Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-22
1759 Az Országgyűlés 22. ülése, 196 természet pusztulását is csak közös erővel, nemzetközi Összefogással lehet elhárítani. A csúcstalálkozó sikeréhez megfelelő politikai akaratra, nagyfokú rugalmasságra és kompromisszumos készségre volt szükség. Beigazolódott, hogy ilyen módon a korábban áthidalhatatlannak hitt ellentétek is feloldhatók. E tekintetben a Szovjetunió, amely az utóbbi két évben mindinkább új módon közelíti meg a nemzetközi kérdések megoldásának lehetőségeit is, példát mutatott a világnak. Az átalakítás és nyíltság politikájának megszületett az első nagy nemzetközi eredménye. Ügy vélem, itt, ebben a házban, amelynek szellemét áthatják a humanizmus, a demokrácia, a szocializmus és a béke eszméi, méltó helyen fejezzük ki ország-világ előtt elismerésünket a Szovjetunió címére, és nagyrabecsülésünket a békét és biztonságot erősítő, kitartó kezdeményezései és lépései iránt. Egy kis kitérőt is szeretnék itt tenni. Gondolom, megengedhető, ha külön tisztelettel és elismeréssel adózunk Mihail Gorbacsovnak, aki a nemzetközi színtéren is a kor követelményeinek megfelelően kiválóan testesíti meg magában a Szovjetunió, a szovjet politika legjobb vonásait és törekvéseit. Ugyanakkor az elismerés hangján kell szólnunk a másik fél által tanúsított realitás-érzékről és konstruktív magatartásról, ami nélkül nem jöhetett volna létre a rakétaszerződés, fontos kérdésekben nem születhettek volna meg az előre mutató közös elvi döntések. A csúcstalálkozón elért eredmények — ha nem is kizárólag — a két vezető nagyhatalom műve és vezetőinek érdeme. Bármilyen jelentős is azonban a kettős nullamegoldás a rakétaügyben, ez még csak a reményteljes kezdet. Mégis, álljunk meg egy pillanatra, tudjunk néha örülni is ebben a forrongó, bonyodalmakkal teli világban, hiszen a washingtoni megállapodások és döntések végül is egy biztosabb jövő ígéretét hordozzák magukban. Ügy gondolom, hogy a megkezdett úton kölcsönös jóakarattal tovább lehet és kell is haladni. Az új szovjet külpolitikai filozófia és gyakorlat, a mostani csúcstalálkozó eredményei bátorítást, ösztönzést és egyben új feladatokat jelentenek a magyar külpolitika és diplomácia számára. Ami történt, igazolta eddigi erőfeszítéseinket is. Azt, hogy helyesen járunk el, amikor részt veszünk és közreműködünk közös külpolitikai stratégiánk kimunkálásában és sajátos lehetőségeink kihasználásával maximális erőfeszítéseket teszünk annak megvalósítása érdekében. A Szovjetunió az egyeztetett külpolitika szellemében jár el, a washingtoni csúcstalálkozóban — ha szerény mértékben is — benne foglaltatik a mi munkánk is. Közvéleményünkben a megállapodások erősítették a békepolitikánkba vetett hitet, és növelték az új szovjet külpolitikai irányvonal és gyakorlat iránti általános elismerést. Az országgyűlés mostani ülésszaka jó alkalom ismételt támogatásunk és egyetértésünk kinyilvánítására. Ezt fejezi ki a külügyi bizottság előterjesztése, a megfogalmazott nyilatkozat. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztést fogadja el. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) 7 . december 17-én, csütörtökön 1760 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szűrös Mátyás bejelentette, hogy a kiosztott szövegen stilisztikai szempontból még változtatni kell, és ez indokolt is. Ezért én a kérdést úgy teszem fel: hozzájárul-e az Országgyűlés, hogy nevében minősítsük a washingtoni találkozót, olyan szellemben, mint amilyen szellemben a kiosztott közelmény megíródott? Egyetértenek-e ezzel az Országgyűlés tagjai? Kézfelemeléssel szavazzunk! (Megtörtént.) Ellenvélemény van-e? (Senki nem jelentkezik.) Tartózkódott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a nyilatkozatot elfogadta. Emlékeztetem az Országgyűlés tagjait arra, hogy a szeptemberi ülésszakunkon úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk az Országgyűlés ifjúsági és sport állandó bizottságát. A bizottság összetételére vonatkozó javaslatot képviselőtársaim között szétosztattam. Ezzel kapcsolatban valamire fel kell hívni a figyelmet, én is nehezen vettem észre, mi van a névsorban. Azzal kezdődik, hogy Géczi Istvánt, a javasolt elnököt mentsük fel honvédelmi bizottsági tagsága alól, és helyébe válasszuk meg Elek Józsefet honvédelmi bizottsági tagnak. Ez az egyik dolog. A másik dolog: a szünetben Bödőné Rózsa Edit képviselőtársunk kérte, hogy ha lehet, őt is válasszuk meg az ifjúsági és sport állandó bizottság tagjává. Én ezzel egyetértek, a javasolt elnök, Géczi István is egyetért vele. Felteszem a kérdést, hogy ezekkel az észrevételekkel elfogadja-e a sport- és ifjúsági bizottságra vonatkozó javaslatot az Országgyűlés? Aki elfogadja, kézfelemeléssel szavazzon. Megtörtént.) Ellene van-e valaki? (Nem jelentkezik senki.) Tartózkodott-e valaki? (Hatan jelentkeznek.) Hatan tartózkodtak a szavazástól. GÉCZI ISTVÁN: Sarlós elvtárs, az első szempont az volt, hogy két bizottságnak ne legyen tagja valaki. Ügy érzem, meg kell nézni, mert Bödőné tudomásom szerint a kulturális bizottságnak a tagja. Fel kell menteni kulturális bizottsági tagsága alól. ELNÖK: Elvtársaim, egy piüanatra álljunk meg. Serrmülyen szabály nem tiltja, hogy valaki két bizottság tagja legyen. Géczi Istvánt a honvédelmi bizottsági tagsága alól azért kellett felmentésre javasolni, mert mint leendő, illetve most már megválasztott elnöknek nagyon sok dolga van, lesz — remélem. Ha Bödőné egyetért azzal, hogy mind a két bizottságnak tagja maradjon, akkor semmiféle indokunk nincs arra, hogy lemondásra felszólítsuk. Itt van egyáltalán? (Nincs.) A helye üres. Megválasztását fogadjuk el, és amennyiben kéri a kulturális bizottsági tagsága alól való felmentését, arra a következő ülésszakon térjünk vissza. Tisztelt Országgyűlés! Szeptemberi ülésszakunkon a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára javasolta munkabizottság kiküldését az ügyrend felülvizsgálatára és korszerűsítésére.
