Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1133 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1134 felmerül az a probléma is, hogy ilyen mértékű szenynyezéssel, hulladékok termelésével, rendkívül nagyszámú anyagnak - 80 ezer vegyi és műanyag felhasználásával — az eddigi magatartással nem lehet elérni fejlődési céljainkat. A másik, amire nagy figyelemmel vagyunk, hogy a nemzetközi munkában a környezetvédelem követelményei miatt teljesen új típusú feladatok és kapcsolatrendszerek alakulnak ki. Nem véletlen, hogy az ENSZ ez évi őszi ülésszakán tárgyalja a 2000-ig terjedő és az ezt követő időszak környezetvédelmi világstratégiáját a fejlesztés és a környezetvédelem összefüggésében. Ez a jelentés nagy vitákon keresztül ma már egyértelműen az ENSZ környezetvédelmi program kormányzótanácsának ülésén elfogadást nyert. A jelentés nagyon sok fontos témában rögzíti álláspontját. Többek között azt, hogy társadalmi rendszerre való tekintet nélkül a környezetvédelem közös ügyében figyelembe kell venni, hogy az egyetlen Földről és annak természeti egyensúlyáról van szó, komolyan kell venni a veszélyeket és azt a tényt, hogy a veszélyeket csak összefogással lehet elhárítani. Ez a jelentés megfogalmazza a fejlődés lehetőségét azzal a kitétellel, hogy környezetkímélő termeléssel, tevékenységgel és mindennapi munkával kell ezt megteremtem. Sok összefüggésben új típusú követelményeket és régieket is megerősít ez a jelentés. A szocialista országok által előterjesztett leszerelési javaslatok elfogadása esetén felveti az anyag például, hogy a környezetvédelem nagy gondjai ezekből az összegekből megoldhatók lennének. A világ 10 napi katonai kiadásaiból, 30 milliárd dollárból pl. végrehajtható lenne az a tiszta víz program, amely azzal áll összefüggésben, hogy a fejlődő országokban a megbetegedés 80 százalékát a szennyezett víz okozza. Vagy a világ félnapi katonai kiadása (másfél milliárd dollár) elégséges lenne a trópusi erdők állapotának megjavítására készült terv végrehajtásához. Az elmúlt időszakkal kapcsolatban még két tapasztalatra szeretnék visszatérni. írásos jelentésünkben ezekről szóltunk, de hangsúlyt szeretnék adni két témának. Az egyik; sokan igényük is és természetesnek tartanák, hogy egyértelműen és határozottan jelentsük ki, hogy Magyarországon ma milyen a környezet állapota. Ilyen igény is van, és lehet, hogy ez az állapot javul, stagnál, vagy romlik, és nemzetközi összehasonlításra is igényt tartanak sokan. Éppen a legutóbbi ENSZ kormányzótanácsi ülés foglalt állást abban, hogy sajnos nem tartunk még ott, hogy lehetőségünk lenne összehasonlításra. Még nem alakultak ki azok a mérési rendszerek, amelyekkel a környezeti állapot világviszonylatban is — és ez bizonyos mértékig ránk is áll — mérhető és kifejezhető lenne. Szeretném azonban megjegyezni, hogy Magyarország e tekintetben is példamutatóan, nemzetközileg is elismerten — „A környezet állapota és védelme" címen a Központi Statisztikai Hivatal velünk együttműködésben készített anyagával — idegen nyelven is összefoglalót ad a magyar környezet állapotáról, és megkísérli annak értékelését. A következő dolog, amit szeretnék kiemelni — ez ugyanis visszahúzó erőként jelen van mindennapi életünkben — hogy azt szoktuk kérdezni, a mai viszonyok, a nehéz gazdasági körülmények között kevés pénz birtokában lehet-e reálisan e nagy problémák megoldása és e nagy cél érdekében tenni? Úgy gondolom, a pártnak és a kormánynak az az eltökéltsége, hogy a környezetvédelem céljait lehetőségeinkhez mérten a VII. ötéves tervben is programkiemeléssel meg kívánja oldani, azt jelenti, hogy ezekben a kérdésekben igen is lehet és szükséges megfelelő lépéseket tenni. Hozzáteszem azt is, hogy ezek a lépések nagy többségükben előbbre vivőek, más célokat is szolgálnak, a gazdaság fejlesztéséhez is kapcsolhatók az ésszerű gazdálkodásban, a takarékosságban, a rendben és fegyelemben, és sok másban is szerepet játszhatnak. Erre két-három példát szeretnék felhozni. Az egyik — azt hiszem, talán erre is büszke lehet az ország — amikor éreztük, és a komplex környezetvédelmi vizsgálatok is igazolták, hogy bajban van a Balaton vízminősége, és tudtuk azt, hogy a többféle elgondolás pénzügyi vonatkozásban is nagy áldozatokkal megoldható programot kíván meg, akkor a kormány jóváhagyta ezt a programot. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy az egész társadalom, az érintett tárcák, az OVH, az ÉVM, a MÉM, az Egészségügyi Minisztérium, az OKTH, a helyi tanácsok és nagyon sok szerv együttműködési modellje lehet azoknak a tevékenységeknek, amelyekkel egy-egy ilyen feladatot céljainknak megfelelően meg lehet oldani. A Balatonnál maradva még, a Kis-Balaton megépítése a mai viszonyaink között — akár nagyságrendjét, akár a ráfordítás összegét tekintve is — nagyon komoly elhatározás és lépés volt. Folytathatnám azzal, hogy a levegőtisztasági programon belül több erőműnél jelentős porleválasztó és szennyezéscsökkentő berendezés beépítésére került sor. Egyetlen egyet említek pl. Ajka térsége nagyon szennyezett, ott 286 miiHó forintért három kazánnak szennyezését meg tudtuk szüntetni, s most is még 1988-ig 150 milliós környezetvédelmi beruházás van folyamatban. Azzal folytatnám, hogy ha lassan is haladnak vele — ezt hozzáteszem — de a veszélyes hulladékok kezelésének programja is napirenden van. Heves megyében már átadásra került egy átmeneti tároló, Borsod megyében és a győri folyékony hulladéktároló már üzemben van. Ezek a programok azt igazolják, hogy nem kis összegekkel, ezekben a kérdésekben is előre tudunk lépni. Hogy ezt teljes mértékben érzékeltetni lehessen, szeretnék arra is hivatkozni, hogy amit az állapottal kapcsolatban mondtam, az bizonyos mértékig a költségráfordítások oldaláról is gondot okoz nekünk is, a Statisztikai Hivatalnak is. Itt ugyanis többféle módon változik a környezet állapota. Az egyik, amikor közvetlen formában történik ráfordítás. Hogy a VII. ötéves tervben milyen összegekről van szó a kiemelt programokban, azt az írásos anyagokban beterjesztettük, de megemlítem, hogy pl. 5 milliárd forintos levegőtisztasági program végrehajtásán fáradó-