Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-20
1545 Az Országgyűlés 20. ülése, 1987. szeptember 19-én, szombaton 1546 vánja elismerni, hiszen a találmányok terén nagyon jelentős kedvezményeket kívánunk adni. Ezek kiemelkedő szellemi teljesítmények. Ha az újításnál csak egy pici hiányzik már ahhoz, hogy találmány legyen, miért ne sarkalljunk arra, hogy abba az irányba vigyék, hogy tökéletesítsék. Ha viszont kisebb jelentőségű az újítás, akkor úgy gondoljuk, hogy a vállalatoknak igenis érdekük lehet az, hogy azt költségeik terhére megfizessék. Ez talán még nem tudatosult eléggé, hiszen a szabály 1987-től érvényes. Meg kell mondanom, hogy a művészi kedvezmények kérdésében vagyok talán a legnehezebb helyzetben, nagyon sok oknál fogva. Egyrészt azért, mert az elhangzottak nagy többsége hallatlanul szimpatikus, okosan érvelő és meggyőző volt. De meg kell mondanom azt is, hogy az én véleményem mégis Kovács András érveléséhez áll igazán a legközelebb. Azért emlékeztetni szeretnék arra is, hogy a művészek részére a szerzői jogvédelem alá tartozó tevékenységeknél a törvényjavaslat érdemleges kedvezményeket tartalmaz, hiszen számlabemutatási kötelezettség nélkül, 200 ezer forintig a jövedelemnek csak a 35 százaléka adóalap. Tehát a bevétel 65 százalékát úgy tekintjük, hogy az költségként elszámolható. És 200 ezer forint fölött is csak 60 százalék az"adóalap. Úgy vélem ezek a számok nem igazán azt mutatják, hogy a kormány nem becsülné és nem értékelné a művészi tevékenységet. Meggyőződésem, hogy a művészi teljesítmények elismerésében nagyobb lehetőség az, ha az ezekből befolyó adókat azok elismerésére fordítjuk. A teljesítmények elismerésére és nem a másként kezelésére, mert az az érzésem, hogy azok a művészek, akik most ezt javasolták, valószínűleg legalább annyira kellemetlenül éreznék magukat a kedvezmények miatt, mint amilyen kellemetlenül érezhetik magukat akkor, ha esetleg mégis adót fizetnek. Nehéz ezt megmagyarázni bárhol, bárkinek. Én azért nagyon nagy tisztelettel azt ajánlom a Parlamentnek — természetesen ebben a kérdésben dönteni kell -, hogy ezeket is mérlegelje. És arra is készen állunk, a honoráriumok rendezése mellett, hogy megnézzük milyen más lehetőség és eszköz van a tehetségek nagyobb mértékű elismerésére. Lehet, hogy akkor a honoráriumnövelésre szánt öszszeg egy részét erre a célra kell fordítani, lehet, hogy más lehetőségeket kell keresni. Nyitottak vagyunk a megoldások bevezetésében. Nehéz helyzetben vagyok azért is, mert Varga Imre szobrászművésznek szánt válaszomat el kell mondanom annak ellenére, hogy ő nincs itt. Nagyra tartom a munkásságát. Azt a művészi teljesítményt, amit ő produkál. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom: érdekes és jellemző állampolgári magatartást érzékeltetett a felszólalásában, másrészt neki kellemetlen az, hogy számlát kell kérni. A másik oldalt képviselők ugyanakkor teljes joggal azt kérik számon, hogy adóztassuk meg a láthatatlan jövedelmeket. De.: hogyan tudjuk mi számonkérni a láthatatlan jövedelmeket, hogyha nem kérünk számlát azért a teljesítményért, amit produkáltak? Elnézést kérek, ez a kérdés nem Varga Imrének szól, hanem mindannyiunknak szól. Másként kell gondolkodnunk ezekről a problémákról. Nem lehetünk.— talán tiszteletlen ez a kifejezés, de mégis megkockáztatom — cinkosok az ügyekben. Egymást rövidítjük meg. Ne tegyük. Szeretnék még a nyugdíjasok kérdésére visszatérni. A kormány terjes mértékben egyetért azzal, hogy a nyugdíjas réteg számára lehetőséget kell teremteni arra, hogy a nyugdíját ki tudja egészíteni. Az a véleményem, hogy alapvetően az alacsony nyugdíjasok számára kell lehetőséget teremteni a munkavállalásra. De nem szabad lemondanunk azokról a magas nyugdíjasokról sem, akik készen állnak, hogy még dolgozzanak, produkáljanak és segítsék a munkát. Nekem az az aggályom: bármit fogadunk el, 96 ezer forintot vagy 120 ezer forintot, az egy ponton túl lehúzza a rolót. Hiszen addig semmi adó nincs, és utána hirtelen „beugrik" az adó mégpedig egy növekvő mértékű progresszív adó. A változat abból a szempontból igazságosabb, hogy rugalmasan kezeli ezt a határt. Azt gondolom — természetesen ebben is a Parlamentnek kell döntenie —, hogy nem jól dönt akkor, ha a korlátos variációt fogadja el. Miután ezt sem tartjuk lehetetlennek, ezért javasoltuk, hogy két változat legyen. Szeretném hozzátenni, hogy az A-variáns nem mond ellent az alacsony nyugdíjasok kedvezményének, mert nagy ritkaság az, hogy valakinek a nyugdíja 5000 forint, de, mondjuk méghozzákeres 10 ezer forintot. A jellemző az, hogy alacsony nyugdíj általában alacsony kiegészítéssel jár együtt, erre pedig megfelelő kedvezményeket tartalmaz a javaslat. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a szaktudás megszerzését valamilyen módon kedvezményezzük. A képviselő végül azt kérte, hogy miután a végrehajtási rendelet tartalmaz erre vonatkozóan bizonyos eligazítást, nem lehet-e ezt a kört még tovább szélesíteni. Erre készek vagyunk. A végrehajtási rendelet az Országos Tudományos Kutatási Alap keretei között végzett tevékenységre tartalmazza ezt a kedvezményt. Megnézzük, hogy indokolt-e ezt a kedvezményt valamilyen módon kiegészíteni. Rendkívül fontos és nehéz kérdés a közműtársulások kedvezményezése, különösen, hogy a képviselő rendkívül meggyőzően érvelt amellett, hogy ilyet tenni kell. A kormány ebben a kérdésben kellő rugalmasságot tanúsított, hiszen egy korábbi elképzeléshez képest nőtt a kedvezmény mértéke 20 százalékról 30 százalékra. Elhangzott olyan javaslat, hogy többes hozzájárulás esetén 40 százalékra emeljük meg, és elhangzott egy olyan képviselői javaslat Elek József részéről, hogy az egészséges ivóvíz segítésére 100 százalékos kedvezményt adjunk ezeknél a hozzájárulásoknál. Nehéz helyzetben vagyok, mert itt nem tudok olyan érvet hozni, amelyik igazi elvi ellenérv. Nem tudom azt mondani, hogy ez rossz döntés, (szerencsétlen döntés). Egyet tudok mondani: sajnos itt egy sor olyan dolgot fogadtunk már el, ami sok pénzbe kerül. Ez is ilyen, de, nincs most erőnk többre. Nincs jobb érvem. Annyit azért szeretnék mondani, hogy a 100 százalékos hozzájárulás kedvezményezése azt jelenti, hogy az állam fizeti meg ezt a beruházást. Akkor már egyszerűbb azt mondani, hogy az állam