Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1581 Az Országgyűlés 21. ülése, 1987. december 16-án, szerdán 1582 csönös érdekeltségen nyugvó partnerei. Az üzemek és a pénzügyi szervek közötti természetes gazdasági kapcsolatoktól a hatékonysági ismérv elválaszthatat­lan, legkevésbé lehet átitatva szubjektív ítéletektől, szakmai s más elfogultságoktól. Talán ennyi elég is an­nak indokoltságához, hogy célszerű volna felülvizsgál­ni az elkülönült K+F-források megoszlását és rendel­kezési arányait, tekintettel az annyira életbevágó szer­kezetátalakítási és korszérűtási program jelentősé­gére. Meggyőződésem, hogy egységbe fogottabb főható­sági funkcionálással, valamint a gyakorlat — az okta­tás — a kutatás integráltabbá tételével a mainál sokkal nagyobb és jobb minőségű szellemi és anyagi gyara­podást lehet elérni az e területekre szánt ráfordítá­sok segítségével. Ezért bátorkodtam — ha rögtönözve is, ám alulnézetből sokszor észlelve és átgondolva — indítványomat megtenni. Befejezésül, hadd fejezzem ki egyetértésemet Grósz Károly elvtárs előterjesztésével. Kívánom azt, hogy az átalakított kormány egymással és az Ország­gyűléssel szorosan együttműködve, munkaképes és eredményes törzskarnak bizonyuljon; felelősséggel és hozzáértéssel szolgálja a társadalmi-gazdasági kibonta­kozás ügyét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Király Zoltán elvtárs következik. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Először egy kér­désem lenne Grósz elvtárshoz az előterjesztett javas­lattal kapcsolatban. Mivel itt a napirendi pontok kö­zött szerepel a jövő évi költségvetésről szóló törvény­javaslat is, mennyiben van szinkronban ez a javaslat azzal. Tehát, az eddigi különféle minisztériumok szá­mára a központi költségvetési támogatás keretében meghatározott pénzek hogyan formálódnak át? Tehát ezt a szinkront szeretném szóvá tenni, megkérdezni. A másik egy reflexió Újvári elvtárs hozzászólására. Bár rendkívül nagyra tartom azt, amit a tanácsokról ön elmondott, de az eredeti javaslattal értek egyet, hogy a Belügyminisztérium keretében történjék, a ta­nácsok irányítása. Pusztán két gondolatot említek meg ehhez, indokolásképpen. Az egyik az, hogy a tanácsok az államhatalmi funkciója pillanatnyilag annyira formális és annyira függ attól, hogy mennyi pénzt kapnak X miniszté­riumtól ilyen és olyan célokra, tehát annyira döntés­képtelenek a tanácsok, hogy ez csak akkor formálód­hat át — hogy mondjam —, ha a helyben megtermelt javak és pénzek minél nagyobb számban maradnak meg, hogy érdemi döntése lehessen ezeknek a testü­leteknek. Minden egyéb funkciójuk, amelyet ellátnak, az államigazgatási funkciók teljesen normálisan mű­ködhetnének, ha a Belügyminisztérium keretébe tar­toznak. Ráadásul ez a Belügyminisztérium megítélé­sén is javítana, már elnézést kérek, amiért így mon­dom. (Derültség.) Ne értsék félre. Nem egyszerűen rendőrségi tevékenységgel foglalkozó minisztérium lenne, hanem a legnormálisabb, a legtermészetesebb módon a belügyekkel foglalkozó, és a belügyekhez én úgy érzem, hogy a közigazgatás, az államigazgatás is hozzátartozik. Bár ezt nem tartom fő érvnek. A másik a fontosabb, hogy nem attól függ az államhatalmi funkció biztosítása és ellátása, hogy most a Belügymi­nisztériumhoz tartozik-e, vagy mindenáron egy külön országos igazgatás körébe, hogy országos hatásköre le­gyen. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Gajdócsi elvtárs. Dr. GAJDÓCSI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Én azért kértem szót, mert tanácsi dolgozó is vagyok, és azt az ajánlást, amit Grósz elvtárs tett, maradékta­lanul jónak tartom. Megindokolnám, hogy miért. A mi munkánkat illetően a közigazgatási tevékenység a napi irányításban kitűnően elfér a Belügyminiszté­rium keretében. Ezt már a történelem, a felszabadulás utáni történelem is igazolta. Ezzel tehát én egyetér­tek. Természetesen úgy, hogy ez az irányítás ne le­gyen aprólékos, és úgy adja meg azt az önállóságot a tanácsoknak, ahogy ezt a helyi és a lakossághoz kap­csolódó munka feltétlenül indokolttá teszi. A másik része, amelyik az önkormányzati, meg a népképviseleti tevékenységet illeti, ahol az irányítás egészen más jellegű; ott én azt tartom jó garanciának, ha az a lehetőség számunkra megteremtődik, hogy a megyei tanácsok elnökei a kormány elnökével egy kollégiumot alkotva ezeket a kérdéseket megtárgyal­hassák, ha szükséges, akkor netán az érdekképviselet­nek is helyet biztosítsanak. Én ennél jobbat nem tudnék kitalálni, még akkor sem, ha nekem kellene most ajánlatot tennem. Ké­rem tehát, hogy ezt így vegyük figyelembe. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Varga Gyula elvtárs következik. VARGA GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Én nem dolgoztam a tanácsnál, de tapasztalatom van a tanácsi munkából, hiszen a tanácsok megalakulásától fogva a mai napig volt módom figyelemmel kísérni munkáju­kat. Szerintem is az a megoldás, amelyet Grósz elv­társ előterjesztett, hogy felelős minisztérium irányítá­sa a tanácsi munka további fejlesztésének jó garanciá­ját jelenti. Különösen örülök annak, hogy létrejön a tanácsi kollégium, a miniszterelnök irányításával. Ez tulajdonképpen egy olyan kapcsolatrendszert indít el, amelyik a tanácsi munkának a presztízsét mindenkép­pen erősíteni fogja. Meggyőződésem szerint, ha egy önálló minisztérium irányítaná a tanácsot, amit Újvá­ri elvtrás igényel, az szinte törvényszerűen azzal járna, hogy a tanácsi önállóság csökkenne. Márpedig a fő cél az, hogy a tanácsok a tanácsi törvényben meghatáro­zott funkciójuk alapján kiteljesedjenek; az önkor­mányzat, az érdekképviselet, és így tovább. Ami a szakmai irányítást illeti, ahhoz pedig az ille­tékes minisztérium szerintem felkészült és kész. Én Grósz elvtárs javaslatát támogatom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a hatá­rozathozatal. A törvény szövegét illetően egy módosí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom