Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

153 Az Országgyűlés 3. ülése, 1985. október 11-én, pénteken 154 lemény soha nem lehet egy hangos kisebbség véleménye. Mindig a többség döntése szükséges. Egy-két problémát én is tapasztaltam. Hal­lottam jót is, amikor a helyi tanács megbízott­ja megkérdezte, a javasolt ötletek közül melyi­ket tartják fontosabbnak, mint a másikat. SŐt, ugyanez a tanácsi megbízott egy kisjövedelmű családnak maga javasolta, hogy ne ajánlják meg a településfejlesztési hozzájárulást. Magam is, mint állampolgár, kaptam egy nyomtatványt a helyi tanácstól, de ez már né­hány .kérdést felvetett. Első olvasásra, fenn­akadtam azon, hogy mi az a TEHO, aztán persze rájöttem, és tudom, hogy ez a torz rövidítés már a kabaréba is eljutott. Azután, feltűnt, hogy a mi tanácsunk csupa 'helyes infrastruktu­rális beruházást javasol, amivel mind egyetér­tek, de semmiféle környezetgazdálkodásra uta­ló gondolat nincs benne : sem parik, sem csa­torna, sem zöldterület nem szerepel. À másik problémám az volt, hogy nem aján­lanak alternatívát, választási lehetőséget. Igaz, hogy a kilenc ajánlott beruházás után van egy pontozott vonal, ahova beírhatnám, hogy én mit szeretnék, ez azonban nyilvánvalóan nem ad egy állampolgárnak komoly választási lehető­séget. • Az akció gyermekbetegségei ellenére meg vagyok győződve arról, hogy más megoldás nincs, mint hogy a helyi lakosság véleményét meghallgatva és segítségét kérve javítsa egy­egy település infrastruktúráját és környezetét. Bizonyos irányításra, figyelemfelhívásra, ta­nácsra azonban szükség van. Zöldterület, par­kok, csatornázás, szennyvíztisztítás éppen úgy hozzátartoznak a települési környezet fejlesz­téséhez, mint járdák, sporttelepek, iskolák, boltok. Az utolsó gondolat, amelyet ki szeretnék fejteni, az, hogy ma a' környezetvédelem nem­csak annyit jelent, amit néhány éve az emberek gondoltak: egy szép erdő, egy szép fasor, ritka állatok és növények védelme. Ezt is jelenti. De az egészségügyi statisztikákból kezd kibontakoz­ni, hogy a környezetkárosítás már az emberre is visszahat, és mutatkozik egyes megbetege­dések gyakoriságának növekedésében, ame­lyeknek a megelőzéséről Csehák Judit minisz­terelnök-helyettesnő is beszélt. Sőt a környezet­védelem gondolata fokozatosan nagyobb súllyal esik latba az ipar és a mezőgazdaság hatékony­ságának a növelésével. Manapság a korszerű, versenyképes tech­nológiák egy része éppen azért versenyképes, mert kevés hulladékkal, kevesebb anyagfelhasz­nálással, sőt hulladékok feldolgozásával érik el a hatékonyabb termelést. Egy ENSZ-szakértő mondotta nekem — közismert, hogy a japán acéltermelés mennyire hatékony —, hogy a leg­újabb módszer, amely a hulladékhőt is felhasz­nálja még 25 százalékkal hatékonyabb, mint az eddigi 'acéltermelési módszerek. És természetesen a környezetet jobban.vé­dik. Ez azonban csak az egyik oldala a gazda­sági haszonnak. Számos jelenlegi technológiánk ugyanis eddig figyelembe nem vett költségté­nyezőt is tartalmaz, azt, amivel a környezet­ben okozott kárt később helyre kell hozni. Az élet rá fog kényszeríteni minket, hogy eze­ket a környezeti kárt okozó technológiákat ipar­ban és mezőgazdaságban egyaránt újakkal vált­suk fel. A levegőtisztaság vonatkozásában a kormányzat már elindított egy intézkedéssoro­zatot, amelynek segítségével eleget tudunk ten­ni a helsinki egyezményt aláírt országok közös elhatározásának, hogy a határokon túl terjedő kéndioxid szennyezést nyolc év alatt 30 száza­lékkal csökkentsük. A kéndioxid, ami az erő­művekből, háztartási tüzelésből és közlekedésből ered, nemcsaik az emberi egészségre káros, ha­nem az erdőket, a fémtárgyak és az épületek anyagát is károsítja, ami a számítások szerint évente sok milliárd forintot tesz ki. Ezt az intézkedési tervet, hogy a kéndioxid­kibocsátást csökkentsük, legkedvezőbben úgy lehetne megvalósítani, ha új technológiákat ve­zetünk be. Minden bizonnyal ez drágítani fogja az energiaellátást. Ez a drágulás azonban keve­sebbet tesz ki, mintha megmaradunk a régi technológiánál és egy következő ötéves tervben kétszer annyit adunk ki az okozott károk meg­térítésére és az új technológiák bevezetésére. Tisztelt Országgyűlés ! Ez az ország olyan s£ép, és akár hiszik, akár nem, olyan gazdag, hogy nem szabad megenged­nünk tovább azt, hogy a szépség és gazdagság rovására cselekedjenek egyesek a mások kárá­ra. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Gregor Péter budapesti képvise­lőnk felszólalására kerül sor. GREGOR PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Mint új országgyűlési képviselőre, a Magyar Op­tikai Művek szerszámkészítő csoportvezetőjére nagy hatást gyakorolt az a felelősségteljes, az or­szág társadalmi és gazdasági életének szinte minden területét érintő program, melyet a mi­niszterelnök elvtárs előterjesztett. Tegnap este, az országgyűlés ülése után munkatársaimmal so­kat beszélgettünk a kormányprogramról. Leg­több vitát azok a kérdések váltották ki közöt­tünk, amelyek munkánkkal, munkaterületünk­kel, az iparral, a vállalati gazdasági élettel kap­csolatosak. A műszaki fejlesztés, a teljesítményekkel arányos anyagi ösztönzés és elismerés érvénye­sítése, az állampolgári. és a munkafegyelem megszilárdítása, amelyekről Lázár elvtárs is szólt. Véleményem és véleményünk szerint ezek az ipar, a gazdaság fejlődésének kulcskérdései. Ezekhez kívánok hozzászólásomban kapcsolódni. Dolgozótársaimmal nagy megnyugvással vettük tudomásul, hogy a kormányzati szervek a XIII. . kongresszus határozatai alapján az egyensúly megszilárdítását nem a hazai felhasználás to­vábbi korlátozásával, hanem a gazdaság fejlődé­sének a hatékonyság javítására alapozott élén­kítésével igyekezett biztosítani. Ezért támoga­tom és erősíteni kívánom azt az elhatározást, hogy jövőnk érdekében a rendelkezésre álló anyagi eszközeinket a műszaki fejlesztés meg­gyorsítására, a termelés korszerűsítésére fordít­suk, elősegítve ezzel a piacképes, gazdaságosan előállítható árualapok megteremtését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom