Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

113 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 114 napi és sürgető kötelezettség sem ment fel bennünket egy olyan, hosszú távra szóló értéktartó biztosítási ellátás kimunkálása alól, amelyik jobban elismeri a munkát és a társadalmilag hasznos tevékenységet, amelyik szigorúbb feltételek alapján, nagyobb társadalmi ellenőrzés mellett nyújt emberhez méltó, biztonságos* megélhetést idősnek és betegnek egyaránt. Lehetne persze folytatni a példákat. De talán az eddigiek is bizonyították, 'hogy a legtöbb területen vannak olyan elképzelések, amelyek a maiaknál jobb megoldás ígéretét hordozzák magukban. Persze nehéz kimunkálni ezeket a javaslatokat, és még nehezebb meghozni a döntéseket. A megelőzés hangsúlyaival tulajdonképpen mindenki egyetért, de az eszközök megteremtése olyankor, amikor másra is kevés jut, már feszültségekkel terhes. Ezeknek a javaslatoknak mégis szakmai konszenzusra kell épülniük, vitákban, nyilvánosan és demokratikussal! formálódniuk, hogy felelős és végrehajtható döntések születhessenek. A társadalompolitika legfontosabb kérdéseinek kormányzati koordinációját szervezeti intézkedésekkel is támogatni kívánjuk. Igen komoly segítséget jelent a jövőben a tanácsi gazdálkodás új rendszere és annak a reménye, hogy a minisztériumok és a központi költségvetési szervek a mainál önállóbban dönthetnek majd a rendelkezésükre álló anyagiak felhasználásáról. Ha érdekeltséget és érdeklődést tudunk teremteni a jövőbe mutató programok iránt, ha magunk választhatjuk ki a legjobb és esetleg a legolcsóbb megoldást, könnyebb lesz ráhangolódni és ráhangolni az új feladatokra is. Kedves Elvtársak! Ezeket az általam oly lelkesen — bár Szabó elvtársat meg sem közelítettem —, de talán meggyőzően képviselt elképzeléseket nemcsak az jellemzi, hogy a megelőzésre irányulnak. Ezek társadalmi programok is, a szó többféle értelmében. Társadalmiak, mert a társadalmat leginkább érintő és legjobban foglalkoztató problémákra keresnek megoldást. Társadalmiak, mert egy-egy szakterület csak a javaslatokat készítheti el, de szinte mindegyikben mindenki számára akad tennivaló. Társadalmiak, mert egyik eredményes végrehajtása sem képzelhető el az állampolgárok teljes körének értő támogatása nélkül. Tehát többségükben olyan új kormány- és szakmai programokról van szó, amelyeket nem lehet megvalósítani pusztán a hivatalok révén, csak az állami eszközökre támaszkodva. Ezért kell másodikként erről a fontos kérdésről is nyilvánosan szólnom. Azt mindenképpen tisztázni szeretném, hogy a társadalmi szó nem azt jelenti ebben az esetben, hogy a kormánynak és a kormányzati szerveknek, az egészségügynek, a Művelődési Minisztériumnak, a társadalombiztosításnak, az Országos Testnevelési és Sporthivatalnak, vagy a tanácsoknak, tehát az állam hivatalainak és igazgatási szerveinek csak terveket kell kidolgozniuk, és aztán semmi dolguk. Ellenkezőleg: összehangoltan, egymással egyeztetve, a végrehajtás feltételeit megteremtve és részleteit kimunkálva, az ellenőrzést megszervezve, a vezérlés új módszereit kialakítva állhatnak csak az ország közvéleménye elé, segítséget, támogatást kérve. Az is nagyon fontos persze, hogy az emberek tudják: ezek a tervek nem abban az értelemben társadalmiak, mint a kommunista műszakok vagy egyéb közösen felajánlott munkák. Az egészségügyi szolgálatért lehet hét végén lelkesedni és dolgozni, de az egészségünkért mindennap kell tenni valamit. Főként kényelmetlenségeket: mozogni, elnyomni a cigarettát, reggelit készíteni a családnak, fogat mosni, viszszautasítani ételben és italban a kedves kínálásokat, füldugót használni vagy védőkesztyűt, s nem bosszantani sem magunkat —• feleslegesen —, sem másokat. A rendezett családi élet nem vásárolható meg pénzért, a tudásért tanulni kell, a biztonságos munkahelyért dolgozni, a magasabb nyugdíjért pedig többet teljesíteni. Nem hiszem azonban, hogy minderre lehetetlen lenne rávenni az embereket. Csák meg kell világosan mondanunk, hogy nem tudjuk ellenükre szavatolni az egészségüket, hogy a társadalom egésze nem vállalhatja át teljesen a családi tennivalókat, és hogy melyek a jobb feltételei a biztonságos öregkornak. Érték kell legyen számunkra saját egészségünk, tudásunk, gyerekeink egészséges életmódja, kultúrája, harmonikus életvitele, és valamennyiünk biztonságos jövője. Meg kell keresnünk azokat a módszereket. amelyek az agitáció és az ismeretterjesztés eszközei mellett megerősíthetik ezt az értéktudatot De talán ez sem boszorkányság. Ha nem azonosan kapna ellátást az, aki védte az egészségét, mint az, aki rongálta, ha nem lehetne minden mulasztásunk következményét másokra, a társadalomra hárítani, ha az iskolázottság, a tudás, a fegyelmezett és jól elvégzett munka kapna mindenhol nagyobb elismerést, talán kevésbé becsülnénk alá valós értékeinket. Hozzá kell kezdeni egy ilyen értelmű felelős együttműködés új és bonyolult szabályainak közös és nyilvános kimunkálásához. Tisztelt Országgyűlés! Amikor orvosként esküt teszünk, Hipokratész, a görög orvos szavait idézzük a gyógyításról. Jó lenne másoknak is megtanítanunk, ha nem is az eskü szövegét, de legalább első aforizmájának gondolatait, így fogalmazta: „Szükséges pedig, hogy ne csak maga az orvos járuljon a szükségesek megtételéhez, hanem a beteg, a környezők és a külső viszonyok is." Kérem járuljanak hozzá Önök is, hogy ebben a szellemben munkálkodhassunk együtt a legtágabb értelemben az ember, a környezet és a külső viszonyok közös, együttes fejlesztésén. Ebben bízva köszönöm meg a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK : Dr. Hellner Károly budapesti képviselőtársunk felszólalása következik. DR. HELLNER KÁROLY; Tisztelt Országgyűlés !