Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

101 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 102 szággyulés munkája során orvoslásra kerülnek. Nagyon sok kritikai észrevétel is elhangzott egy-egy adott konkrét eset kapcsán, sokszor bírálták a helyi vezetést, de felvetették a kormány, az országgyűlés felelősségét is. Mondanom sem kell, hogy ezek elsősorban az ellátási kérdések körül és az árikérdések körül csúcsosodtak ki. Választókerületemben a lakosság figyelemmel kíséri a megfeszített betakarítási munka időszakában is a napi eseményéket. Mindennapi munkájuk és tevékenységük során érzik a törvények, rendeletek kedvező vagy kedvezőtlen hatását és sok esetben találkozunk a hibás rendelkezések vagy a helyes rendelkezések hi'bás végrehajtásának a következményeivel is. Erről csak egyetlen példát szeretnék említeni. A községek lakossága az elmúlt években örömmel nyugtázta és nagy vívmánynak tekintette a javuló orvosi alapellátást. Néhány évvel ezelőtt az orvosi ügyeletet munkaszüneti és ünnepnapokra a közeli városba centralizálták. Tették ezt az egészségügyi hatóságok, nyilvánvalóan jószándékkal, további javulást ígérve ezen a területen. Sajnos, a gyakorlat mást igazolt. A községek szombat és vasárnap orvos nélkül maradtaik, mert a jelenlegi telefonhálózat, különösen ünnepnapokon alkalmatlan az orvosi ellátás biztosítására. . Ilyen és ehhez hasonló esetben én azt hiszem célszerű levonni a következtetést, hogy ha hozunk is egy előremutató szervezési intézkedést, ha annak feltételei nincsenek meg, akkor jobb visszatérni a bevált, korábbi gyakorlathoz, mint kitartani amellett, ami nem jó a lakosságnak, azoknak, akiknek érdekében ezt az intézkedést hozták. Ma már a választópolgárok joggal elvárják, hogy az általuk választott képviselő ilyen és hasonló ügyeknek a felvételével is képviselje érdekeiket, ráadásul ez az a terület, amelyhez még pénzt sem kell kérni senkitől sem. Tisztelt Országgyűlés! Lázár elvtárs a kormány programjának felvázolásával, azzal egyidőben értékelte az elmúlt időszak társadalmi-gazdasági fejlődését és felvázolta a VII. ötéves terv politikai; gazdasági feladatait is. Magam részéről úgy az értékelést, mint a következő ötéves tervet megalapozottnak tartom, természetesen tudomásul véve azt, hogy a gazdasági körülmények, törvényszerűségek viszonylag szűk mozgásteret biztosítanak úgy a terv kidolgozói, mint a terv végrehajtói számára. Lényeges változást jéîent a gazdaságpolitikai program tartalmában az, és ez az, amit örömmel üdvözlünk, hogy az egyensúly megszilárdítását, az adósságállomány csökkentését a továbbiakban nem a hazai felhasználás korlátozásával, hanem a hatékonyság javítására alapozott gazdasági élénkítéssel kívánjuk elérni. Az elmúlt években, amikor a kényszerhelyzet következtében az esetek többségében a műszaki fejlesztés területén elsősorban a szelektív fejlesztés érvényesülhetett, sok sikert, eredményt tudtunk felmutatni. Éreztük ennek előnyeit és hátrányait. De úgy gondolom, hogy a következő időszakban célszerűbb lenne a fejlesztési munka során is nagyobb harmóniára törekedni. Az elmúlt "években a mezőgazdaságban, például az állattenyésztésben, ennek hatása úgy jelentkezett, hogy míg korábban egy-két ágazat kiemelt támogatást kapott — például istállók, telephelyek építéséré — azután ez a támogatás nemcsak elmaradt, hanem a felhalmozási- adó bevezetésével, lehetetlenné vált a kiegészítő kisebb fejlesztések megvalósítása is. A korábbi fejlődés, előrehaladás tendenciája ellenkező előjelűre változott és most, ha ismét egyensúlyi állapotot kívánunk teremteni, akkor újra kiemelt támogatást kell ezekre a területekre fordítani. Ugy hiszem, hogy az ilyen jellegű, évről évre változó szabályozás, ha nem is kerül többe, de hatásában, hatékonyságában elmarad egy stabilabb szabályozási formától, ami elősegíti a kiegyensúlyozott gazdálkodás * megvalósítását. Sokszor tapasztalhattuk, hogy a pillanatnyi helyzetből kiindulva hozott és akkor célszerűnek látszó gazdasági döntés hatása akár pozitív, akár negatív értelemben legtöbbször már akkor jelentkezik, amikor elveszti aktualitását. Súlyos aszály sújtja ebben az évben is a mezőgazdaságot, és mint minden ilyen esetben, tehát egy aszályos időszakban ismét előtérbe kerül az öntözés fejlesztésének kérdése. Igyekszik mindenki az öntözés lehetőségét felkutatni és megfogalmazza szándékát és igényét az öntözéses gazdálkodás kiterjesztése érdekében. Azután csapadékosabb évek következnek, az aszályos időszak gazdaságpolitikai kedvezményei megszűnnek és az öntözés költségei nem realizálódnak a késztermék árában, és ilyenkor ismét olyan mértékű visszaesés következik be, amely nemcsak jelentős gazdasági kárt okoz. hanem egy újabb aszályos periódus esetén ugyancsak az előző gondok ismétlődnek meg. Az olyan jellegű fejlesztéseknél, amelyeknek a megvalósítása is hosszabb időt vesz igénybe — ilyen az állattenyésztés és az öntözés —, még talán a változó külső és belső körülmények között is a stabilitást kell feltétlenül előtérbe ,helyeznünk. Bács-Kiskun megyét keletről és nyugatról két nagy folyó határolja és messze nem használjuk ki az öntözési lehetőségeket. Különösen a Tisza jobb partján vannak megyénkben olyan területek, amelyeken a következő ötéves tervben megfelelő főiművek létrehozásával szeretnénk az öntözéses gazdálkodás feltételeit biztosítani. Számítunk arra, hogy a megye ilyen irányú törekvéseit a kormány is támogatni fogja. Visszatérve a mezőgazdaságot, illetve közvetve az élelmiszeripart sújtó aszály- és fagykárokra, arra a következtetésre jutottunk, hogy élve a szerkezetátalakítás eszközével, tovább kell javítani megyénkben is a termelés, a feldolgozás, a tárolás, a szállítás és az értékesítés összhangját. Ma már nehéz megmondani azt, hogyha termelésnövelésről vagy minőségről beszélünk, vajon a termelési realizálási folyamat mely fázisába történő beavatkozást kell előtérbe helyezni. Lehet, hogy éppen a hírközlés vagy a szállítás területe az, amely egész termelésünk hatékonyságát, fejlesztését előre viszi. Ügy gondolom, hogy addig hatékony munkaszervezésről, termelésszervezésről nem tudunk számot adni, amíg a felsoroltak összhangját valamilyen formában nem tudjuk létrehozni.