Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1707 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1708 Nyilatkozatok hangzanak el, miszerint országunkban az állampolgári fegyelem, a közrend, a közbiztonság szilárd, törvényes rend uralkodik, ezt a lakosság általában el is fogadja. Elfogadjuk. Általában. Mert van az országnak sajnos több megyéje, többszáz települése, ahol ez nem egészen elfogadható. És amikor halljuk Juszt László engedély nélküli építkezések című riportját, olvassuk Franka Tibor Perben és haragban című riportsorozatát, az Űj Refiektormagazin, az Ablak, stb. műsoraiban felvetett jogi visszásságokat, Láposi őrnagy évi 200 emberölésről szóló tájékoztatásait, joggal tették fel Kerepestarcsán a kérdést és tehetik fel máshol is — idézem — : milyen ország az, ahol annak kell rettegni, aki dolgozik? Azt kéri, sőt követeli minden becsületes állampolgár, hogy a törvény a hosszú huzavonát, az évekig tartó hivatali, bírósági eljárásokat az álhumánumot félretéve, nagyobb szigorral sújtson le mindazokra, akik visszaélnek a szocializmustól kapott jogaikkal, élősködnek a becsületesen dolgozó, egyre nehezebb körülmények között élő embertársaik, a társadalom nyakán. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásommal az állampolgár, a képviselő, a jogalkalmazó szemszögéből kívántam alátámasztani a jogrendszer és jogalkotás azon hiányosságait, amelyek nehezítik a jelenlegi jogalkalmazás gyakorlati munkáját is. Sokat várok, de egyben meggyőződésem is, hogy e törvény megalkotásával valóban jó irányban tesszük meg az első lépéseket. A jogi bizottság által beterjesztett módosító javaslattal a törvénytervezetet elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Király Zoltán Csongrád megyei képviselő következik. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy elhagyjam a törvényjavaslat érdemeinek taglalását részben, mert ezek nyilvánvalóak, részben pedig azért, mert mások előttem szóltak már ezekről. Ezért csak két lényegi kérdésre szorítkozom. Először is módosító indítványt szeretnék előterjeszteni. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez az ügyrend ellen való vétek és ez formálisan igaz is. Ám tegnap fogadtuk el a minisztériumok felsorolásáról és a kormány átszervezéséről szóló törvényjavaslatot és indítványom ennek nyomán a jogalkotásról szóló törvényjavaslat újbóli átolvasásakor fogalmazódott meg bennem ma reggel. Ez pedig az államtitkár rendelkezési jogát érinti. Nyilván, ha e módosító indítványt elfogadják, akkor a módosító javaslatot is módosítani javaslom, a második oldalon az államtitkári rendelkezésről szólót. Javaslom tehát, hogy a jogszabályok sorából hagyjuk ki az első § (1. bek.) e) pontját, az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkári rendelkezést. Ennek indoklásául több érv kívánkozik. A gyengébb az, hogy tegnap az országos hatáskörű szervek több mint egyharmada beolvadt valamely minisztériumba. A fontosabb érvek azonban a következők: A miniszteri rendelet és az államtitkári rendelkezés között az állampolgár szempontjából lényegében semmilyen eltérés nincs. Mindkettő azonos jogi tartalmat hordoz. A rendelkezés jelenléte viszont azt mutatja, hogy a mi jogalkotásunk még mindig túlságosan államigazgatás központú és a jogalkotás feletti kontroll is alacsony szintű. A jogszabály funkciója pedig az, hogy a közhatalom működésével szemben jogi korlátokat állítson. Amíg azonban a jogalkotó szerv és a jogalkalmazó szerv a maga területén maga alkothatja meg a hatalmát korlátozó jogi normákat is, addig annak korlátozó tartalma nem érvényesülhet, mert nincs kontroll felette és akár naponta változtathatja. (Meg is teszi, ha nem is naponta.) Javaslatomhoz egy konkrét példát is elmondanék érzékeltetésképpen és elnézést kérek, de a postát veszem célpontul. Számomra kirívó példa, amelyről nem is értem, bevallom, hogy miért országos hatáskörű jogalkotó szerv és miért nem egy normálisan működő nagyvállalat. Mert csak így fordulhatott elő — ahogy arról Eke Károly képviselőtársam tájékoztatott —, hogy két Csongrád megyei község, ahol vasútállomás sincs, Csanytelek és Tömörkény lakosságának társadalmi összefogását telefonközpont létesítésére egyszerűen visszautasította, visszautasíthatta. Hivatalból! És ebből a státusból következik, hogy a posta megbüntetheti az állampolgárt, ha beteg merészel lenni, üdül, vagy más ok miatt nem fizeti be minden hónap 20-ig a telefonszámla díját. Végül is tehát azt indítványozom, hogy az államtitkárnak ne legyen jogalkotó hatásköre. Ha a területén ilyen igény felmerül, forduljon a kormányhoz. Természetesen mindez a neki alárendelt szervekre, szervezeti egységekre vonatkozó utasítási jogát nem érinti. A másik kérdés, amivel magam is foglalkozni kívánok, s amiről mindenki szólt eddig, az Elnöki Tanács jogkörének, jogalkotó tevékenységének korlátozása. Évek óta többször javasolták már szakemberek, hogy időszerű lenne felülvizsgálni az Elnöki Tanács korlátlan helyettesítő jogkörét. Ugyanis, ha a mai állapoton nem lépünk túl, akkor minden jó és ésszerű megoldás, például a javaslatban felsorolt kizárólagos törvényhozási tárgyak meghatározása is formális marad. Ha valóban és érdemben növelni akarjuk az országgyűlés meghatározó szerepét a jogalkotásban is, akkor elengedhetetlen az eddigi gyakorlat megváltoztatása. A jelenlegi helyzet szerint ugyanis olybá tűnik, hogy nálunk rendkívüli és szükségállapot van, pedig úgy vélem, hogy minden gondunk és civódásunk ellenére is béke honol Pannóniában. Jelenleg ugyanis az Elnöki Tanács a törvényerejű rendelettel bármit szabályozhat az országgyűlés utólagos egyszerű tudomásulvételével, ami persze nem érvényességi kellék a hatályba lépéshez. Idézném ez ügyben a hétfői Magyar Nemzetből egy alkotmányjogász megállapítását az egész kolumnás cikkből: „Tarthatatlan,