Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-4
189 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 190 ben szerzett tapasztalataink szerint az Összes KGST-ország arra törekszik, hogy gazdaságát intenzívebbé tegye, hatékonyabban működtesse. Számunkra is kiemelt fontosságú feladat, hogy kivitelünket és behozatalunkat ebben a régióban is gazdaságosabbá tegyük. A KGST-országokkal az 1986—1990 közötti időszakban — ez évi árakon mérve — több mint 2000 milliárd forint értékű kölcsönös árucsereforgalommal számolhatunk. Ennek több mint 60 százaléka a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok keretében valósul meg. A szocialista országokból származó behozatal — eltérően az elmúlt évekéitől — ismét növekedik, évi átlagban 3 százalékkal. A kivitel is ehhez hasonló ütemben növekszik majd, s tartozásunk ebben a viszonylatban egészen alacsony szintre csökken. A tervegyeztetést befejezve még nem ért véget közös munkálkodásunk. Partnereinkkel több mint 50 olyan közös érdekű ügyet határoztunk meg, amelyekben terveinket a következő esztendőkben folyamatosan összehangoljuk. Nagy fontossága van számunkra annak, hogy az energiahordozók és a főbb nyersanyagok az 1985. évi mennyiségben továbbra is behozhatok. Ez biztonságot ad gazdaságunknak. De a behozatal egyeztetett mennyisége azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy az energia- és anyagtakarékosságot következetesen folytatnunk kell! Erre az Í985. évi tapasztalatok is figyelmeztetnek. Az energia- és anyagbehozatal ellentételezésére a jövő esztendőkben nagyobb arányban kell szállítanunk mezőgazdasági termékeket és fogyasztási cikkeket. Kölcsönösen szigorúbbá válnak a feldolgozóipar és ezen belül a gépipari termékek korszerűsége és jó minősége iránti követelmények. A VII. ötéves terv számol azzal, hogy részt veszünk a Haladás gázvezeték kiépítésében, s ezáltal már a tervidőszak utolsó éveiben és a jövő évtizedben számottevően bővülhet földgázbehozatalunk. Nemzetközi együttműködéssel tovább építjük a Paksi Atomerőművet. Hosszabb távra tekintve is érdekeltek vagyunk abban, hogy fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal és a fejlődő világgal. Az előrejelzések arra mutatnak, hogy az elmúlt években megkezdődött élénkülés a fejlett ipari országok körében fölöttébb árnyaltan megy végbe. Elsősorban a csendes-óceáni övezet gyors fejlődésére számíthatunk, míg hagyományos nyugat-európai piacainkon több — olykor gazdaságon kívüli — nehézséggel kell majd szembenéznünk. A világgazdasági folyamatok mindig tartogatnak számunkra meglepetéseket. Ezekre csak úgy tudunk felkészülni, ha tágul versenyképes termékeinknek a köre és hatásosabbá válik piacfeltáró és piacépítő munkánk. Az egyensúly megszilárdítása érdekében a nem rubel viszonylatú külkereskedelmi áruforgalomban öt év alatt összesen 2-2,5 milliárd dollár aktívumot kell elérnünk. Ez teszi lehetővé, hogy nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinket pontosan teljesítsük és a tervezett adósságcsökkentést végrehajtsuk. Kivitelünk a terv szerint az előző öt évhez képest valamelyest szerényebben — évi 3-3,5 százalékos ütemben — növekedik majd. Tapasztaltuk: a kivitel mennyiségét a jelenlegi szerkezetben erőltetve az egyensúly csak átmenetileg állítható helyre — ha azt tartósan meg kívánjuk szilárdítani, kivitelünk versenyképességét mindenképpen számottevően fokoznunk kell. Nem rubel elszámolású kivitelünk most azért is növekedik a tervezettnél mérsékeltebben, mert kevésbé gyarapodhatnak az exportálható élelmiszer-gazdasági árualapok, s mert a nagy anyagos energiaigényű, kevésbé feldolgozott termékek kivitelét csökkentenünk kell. Ellenben az ipari kivitelnek jobban kell alapoznia a korszerű, igényes, a fejlett országokban is piacképes gépipari, vegyipari, könnyűipari és élelmiszeripari termékekre. Számításaink szerint a tervidőszak közepe táján már abba a helyzetbe juthatunk, hogy a kivitel és a behozatal azonos ütemben növekedhet. Ez egész gazdasági fejlődésünk számára a jelenleginél kedvezőbb feltételeket és körülményeket jelent majd. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az új tervidőszakra az elmúlt öt évben elértnél nagyobb növekedést irányoztunk elő. Azt tervezzük, hogy a nemzeti jövedelem éves átlagban 3 százalékos, öt év alatt 15-17 százalékos ütemben gyarapodik majd. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 1990-ben 13-16 százalékkal haladhatja meg az idei szintet. Ez az elmúlt öt évhez képest igazán érdemi változás, hiszen lehetővé teszi, hogy az egyensúlyi helyzet megszilárdításával egyidejűleg a lakosság fogyasztása 8-10 százalékkal nagyobb legyen; a pótlás nélkül számított — a nettó — felhalmozás aránya a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásában a tervidőszak végére elérje a 15 százalékot; a pótlással együtt számított — bruttó — felhasználás aránya pedig a 25 százalékot, s ezek nyomán a nemzeti vagyon 12-15 százalékkal gyarapodhat. Ezeket a népgazdasági terv gerincének számító célokat azonban csak az eddiginél jóval nagyobb teljesítmények alapozhatják meg! Komoly változásoknak kell bekövetkezniük a termelés hatékonyságában és a gazdálkodás eredményességében. Azt tervezzük, hogy a nemzeti iövedelem növekedésének legnagyobb része ebből táplálkozik majd. A hatékonyság fokozásának több, egymással összefüggő folyamatban kell végbemennie. A termelés ráfordításainak csökkentésére vonatkozó céljaink meghatározásakor a következőkből indultunk ki: a világ számos fejlett országa 10-15 év alatt szeretné elérni, hogy miközben a termelés növekszik, az energia- és anyagfelhasználás mennyisége gyakorlatilag változatlan maradjon. Mi most a legjobb akéhoz közelítő arányt céloztunk meg, azt, hogy a következő tervidőszak 1 százalékos nemzeti iövedelem növekedéséhez legfeljebb 0,4 százalékos energianövekmény tartozzon. A népgazdaság energiafelhasználása, beleértve a lakosság és a közintézmények energiafogyasztását is, nem nőhet 1 százaléknál, a villamosenergia-fogyasztás pedig 3 százaléknál nagyobb mértékben. Á népgazdaság egészében a termelés egységére iutó anyagfelhasználásnak szintén csökkennie kell, 0,5-1 százalékkal. Ezek a takarékossági irányzatok sok tízezer, kisebb-nagyobb korszerűsítést, berendezéscserét,