Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-22
1675 Az Országgyűlés 22. ülése, 198 nak tartom viszont, hogy a szabályozás a vállalatok számára hosszú távú, megbízható értékrenden alapuló érdekeltséget teremtsen a gazdálkodás minden területén, így az exportösztönzésben is. Bár jövőre az iparvállalatok tőkés exportérdekeltsége a hazai és szocialista relációjú export-értékesítéshez képest nő, az ösztönzés mértéke szerint nem kielégítő. Ilyen dinamikájú tőkés export eléréséhez véleményem szerint ennél nagyobb mértékű ösztönzésre lenne szükség. Az általános forgalmi adó bevezetése jelentősen megváltoztatja a gazdálkodó szervezetek jövedelemviszonyait. Ez sok vállalatnál bizonytalanná teszi a jövő évi tervezést, mert nem látható, hogy az árváltozások hogyan változtatják meg a fogyasztói szokásokat, keresletet, milyen lesz vevőik vásárlóereje, fizetőképessége, milyen lesz partnereik, beszállítóik szállítási fegyelme, szállítási készsége. Ezek a tényezők komoly, egymást erősítő zavarokat okozhatnak a termelésben. Mégis mindezek ellenére itt szeretném felhívni az iparvállalatok figyelmét arra, hogy miközben a jövő évben várható a belső piac szűkülése, ez nem jelenthet engedményeket a megfelelő választékú és minőségű áruk tekintetében, mert bizonyos, hogy a fogyasztók - teljesen jogosan — jóval igényesebbek lesznek. Van még egy olyan hatás, amitől még ma is tartanak a vállalatok, ez pedig az, hogy vajon a szabályozás nem tartogat-e további meglepetéseket számukra a jövő évre vonatkozóan. Hallani például arról — és erre az ipari bizottság anyaga is utal -, hogy további, véleményem szerint a szabályozórendszertől idegen termékadókat kívánnak kivetni a felhasznált, változatlan árú anyagok egy részére. Jó lenne, ha itt most a pénzügyminiszter elvtárs ígéretet tenne arra, hogy eddig és ne tovább, a vállalatok a mai napig ismert szabályozóváltozásokkal számolhatnak 1988-ban. Tisztelt Képviselőtársaim! Előttem már sok társam felhívta itt a figyelmet a tervezett infláció tarthatóságának kérdésére, az ehhez kapcsolódó félelmekre, a szeptember óta zajló és a közvetlenül előttünk álló még nagyobb áremelési hullám miatt kialakult nyugtalanságra, romló hangulatra. Az én tapasztalatom is az általuk elmondottakkal egyezik. Különösen a gyerekruházati cikkek áremelését fogadta a lakosság igen nagy ellenérzéssel, és nem tud napirendre térni fölötte. Egyik anyagunkban azt olvastam, hogy a szülések és az elhalálozások egyenlegeként ebben az évben 25 ezer fővel csökken a népesség hazánkban. Tartok attól, hogy egy év múlva ez a szám jóval nagyobb lesz. Racionális gazdaságszervező döntéseinknél ezekkel a hatásokkal is gondosan számolni kell. Tartok ugyanis attól, hogy a felelősen élő és gondolkodó, szerény anyagi feltételekkel rendelkező családalapító fiatalok gyermekvállalási kedvét erősen visszaveti a megélhetés ilyen mértékű nehezedése. A felelősen élő és gondolkodó családokról beszélek, mert a jó anyagi körülmények között élő, önös érdekeiket szem előtt tartó felelőtlen családok eddig sem vállaltak úgy gyermeket, ahogy az tőlük elvárható, míg a gyermeknevelés minimális anyagi, szociális és nevelési feltételeivel sem rendelkező felelőtlen csaláT . december 17-én, csütörtökön 1676 dok eddig sem csináltak gondot abból, hogy az ötödik gyerek után jön a hatodik. Ezért jó lenne ha itt, mármint a gyermekruházati cikkek áremelésénél is sikerülne olyan megoldást elérni, mint a gyógyszerek tervezett áremelésénél, azaz, hogy nem emelnénk ezek árait. Kompromisszumként, de nem végleges megoldásként elfogadom a családi pótlék expozé szerinti emelését. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési tervvel összefüggésben előremutatónak tartom azt, hogy részletesebb információkat kaptunk, ez segítette a feldolgozást. A jövőben viszont még több időt kell hagyni erre a magvas témára, mert mi például, Borsod megyei képviselőcsoport ülésünket előbb kellett megtartsuk, mint ahogy az anyagot megkaptuk. Csak úgy tudtam a magam számára is elfogadható módon felkészülni, hogy részt vettem az ipari, valamint a terv- és költségvetési bizottság élésén. A költségvetési tervet az éves népgazdasági tervvel összefüggőnek tartom és bármilyen szűkös forrásokat is biztosít a tételek felhasználói számára, belátom, hogy ez egy kényszerköltségvetés, más lehetőségünk most nincs. Végezetül még egy kérdésről kívánok röviden szólni, erről Grósz elvtárs is beszélt az első napirendben, amikor a kormány eddigi munkájáról tájékoztatott bennünket. Valóban, ma az országban sokan illetik a kormányt azzal a kritikával, hogy munkaprogramjának elfogadása óta nincs látható javulás a gazdaságban, nem jönnek az eredmények. Vannak olyan vélemények is, hogy a kormányprogramot a parlament Grósz elvtárs szuggesztív fellépésének hatására fogadta el, de ma már ez a program nem olyan vonzó, mint akkor volt. Meggyőződésem, hogy ezt a programot inkább józan belátásunk alapján fogadtuk el, és ha valamiért egyáltalán vonzónak nevezhető, akkor azért, mert felvállalja a feladatot, szembenéz ezzel a roppant kihívással, és ha igen kemény munkával is, és számunkra eddig szokatlan megszorításokkal, de megvalósítható. A magam részéről a Grósz elvtárs vezette kormány eddigi munkáját jónak tartom. Kapcsolatokat épít, keresi a szövetségeseket, különösen fontosnak tartom azokat a konzultációkat, amelyeket az iparvezetéssel és a vállalatok vezetőivel folytat. A kormány fogékony a problémákra, készséget mutat a megvalósítható kompromisszumokra és eddig következetesen az általa meghirdetett úton jár. Véleményem szerint az idő még túlságosan rövid ahhoz, hogy ennek a munkának jól érzékelhető eredménye legyen és azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kormány csak velünk, velünk együtt, a dolgozó néppel együtt tudja előre vinni az ország szekerét. Az 1988. évi költségvetési tervet elfogadom és elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket! (Taps.) ELNÖK: Javaslom tisztelt Országgyűlés, hogy most tartsunk húsz perc szünetet. (Szünet: 11.27-11.52. - Elnök: Sarlós István)
