Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-21
1593 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1594 mind a kisvállalkozói körben lényegesen csökken. Száz forint nyereségből a vállalatok, szövetkezetek az eddigi 8-10 forint helyett 26-28 forintot, a kisvállalkozók az eddigi 31-35 forint helyett 45-50 forintot tarthatnak vissza. A jelenlegihez képest - számításaink szerint — mintegy 6 milliárd forinttal javul a feldolgozóipar, döntően a gépipar jövedelmi helyzete, s ha szerény mértékben is, de az anyagi ágakban mégis 3 százalékkal alacsonyabbak az ez évinél az 1988 január 1-i termelői árak. Mindezek a számítások azt mutatják, hogy az általánosan érvényes, korábbinál szigorúbb vállalati feltételek mellett is nő a vállalati érdekeltség a nyereség megszerzésében és oldódnak a pénz elköltésének állami szabályai. A nyereség egyre kevésbé az adózás és a támogatás differenciált feltételeit és egyre inkább a vállalatok erőfeszítéseit tükrözi. Ebből kiindulva van alapja annak is, hogy bízni lehet az új rendszer stabilitásában. A legnagyobb társadalmi, politikai súlyú feladat a személyi jövedelemadó bérekbe történő beépítése. A szükséges rendelkezések, a vállalatokra, költségvetési szervekre vonatkozó központi útmutatók, a Minisztertanács és az érdekképviseleti szervek irányelvei a Magyar Közlöny október 25-i számában jelentek meg, tartalmuk közismert. A gazdálkodó szervezetek a gyakorlati megvalósításon dolgoznak, sok helyen a munkát el is végezték és a kollektív szerződésben rögzítették a bruttósítás szabályait. A végrehajtást a gazdálkodó szervezetek a bérrendszer átalakításával, az egyes bérelemek megemelésével, az általuk megválasztott konkrét formában hajtják végre. A bérbruttósítás miatt keletkező átmeneti forráshiányt a gazdálkodó szervezetek a kereskedelmi bankoktól igénybevehető állami garancia mellett nyújtott rövidlejáratú hitellel hidalhatják át. Ezzel az intézkedéssel nem a vállalatok kisegítése, hanem a bérfizetés akadályainak elhárítása, a dolgozók védelme a célunk. Ne számítsanak arra a vállalatok, hogy ez az elem mentőövként funkcionál az általános fizetésképtelenségi problémák elhárítására. Csak lélegzetvételnyi időt nyújthat ez a gyors és hathatós cselekvés és nem annak elodázását szolgálja. Soha nem rejtettük véka alá, hogy az adóreform folyamatos hatásában - de már az átálláskor is — élesebben jeleníti meg a jövedelmezőségi különbségeket. Ez önmagában nagy előny, de feszültségekhez is vezet. A vállalati jövedelmi pozíciók polarizálódása miatt — számításaink szerint — többezer gazdálkodó szervezet közül 250—300 egységnél lehetnek pénzügyi feszültségek. Jelentősebb veszteségek kialakulására lehet számítani a szénbányászatban, az ércbányászatban, a vaskohászatnál, de ilyen helyzetbe kerülhetnek egyes, eddig is gyengébb eredményekkel gazdálkodó gépipari, könnyűipari, valamint magasépítőipari vállalatok is. A mezőgazdaságban is a differenciálódás erősödésével kell számobi. Ezeken a területeken rendszerint arról van szó, hogy korábban is meglevő gazdálkodási gondok az új, egységesebb hatékonysági követelmények miatt kiéleződnek, felerősödnek. Ugyanakkor a közvetlenebbül érintett területek részéről esetenként már most törekvés van arra, hogy jövedelmeiket ne jobb gazdálkodással, hanem nagyobb támogatással, mentességekkel javítsák, helyzetüket állami kedvezményekkel rendezzék. Óriási nyomás nehezedik a kormányzatra a meghirdetett elvek, és szabályok alóli kivételezésekre, lényegében az egyedi jövedelem pozíciók visszarendezésére. A kérelmek a legkülönbözőbb jogcímeken: kedvezmények, átsorolások, támogatások formájában merülnek fel. Bár a vállalati támogatások 28 milliárd forinttal, a fogyasztói támogatások 24 milliárd forinttal, a különféle kedvezmények pedig 25 milliárd forinttal csökkennek, még mindig igen sok a kedvezményezett terület és a fennmaradó támogatás is. Ezek fokozatos, kiszámítható mérséklésére a kormány nyilvános programot tesz közzé 1988 első félévében. Kérem, hogy ezt az országgyűlés külön is segítse annak érdekében, hogy az elfogadott kormányprogram érdemben megvalósulhasson. A gazdasági reform folytatásának fontos, de nem egyetlen lépése az ár- és adórendszer változása. Elkötelezetten tovább dolgozunk a reformok kiteljesítésén. Tudatosan és fokozatosan leépítjük a piac működésének korlátait, javítjuk a tőkemozgás közgazdasági, jogi feltételeit, folyik a munka a társadalombiztosítás, a bérpolitika, a lakáselosztás rendszerének reformján. Mindezen kérdésekre a választ összehangolt, egységes koncepciók és munka alapján adja meg a gazdaságirányítás. Az ár- és pénzügyi rendszer változásaival összefüggésben valamennyi fontos terület jogi szabályozása megtörtént és azok kihirdetésre kerültek még akkor is, ha némelyek a kívánatosnál későbben, nemegyszer nem érdemi, hanem technikai akadályok miatt. Minthogy 60 ezer ember vállalatvezetők, pénzügyi számviteli dolgozók és természetesen kis vállalkozók számára is elkezdődött az oktatás. Az adókkal közvetlenül foglalkozó szakembereket leginkább a számviteli, adóigazgatási előírások érdeklik, de a dolgok technológiai sorrendje nem tette lehetővé, hogy a tartalmi kérdések egész aprólékos kidolgozása előtt ezen a dokumentumok megszülethessenek. Nehézségek fakadnak abból is, hogy 60 ezer ember kiképzésére megfelelő színvonalú oktatókkal nem rendelkezünk. A csorba kiküszöbölésére jelentős segítséget kapunk a Magyar Televíziótól, amely lehetővé teszi számunkra, hogy azonos minőségben készítsünk fel minden érdeklődőt. De szívesen veszünk igénybe más tömegkomunikációs intézményeket is. A kereskedelem, ahol különösen fontos a felkészülés az új adórendszerre, a leltározásra, a készletek átárazására, lelkiismeretesen készül a zavartalan ellátásra és arra, hogy a lakosság számára a legkisebb kellemetlenség legyen az áruforgalomban. Kérjük a kereskedelmi dolgozók segítségét e fórumról is e nehéz munkához, rajtuk sok múlik a következő napokban. Egészében elmondható, hogy az előkészületek rendben folynak. Ugyanakkor őszintén meg kell mondani, hogy a legjobb előkészítés esetén is előfordulhat az átállásból kisebb zökkenő, váratlan tényező. A kormány ezeket minden erővel minimalizálni fogja.