Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-21
1599 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1600 ez volt a többség —, amelyekkel a kormány is azonosulni tudott, a ma reggel szétosztott törvényszövegmódosító javaslatok tartalmazzák. Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram 1988-ra a stabilizációs időszak kezdetét, legnehezebb évét jelezte. Objektív okokból nem lehet teljes összhang az 1988. évi terv- és kormányprogram között. Ugyanakkor a jövő évi terv- és költségvetés az egyensúlyi lépések mellett magában hordozza a kedvezőbb fejlődés első csíráit, az ez évi javuló tendenciák megerősödésének, fordulattá formálódásának lehetőségét. A célok kemények, de megvalósíthatóak. A magyar gazdaság és társadalom többre képes, mint amit ma teljesítünk és ez önbizalmat adhat. Rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy szándékainkból valóság legyen. E gondolatok jegyében kérem a kormány megbízásából a tisztelt Országgyűlést, hogy a módosító javaslatokat is figyelembe véve, az 1988. évi költségvetési, valamint az állami pénzügyekről szóló törvénytervezeteket elfogadni szíveskedjék. (Taps.) ELNÖK: Mészáros Győző képviselőtársunkat a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. MÉSZÁROS GYŐZŐ: Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram és az adótörvények elfogadása után először találkozunk most, amikor az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot vitatjuk meg. Már az előkészületeknél és különösen a bizottsági viták során nyilvánvalóvá vált az, hogy fokozott érdeklődés kíséri a jövő évi költségvetést nemcsak a képviselők körében, hanem — úgy tűnik — az ország közvéleményében is. Úgy gondolom, s ez Medgyessy elvtárs expozéjából is kitűnt, hogy felelősséget viselünk most valamennyien, akik az 1988. évi költségvetés vitájában részt veszünk. A jövő év ugyanis nem tekinthető semmilyen szempontból sem átlagosnak. Igaz, egyik oldalról, hogy bármennyire is szerettük volna az 1988. évi költségvetés még nem teljesítheti teljes egészében a nemrég elfogadott kibontakozási programot. Másik oldalról viszont az is igaz, hogy ha a jövő évre kitűzött céljainkat nem teljesítjük, úgy a kibontakozási program egésze kerül veszélybe. 1988 tehát egy kulcsfontoságú év, remélem, hogy a gyorsabb haladást, a kiegyensúlyozott fejlődést sikerül megalapoznunk. Gazdaságpolitikai alapkérdés a fejlődés, s az egyensúly dialektikája. Az 1987. évi fejlődésünk szempontjából meghatározó, hogy a belső és a külső egyensúlyhiány csökkent ugyan, hiszen a költségvetési deficit is kisebb a tervezettnél, az exportban pedig az utolsó hónapokban növekedés, javulás mutatkozott. Amely még abban az esetben is fordulatot jelent, hogy az export struktúrája, a gépipar elmaradása következtében még nem mutat kielégítő változást. A belső és a külső egyensúlyhiány azonban kényszerhelyzeteket hoz létre. Ezek különösen azért súlyosak, mert a strukturális változás, a műszaki fejlődés, és a konvertábilis exportnövelésére végzett erőfeszítések késve indultak meg, hiszen a 70-es évek gazdasági vezetése még nem akart tudomást venni a tőkés világgazdaság ránk kifejtett hatásáról. Az idő azonban a gazdaságban súlyos tényező. Különösen a nemzetközi gazdaságban, ahol éles verseny folyik, s ezért az időveszteség, a kérdések halogatása súlyos elmaradás veszélyével fenyeget. Az 1988. évi reformlépésekre a világgazdasági szempontból nehéz és ellentmondásos helyzetben kerül sor, mivel a világgazdaságot újabb recesszió fenyegeti, mi a piac lassú bővülését jelenti. Noha nekünk a visszahúzott import ellenére legalább 4 százalékos exportnövekedést kell elérni, ami nemcsak mennyiségi, hanem már minőségi követelmény is. Erre a feladatra — valljuk meg — a magyar ipar és a gazdaság még nincs egészen felkészülve, ezért van szükség ma a technikai fejlődés exportorientált szellemben történő felgyorsítására. Kedvező körülményeket teremt ehhez, hogy a nemzetközi politika javult, a szovjet-amerikai közeledés minden bizonnyal új lehetőséget nyit meg számunkra, és mindazon gazdaságok számára, amelyek a kölcsönös függőségben és a gazdasági együttműködés új formáiban rejlő előnyöket kiaknázzák. A jövő évi költségvetési előirányzatok tartalmazzák az új adórendszer hatásait. Az új adórendszerre történő áttérés eredményeit teljes biztonsággal nem lehet kiszámítani ez senkinek nem a hibája, ez természetes. Ilyen adórendszert még Magyarországon nem működtettünk. Új a vállalatok és a lakosság számára egyaránt, de új nekünk, képviselőknek is. Nem kizárt, hogy az új adók nem a tervezett ütemben folynak be, miközben a tervezett kiadásokat teljesíteni kell. Az ebből adódó probléma áthidalására szolgálhat a kincstárjegy. A költségvetés tartalmaz olyan célokat is, amelyek megalapozása ma még nem teljes. Az év során tovább kell foglalkozni a költségvetési támogatások csökkentésével, keresve azokat a megoldásokat, amelyek a gazdálkodás hatékonyságának javítását az eddiginél gyorsabb ütemben kényszeríti ki. A költségvetés viszonylagos egyensúlyának megközelítése viszont az állami költségvetési bevételek növelését, s a kiadások csökkenését követeli meg, ami viszont a lakosságra ró súlyos terheket. Csökkenteni kell átmenetileg a fogyasztást, a közületit is, a lakosságét egyaránt, s ennek eléréséhez igen jelentős áremelésekhez kell folyamodni. A beruházások lassú növekedése megnehezíti a technikai fejlődést, az új kultúra kialakítását és az ipar korszerű előrehaladását. A törvényjavaslat a költségvetés pozíciójának lényeges javulását irányozza elő. A bizottsági viták alapján is azt kell mondanom, hogy ez nagy feladat, sok erőfeszítést igényel, de nem teljesíthetetlen követelmény. Ez nélkülözhetetlen a külgazdasági egyensúly szempontjából is. A tervcélok igen komoly követelményeket támasztanak 1988-ban a gazdaság minden szereplőjével szemben. Lényegesen növelni kell a teljesítményeket, miközben a jövedelem felhasználásának csökkennie kell. Az 1988-as év kényszerűségből magával hozza azt, hogy a lakosság életszínvonala jelentős mértékben csökken. Hogy ez szükséges, azt nem lehet vitatni. A jövedelemszabályozásnak azonban abból kell kiindulnia,