyeznek, ha az autószalonok vevőre várnak, e törvény előírásait elfelejthetjük. Tehát a napjainkban szükséges kötelezettség teremtheti meg a jövő korszerűségét. Ilyen jövőbe tekintő előírást ad a 11. és 12. § is. Ezek a fejlesztés mikéntjéről szólnak és más ágazatoknak is adnak feladatokat a település és területfejlesztésnek a közlekedéssel való összehangolására. Jó, hogy így az együttműködés kötelező. A bizottsági előkészítő munka során alakultak, kifejezőbbé váltak a törvény azon mondatai is, amelyek az egészségünk, testi biztonságunk védelme miatt rónak ránk kötelezettséget. Közlekedésbiztonság, környezetvédelem, személyi biztonság, vezetésre alkalmas állapot, a közút állapota, gyalogos átkelőhelyek elhelyezése, lakott területek védelme és a többi kifejezés, megfelelő szövegkörnyezetben teremthetnek rendet és védelmet nekünk. A 13. § még ezeken kívül is kiemelten szól a gyermekek, az idősek és a mozgásukban korlátozottak segítéséről. A törvényalkotó üléseink mindegyikén újabb és újabb javaslatokkal, ezek változataival igyekeztünk megfogalmazni a forgalom zavartalanságát meghatározó előírásokat. Úgy véljük, hogy az útfelbontásoknál meg kell követelni az összehangoltságot az ésszerűséget és a tervszerűséget és azt, hogy az útlezárás és a forgalomkorlátozás minél rövidebb ideig tartson. Elengedhetetlennek tartjuk a felesleges jelzőtáblák eltávolítását az idegenforgalmat is segítő, színvonalas, egyértelmű közúti jelzések, biztonsági berendezések kialakítását, működtetését. Közútjainkon hazánkba érkező és távozó külföldi személyek és áruk határainkon való átjutasának korszerűsége, nem ebbe a törvénybe tartozik, de a gyorsaság, a megfelelő rugalmasság e téren is kihat a zavarmentes forgalomra. A bizottság a 36. §-ban megfogalmazott útkezelői kötelezettség alapján is véli különböző felelőtlenségből, mulasztásból adódó akadályoztatás csökkentését. A közúti közlekedési szakemberek képzésével, a közlekedésben résztvevők nevelésével, oktatásával foglalkozó 18. és 19. § ad feladatot és felhatalmazást a szakemberek állami, közép- és felsőfokú képzésére. Bizonyos, hogy azokban újabb eredmény csak úgy születik, ha nevelő-oktató munkával következetesen építünk a törvény szellemére, és hivatkozunk azok előírásaira. Már ma is kevesebb lenne a füstfelhőt árasztó jármű, ha a szakképzésben is nagyobb hangsúlyt kapna a karbantartás fegyelme, a környezet megbecsülése. Úgy gondoljuk, hogy a közlekedési kultúrára, a biztonságra oktató tanárok felkészítésére, de magára az oktatásra is újabb erőket kell bevetni. Kedves Képviselőtársaim! A törvény tervezetében megfogalmaztak nagyon fontos, hatásában új gazdasági előírásokat is. Az egyik, a 16. §, amelyik a Minisztertanács hatáskörébe utalja egyes közutak, nyilvánvalóan autópályák, esetleg különleges szolgáltatást nyújtó utak igénybevételénél a fizetési kötelezettséget, ennek mértékének megállapítását. Ezzel nálunk gazdagabb országokban is élnek. Egyetértésünket azonban azzal adjuk, hogy az így kivetett hazai keresetekhez is korrektül igazodó díjból befolyt összegek terjes egészében újabb autópályák, városokat elkerülő szakaszok építéséhez járulnak hozzá. Nem úgy, mint a legutóbbi kétforintos benzináraemelés, amelyből származó pénz hasznát a közlekedők nem érzékelik az útfejlesztésben. A másik anyagiakra vonatkozó előírás az, amelyik a 47. §-ban áll. Ez meghatározza a közutak fenntartásához szükséges összegek képzésének módját. Eszerint a rendelkezésre álló pénz a közlekedésből származó