Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

187 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 188 a belföldi felhasználást mérsékeljük, s átmenetileg a behozatalt is korlátoznunk kellett. 1982-ben olyan helyzet alakult ki, hogy felvetődött a kérdés: vajon nem kell-e új középtávú tervet készíteni? A válaszunk ez volt: a terv két alaptörekvését fönt kell és fönt lehet tartanunk, jóllehet, már akkor tudtuk, hogy azoknak még a megközelítése is jóval nagyobb erőfeszítéseket és áldozatokat kíván meg tőlünk az eddigieknél. A VI. ötéves tervidőszak — úgy véljük — abból kiindulva minősíthető tárgyilagosan, hogy abban — az említett zord külgazdasági feltételek ellenére — helyreállítottuk gazdaságunk kedvező nemzetközi megítélését, s megőriztük az addig elért társadalmi vívmányokat. A gazdasági növekedés üteme ugyan elmaradt a tervezettől, de figyelemre méltó eredményeket értünk el a fajlagos energia- és anyagfelhasználásban, s néhány területen előrehaladtunk, a gazdasági szerkezet korszerűsítésének útján. Például a villamosenergia-termelésben megjelent az atomenergia, megkezdődött a mikroelektronikai alkatrészek' nagyobb sorozatú gyártása és főként az elektronikai kultúrák felhasználása, a gabonatermesztésben elért hozamainkkal a világ élvonalába kerültünk, s menynyiségben és minőségben egyaránt látványosan fejlődött az idegenforgalmi infrastruktúra. A VI. ötéves terv időszakában az életszínvonal megőrzésére és az életkörülmények javítására annyit fordítottunk, mint amennyit a terv előirányzott. A jövedelmek szerkezete részben a körülmények kényszere miatt, részben bizonyos előre nem látható folyamatok miatt másképpen — a tervezettől eltérően — alakult. Az 1982—1984 közötti időszakban nem lehetett megőrizni a bérek vásárlóerejét, s az 1985ben öt százalékkal elmaradt az 1980. évi szinttől. Ellenben számottevően nagyobb lett a kiegészítő tevékenységekből származó jövedelem. A fogyasztói árak színvonalának csak a tervezettnél jóval nagyobb növekedésével tarthattuk egyensúlyban a fogyasztói piacot, s őrizhettük meg — igaz, kisebb-nagyobb zökkenőkkel — az áruellátás jó színvonalát. A szociális kiadások öt év alatt — összehasonlító áron — a tervhez közelállóan, 13-14 százalékkal növekedtek. Szociálpolitikai intézkedésekre az elmúlt öt évben 18 milliárd forintot fordítottunk, ez a tervezettnek több mint kétszerese. Ennek nagyobb része azonban a fogyasztói árakkal kapcsolatos központi intézkedéseket volt hivatva ellensúlyozni. Az életkörülmények fejlődése nem torpant meg, sőt az a legfontosabb területeken, például a lakásellátásban — igaz, a lakosság nagyobb tehervállalásával — a tervezettel voltaképpen megegyezik, a tantermek, az óvodai férőhelyek fejlesztésében és a kórházi ápolási helyek számának növelésében pedig meg is haladja a tervezettet. Az elmúlt évek gazdasági fejlődésének sajátosságaiból több olyan tanulság adódott a jövőre nézve, amelyet azután az új középtávú terv kidolgozása során már figyelembe vettünk. Közülük kettőt emelek ki. Az egyik fontos tanulság: a külföldi hitelek előnyeit és későbbi terheit különlegesen nagy gonddal kell mérlegelni. Adósságokat csak olyan mértékben szabad vállalnunk, hogy azok terhei a föltételek váratlan megromlása esetén se szűkítsék túlságosan a gazdaságpolitika mozgásterét. A mostani közép- és hosszú távú tervezőmunkákban ügyeltünk arra, nehogy megismétlődjön az egyensúly rovására menő elosztás. Az azonban csak akkor kerülhető el, ha az elosztásbeli mértékletesség nemcsak addig érvényesül, ameddig a szükséghelyzet tart, hanem akkor is, amikor a gazdasági körülmények már rendezetté váltak. Közös felelősségünk, hogy a jelen szükségleteivel és realitásaival egyenrangúan kezeljük az utánunk jövő nemzedékek érdekeit és a fejlődés folyamatosságának követelményét. Ebből következik, hogy a VII. ötéves terv időszakában — ha lassabban is — tovább kell csökkenteni adósságunkat. A termelő alapok korszerűsítésében és a műszaki fejlesztésben ellenben a mainál jobban kell kihasználnunk a nemzetközi pénzügyi lehetőségeket, az érdekeinknek megfelelően bevonható működő tőkét. A másik tanulság: ahhoz, hogy a gazdaságpolitika, az irányítás és a gazdálkodás könynyebben manőverezhessen, sokkal nagyobb készséggel kell alkalmazkodnunk a világ műszaki és gazdasági fejlődésének irányaihoz, a nemzetközi együttműködés követelményeihez. Mindannyiunknak képeseknek kell lennünk arra, hogy — szem előtt tartva a stratégiai célokat — gyorsabban alkalmazkodjunk a változó körülményekhez. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy Öt évre mindent pontosan előre lássunk és előre meghatározzunk. Erre a „legbölcsebb kormányzat" és a „legelőrelátóbb terv" sem vállalkozhat. Tehát nyitottnak és kellőképpen rugalmasnak kell lennünk a tervezésben, terveink értelmezésében, az irányításban és a gazdasági munkában! Ezért a két és fél éves tervezőmunka során — a külső és belső feltételeknek különféle előrejelzéseire építve — már kezdettől fogva alternatívákban gondolkodtunk. Három változatot alakítottunk ki. Ezeket a tervkészítés menetében bemutattuk a társadalmi és érdekképviseleti szerveknek, s megvitattuk az országgyűlés tervés költségvetési bizottságában. Végül is a legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb variáns között elhelyezkedő változat bizonyult reálisnak, s a tervezőmunkában alapoztuk meg. Az a tervjavaslat, amelyet most elfogadásra ajánlunk, a legjobban összeegyezteti a gazdasági kibontakozást, az egyensúlyi követelményeket és az érdekképviseleti szervek által elfogadhatónak tartott társadalmi célokat és feltételeket. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az elmúlt évek világgazdasági fejleményein okulva most még nagyobb figyelmet fordítottunk a terv külgazdasági stratégiájára. Elemi érdekünk, hogy továbbra is fenntartsuk gazdaságunk nyitottságát, de jobban kell igyekeznünk a saját javunkra fordítani a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyöket. A magyar gazdaság fejlődése szemnontjából meghatározóan fontos a KGST-országokkal, különösen a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés. A sokoldalú kapcsolatokban ez évek-