Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1579 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1580 het keresni. Olyan megoldásra van szükség, amely figyelembe veszi az időközben végbement változtatásokat és megnyugtató rendezést eredményez. Maga Grósz Károly elvtárs fogalmazta meg a Magyar Rádiónak görögországi látogatása befejeztével adott nyilatkozatában azt, hogy a kormány átalakításával kapcsolatosan sincs jogunk tévedni — remélem, jól idéztem. Úgy gondolom, ez a tanácsok irányítására is vonatkozik. Hangsúlyozom, hogy a kormány változtatási, jobbítási szándékát igen nagyra becsülöm. Azonban meggyőződésem, hogy a tanácsok mindenképpen egy önálló, megfelelő hatáskörrel rendelkező országos irányító szervezetet igényelnek, erre van szükség a fejlődés érdekében. Ennek a nagyon fontos területnek bármely országos főhatósághoz történő integrálása nem jelentene megfelelő korszerű és távlati megoldást. Annak, hogy az országgyűlés és a kormány megbecsüli a tanácsok munkáját és az egész ország kiterjedő, legszélesebb körű lakossági kapcsolatait, az országos irányítás szervezetében is tükröződnie kell. Véleményem tehát az, hogy a kormánynak a tanácsokat egy önálló szervezet útján kell irányítania, egy olyan szervezettel, amely kellő hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy többek között elláthassa a tanácsok kormányzati felügyeletét, hogy közvetíthesse a tanácsokhoz a kormány szándékait, hogy eredményesen elvégezhesse a tanácsok munkájával Összefüggő, sok esetben nehéz és bonyolult koordinációkat az egyes minisztériumok és országos főhatóságok között és hogy ezzel egyidőben — hangsúlyozom - őrködhessen azon, hogy a tanácsok minél eredményesebben tölthessék be népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási funkciójukat. Ehhez meg kell találni a legalkalmasabb és lehetőleg minél kevesebb létszámú szervezeti formát. Tisztelt Elvtársak! Részemről ez nem nosztalgia, hanem meggyőződésem, hogy ez ma valóságos szükséglet. Mindezek után tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy döntésüknél mérlegeljék érveimet és javaslataimat. Kérem a tisztelt országgyűlést, értsen egyet azzal, hogy a tanácsok központi irányítására a kormány egy önálló szervezetet hozzon létre és kérje fel a kormányt, hogy ilyen összefüggésben vizsgálja meg a megoldás lehetőségeit és legcélszerűbb alkalmazására tegyen javaslatot. Egyébként biztos, hogy az élet a szervezeti formáktól függetlenül is megy tovább, azonban nem mindegy, hogyan. Végül tisztelettel kérem javaslataimmal kapcsolatban a Minisztertanács elnökének megértését. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) Dr. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Egy észrevételt szeretnék tenni a napirend tárgyalásával kapcsolatban. Az országgyűlés kereskedelmi bizottsága múlt héten, csütörtökön tárgyalta a Külkereskedelmi Minisztérium és a Belkereskedelemi Minisztérium 1988. évi költségvetését. Két különálló anyagként tárgyaltuk, majd a vita után, amikor visszatértem munkahelyemre, akkor kaptam a most tárgyalandó törvényjavaslatnak a szövegét. Valahogy egy kicsit komikusnak érzem, hogy az országgyűlésnek az egyik szakbizottsága — de mondhatnám a másik, vagy a harmadik szakbizottságot is, például a környezetvédelmit — úgy tárgyalt költségvetési javaslatot, hogy ez a törvényjavaslat még nem állt rendelkezésére. Most már az események után vagyunk, a jogi bizottság tárgyalta a törvényjavaslatot. Más esetekben az illetékes bizottságok képviselőivel együtt szoktunk tárgyalni ilyen kérdéseket. Tekintettel arra, hogy Grósz elvtárs említette: ez a szervezeti átalakítási tevékenység az 1988-as esztendőben tovább fog folyni, azt javaslom, hogy annak idején, amikor a kormány újabb ilyen lépést tervez, akkor az illetékes országgyűlési bizottság is tárgyalja meg a szándékokat. Köszönöm szépen. (Taps.) SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy — hasonlatosan Hellner Károly képviselőtársamhoz — a jövő évi kormányzati teendők közé én is felvetni bátorkodom egy fontosnak tartott témát. Az államigazgatás rendszerében, ugyanis, szerintem, korántsem szervesen illeszkednek bele a tudományirányítás funkciói. Tisztelettel javaslom a téma sokoldalú és a különféle álláspontokat is mérlegelő felülvizsgálatát. A magam részéről itt két ponton érzek komoly problémát. Először a tekintetben, hogy túlzottan szétszórt az egyes tárcák, az OMFB és az MTA között, sőt, némely vonatkozásban zilált is a tudományirányítás főhatósági szerepköre. Példának okáért valamely a Művelődési Minisztériumhoz tartozó egyetem kutatásaival kapcsolatos bizonyos funkciókat a felettes tárcán kívül egyszerre és egymás mellett, néha egymást átfedve gyakorol az MTA, az OMFB is. Ez államigazgatási inkonzisztencia; nem tesz jót se a tudományos ismerettermelés, se az ismeretátadás korunkban annyira felértékelődött ügyének, mi több, igen gyakran hátráltatja azt. Amint több képviselőtársam által is megkapott, kutatóktól hozzám érkezett levél mutatja, soraikban ellenérzést, más tudományokkal és intézményeikkel szembefordulást vált ki az elkülönültség, az áttekinthetetlenség, különösen a mostani restriktív, szelektív intézkedések várható hatása alatt. A másik probléma sem teljesen független az előbb említettől. Lényegét abban látom, hogy a műszaki kutatásra és fejlesztésre szolgáló pénzforrások jó néhány milliárdra rúgó hányada, megítélésem szerint, túlcentralizált az OMFB-nél és az egyes tárcáknál elkülönített alapokban. A gyártmány- és a gyártásfejlesztési ráfordítások kiszakadnak az (export-)piacorientált gazdasági számítások és döntések köréből. Holott a technika, a termelés és az értékesítés egymástól csak elválaszthatatlanul és csak mikroökonómiai közegben jelenthetnek sikeres innovációs vállalkozást. A kontraszt akkor tűnik igazán szembe, ha látjuk, milyen szűkös a kereskedelmi bankok hitelkerete és az innovációs pénzintézetek alapja, amelyek pedig a vállalatok innovációs célzatú kezdeményezéseinek köl-