Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

151 Az Országgyűlés 3. ülése, 1985. október 11-én, pénteken 152 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.17—11.36. — Elnök: SARLÖS ISTVÁN) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Straub F. Brúnó képviselőtársunk. STRAUB F. BRUNO: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnökének beszéde sokolda­lúan körvonalazta a kormány programját, amelynek bírálatáért és végrehajtásának ered­ményességéért mi is felelősséggel tartozunk. A gazdaság, az életszínvonal, a kultúra, a külpoli­tika és a szocialista demokrácia fejlesztésében a közeljövőben komoly feladatokat kell megol­danunk. Engedjék meg, hogy a programhoz egy sajátos szempontból szóljak hozzá. Mindaz, amit ma elképzelünk és ahogyan azt megvalósítjuk, hatást gyakorol a ma élők életkörülményeire és boldogulására, de ugyan­így hatást fog gyakorolni a következő generá­ciók életére is. A XX. század utolsó évtizedeiben ezért komolyan kell számolnunk azzal az új té­nyezővel, hogy az emberi tevékenység eljutott olyan fokra, amikor már erősen károsíthatja a környezetet, ezen keresztül pedig az ember egészségét és megújítható erőforrásainkat. Ezért lép fel az új igény, a környezetvéde­lem, a környezettel való helyes gazdálkodás igé­nye, és egyre nagyobb súlyt kell kapnia mind a gazdasági, mind a politikai és a kulturális" munkában. Képviselői megbízatásomra a Hazafias Nép­front elsősorban azért tett javaslatot, hogy ezt az ügyet szolgáljam. Az országgyűlés első ülé­se megválasztott az újonnan alakított település­fejlesztési és környezetvédelmi bizottság elnö­kéül. Bizottságunk a közeljövőben fogja tartani első ülését, így ma' csak a magam nevében be­szélek. Hosszú időn keresztül foglalkoztam tu­dományos kutatással, ebben nevelkedtem, ezen a területen próbáltam alapkutatással és okta­tással az ország hasznára lenni. A tudományos kutatásnak van egy alapelve, amit elsajátítot­tam, és ezt képviselői munkámban is alkalmaz­ni szeretném. Ez az az alapelv, ami a tudomá­nyos kutatás tisztességét jelenti, úgy szól, hogy­ha a tudományos kutató valami újat elgondol, akkor elsősorban azt kell megvizsgálnia, hogy milyen tények és meggondolások szólnak az új gondolat ellen. Bármennyire is kellemetlen ér­zés, hallgasson meg másokat, és főleg az ellen­vetésekre figyeljen. Azok, akik jó ellenvetése­ket tesznek, jobban segítenek, mint akik dicsér­nek. A magam részéről tehát úgy érzem, hogy a képviselőnek és a parlamenti bizottságnak, ha igazán a (kormány programját akarja pártfogol­ni, nemcsak az a feladata, hogy ennek megva­lósítása érdekében a maga ; területén kezdemé­nyezzen, hanem az is, hogy rögtön hallassa el­lenvéleményeit, ha úgy látja, hogy valamely szervek valamilyen helytelen elképzelése alap­ján egy-egy ügyben rosszul járnak el, vagy egy ügyben nem járnak el egyáltalán. Mint képviselőtársaim talán tudják, az el­múlt nyolc évben az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács elnöke voltam. E ta­nács feladata volt, hogy állásfoglalásaival a kör­nyezet- és természetvédelem tárgykörében a kormány munkáját segítse. Ugyanezen idő alatt az "Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal szakembergárdája — Gonda György, majd Ábrahám Kálmán államtitkár vezetésével — jelentős mértékben megerősödött. Kiépítette az egyes körzetek környezet- és természetvé­delmi felügyelőségeit. Ugyancsak ez idő alatt megalakultak a megyei tanácsok mellett mű­ködő megfelelő bizottságok is. A sajtó, a rádió és a televízió, valamint az iskolai és iskolán kívüli felvilágosítás is sokat segített abban, hogy a lakosság körében egyre szélesebb rétegek értették meg a környezetért való felelősség jelentőségét, amihez a munka­helyeken a szakszervezetek és a KISZ is hoz­zájárultak. Mindezeket figyelembe véve a kormány ez év nyarán úgy határozott, hogy a környezet­és természetvédelem munkájában növeli a hiva­tal jogkörét, másrészt figyelemmel az ország­gyűlési bizottság megalakulására, mely maga­sabb közjogi szinten képviseli az ügyet, meg­szüntette az Országos Környezet- és. Termé­szetvédelmi Tanácsot. Ezekben az intézkedésekben a környezet­védelem ügyének fokozott értékelését látom. Tisztelt Országgyűlés ! A kormányzati mun­ka következő ötéves feladatairól a VII. ötéves terv vitája alkalmával parlamenti bizottságunk tárgyalásai alapján fogunk véleményt alkotni, ennek most nem akarok elébe vágni. Szeretnék azonban néhány alapelvet hangsúlyozni. Elsősorban azt, hogy a környezet- és ter­mészetvédelem nem lehet csak központi, kor­mányzati szinten megoldandó feladat. Van sok olyan helyi feladat, amelynek eldöntéséhez, megvalósításához megfelelő szakmai tanácsok meghallgatása után a helyi lakosságot kell moz­gósítani, a helyi lakosság döntését kell kikérni. Ez hozzátartozik a szocialista demokrácia fej­lesztéséhez. Nem könnyű út ez, de halasztha­tatlan, hogy ebben az irányban elinduljunk. Négy évvel ezelőtt szereztem az első rossz tapasztalatot e téren, amikor egy orosházi lakó­telep lakóitól kaptam levelet, amelyben kifogá­solták az országút új nyom vezetését, ami lakóte­lepükön keresztül vezet. Az illetékes minisz­tertől megtudtam, hogy a helyi tanáccsal egyez­tették már a problémát. Ügy látszik, a helyi ta­nács a lakossággal ezt nem beszélte meg: erre utal az is, hogy ez ügyben a tanácshoz írt leve­lemet nem méltatták válaszra. Most éppen egy jelentős új kezdeményezés folyik az országban, amiről már több képviselő­társam néhány szót szólt: a településfejlesztési hozzájárulás összegéről és az abból öt év alatt tervezhető településfejlesztési akciókról kérde­zik meg a lakosságot. Még nem ismeretes, hogy végül is ez a munka hogyan fog kialakulni. Po­litikailag biztosan szükségszerű, hogy erre az útra térjünk, hogy a települések lakosságát kér­dezzük meg, és tegyük lehetővé, hogy vélemé­nyük érvényesüljön. Természetesen a helyi vé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom