Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1777 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1778 gánszemélyek járműhasználatának adminisztratív korlátozása csak kivételes és átmeneti intézkedés lehet. Ezért nem tartalmazza azt a törvényjavaslat. A törvényjavaslat vitája során elhangzottak olyan észrevételek, hogy jelenlegi gazdasági gondjaink közepette időszerű-e a közúti közlekedési törvény megalkotásával foglalkozni? A kérdés kapcsán elsősorban azt kell kiemelni, hogy a törvényjavaslat gazdasági tevékenységet általában nem szabályoz, döntően államigazgatási, hatósági jellegű. Igaz, hogy a javaslatban meghatározott feltételek teljesítéséhez gazdasági eszközökre, anyagi erőforrásokra van szükség. Ez azonban jelenleg is így van, és a törvény elfogadása nem eredményez mást akkor sem, ha elsősorban a közlekedésbiztonság javítása és a környezet védelme érdekében a mainál szigorúbb követelményeket is előír. Ugy gondolom, abban egyetértésre juthatunk, hogy amikor anyagi forrásaink elégtelenek, különösen ügyelnünk kell arra, hogy e szűkös forrásokat a legfontosabb célok érdekében használjuk fel. Például: a közúthálózat igen jelentős nemzeti vagyont képvisel, pénzben kifejezett értéke több mint 600 milliárd forint. Ennek fenntartása, használhatóságának megőrzése még új utak építésének háttérbeszorítása mellett, a nehezebb gazdasági körülmények között is kötelező feladat. Ezt szolgálják a törvényjavaslatnak a közutakra vonatkozó új, vagy újszerű rendelkezései. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az elmondottakból is megállapítható, hogy a javaslat olyan magas szintű és a közúti közlekedés egészét átfogó jogszabály megalkotását kezdeményezi, amely jogrendszerünkből eddig hiányzott. A részletkérdéseket természetesen a jövőben is alacsonyabb szintű jogszabályoknak kell rendeznie és a közúti közlekedésjellegéből az is következik, hogy itt talán több szabály indokolt, mint a társadalmi-gazdasági életünknek sok más területén. A szabályozás általunk kezdeményezett átfogó felülvizsgálata nem egy újabb jogszabály, egy újabb kerettörvény megalkotását jelenti, az amúgy is túlszabályozott társadalmi-gazdasági életünkben. Ellenkezőleg: a szabályozás alapjainak a meghatározásával és a szükséges felhatalmazások megadásával lehetővé teszi egy sor kötöttség feloldását, az elavult jogi rendelkezések hatályon kívül helyezését. Jelenleg a közúti törvény hiányában mintegy 80 különféle szintű jogszabály van hatályban, ennek mintegy fele megszüntethető lehet. Akkor végzünk jó munkát, ha olyan jogszabályok születnek, amelyek számolnak hazánk közúti közlekedési gyakorlatával, szokásaival, figyelembe veszik a közúti közlekedést érintő nemzetközi egyezményeket és olyan követelményeket támasztanak, amelyek segítenek a mindannyiunk érdekeit szolgáló közúti közlekedési kultúra kialakításában, a közúti közlekedés biztonságának növelésében, és általában a közúti közlekedés fejlődésében. Meggyőződésem, hogy a nagyon sok örömöt, de emellett növekvő gondokat is okozó közúti közlekedés fejlődése - a többi országhoz hasonlóan - hazánkban is megállíthatatlan folyamat. Tisztelt Országgyűlés ! Most, amikor a törvény sorsáról döntenek, kérem vegyék figyelembe azt, hogy a közúti közlekedés rendjét szabályozó törvény nemcsak a forgalomban közvetlenül vagy közvetve érintettek anyagi érdekeit védi, hanem olyan törvény, amely a közúti forgalomban járművezetőként, utasként vagy gyalogosként résztvevők életét, egészségét óvja a biztonságos közlekedés feltételeinek meghatározásával és annak betartásával. Ezért is kérem az igazságügyminiszter elvtárssal együtt, hogy a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Kiscelli László képviselőtársunk következik, aki az építési és közlekedési bizottság előadója. Dr. KISCELLI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Ki ne emlékezne olyan helyzetre, amikor a közlekedésben valamilyen akadály adódott. Akkor éreztük igazán, hogy mozgásunknak, mindennapi ellátásunknak milyen korlátai lehetnek. Természetes törekvés tehát az, hogy a lehető legnagyobb garanciákat biztosítsuk a magunk számára a gyalogosforgalom, az utazás, a szállítás zavartalanságára. A közúti közlekedésben is egyre inkább érezhetően kell a magasszintű biztosíték, a törvény. Az autózás, a technika és az életminőség fejlődésével egyre nagyobb részt foglal el életünkben. Az autó megszerzése kitűzött cél lesz, majd kedves és féltett eszköz életvitelünkben. Átformálja hasznosan, de sokszor sajnos károsan is mindennapjainkat, örömet, bosszúságot, néha bánatot okoz. Kényelmet ad, amire anyagilag is, de egészségünk romlásával is áldozni kell. Nehezen fékezhető életritmusunk ma már nélkülözhetetlen eszközei a tonnák tízezreit szállító kamionok, a legigényesebben megszerkesztett, de a környezetet mégis szennyező gépkocsik szakadatlan folyama. Ez a jelen és a holnap csak újabb fejlődést hoz. Ezért tapasztalhattunk óriási érdeklődést a törvény előkészítése során. Bizottságunk három alkalommal foglalkozott a törvény tervezetével. A felszólalók száma több mint 40 volt, a kisebb-nagyobb módosító javaslatok elérték a százat. Elismeréssel említjük meg, hogy a nem bizottsági képviselők is mindvégig nagyszámú jelenléttel és javaslattal vettek részt a munkában. Hasonlókat lehet mondani a megyei csoportok értekezleteiről is. A legutóbbi, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsággal együtt tartott négyórás ülésünkön a törvényjavaslat szövegszerű kialakítását paragrafusonként, bekezdésenként végeztük természetesen szavazással, a legtöbb esetben egyhangúan döntöttünk az adott javaslatról. A jogász szemszögéből tettek több pontosító és elfogadott észrevételt Horváth Jenő és Tallósi Frigyes képviselőtársaim, Reidl János és Dauda Sándor a vasúti átjárók biztonságáról, Kereszti Csaba a KRESZ és a törvény kapcsolatáról, Vida Miklós és mások több pontosítás szükségességéről. Morvay