Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1093 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1094 kategóriába lép a két szocialista város lakásainak jelentős része. Nem jobb a helyzet a városban a magánerős építés és fenntartás vonatkozásában sem. Előbbit a rendelkezésre álló területek szűkössége akadályozza, amely a földrajzi adottságokból következik. A történelmi városrészek döntően magánkézben lévő házait pedig a városképi, városszerkezeti és műemléki védettségnek az építkező szempontjából hátrányos hatásai mellett jelentős területeken építési tilalom is sújtotta az elmúlt időszakokban. A tilalom okai részben korábbi városfejlesztési elképzelések voltak, de a 11-es főközlekedési út máig sem teljesen megoldott nyomvonalvezetésének alternatívái miatt is utcasorok váltak az elöregedés áldozatává. Az említett területek lakásállományának lakóikkal együtt való elöregedése, a lakásvásárlás és a felújítás kölcsönökkel való támogatásának az új ház építéséhez viszonyított hátrányosabb helyzete, valamint az alacsony lakásmobilitás a város legértékesebb területeinek jelentős fokú leromlásához vezetett. Sok az életveszélyessé vált, üresen álló ház. A tanács saját támogatási és ezáltal orientálási lehetősége nem képes ezt a problémát megoldani. Azok a fiatalok, akik jobb híján mégis így jutnak első lakáshoz, már nem tudják" a felújítás és korszerűsítés terheit vállalni. Ezen a helyzeten véleményem szerint csak az elöregedett lakásállomány megifjítására jobban ösztönző kölcsönrendszer tudna segíteni, ami az összes járulékos költségeket is figyelembe véve még mindig olcsóbb lenne új építési területek kialakításáná és egyben megőrizné az előző évszázad városépítési hagyományait is. Ez a kérdés eléggé szorosan összefügg az idegenforgalmi fogadókapacitás kérdésével is, mert ezek a területek avultságuk miatt jelenleg nem kapcsolhatók be a fizetővendég-szolgálatba, holott ezeknek lenne a legnagyobb vonzereje. A periférián rendelkezésre álló fizetővendég-szállásoknak a vonzereje sokkal kisebb. Tisztelt Országgyűlés! Jórészt helyi oldalról közelítettem meg 1986. évi gazdálkodásunk egyes kérdéseit, de úgy gondolom, hogy az ország első fővárosának problémái szélesebb érdeklődésre méltóak, az egyeditől és az általánostól egyaránt eltérő helyzet mindenképpen színesíti az országos képet. A lokálpatriotizmus mellett felment egyoldalú elemzésem alól az is, hogy közeleg államalapításunk ezredik évfordulója. Az ezzel kapcsolatos világi és egyházi rendezvények jelentős részének színtere a kilencvenes évek közepétől Esztergom városa lesz. Az idő már sürget. Ha valóban méltó körülményeket akarunk teremteni ezek megünnepléséhez, az olykor a város lakosságát meghaladó embertömeg egyidejű fogadásának biztosításához, akkor tennünk kell. Tartozunk ezzel történelmi múltunknak és az utóbbi időben oly sokszor emlegetett nemzettudatunk erősítésének is. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Puskás Sándor, Heves megyei képviselőtársunk következik. Dr. PUSKÁS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Az 1987. évi költségvetési tervjavaslat jóváhagyása után az egyik választóm kérdőre vont, hogy miért szavaztam meg ilyen nagy költségvetési hiányt. Kérdéséből megértettem, azt hitte, hogy az 1986. évi költségvetést tárgyalta a Parlament. Szóvátettem tér védését és megvallottam, ennél kisebb tervezett hiánnyal a tények ismeretében nem is értettem volna egyet. Igen, láttuk és szóvá is tettük, hogy nem önmagában a költségvetés hiányának a növekedése a gond, mert az lehet egy átmenetileg tudatosan vállalt áldozat, hanem a mögötte lévő negatív gazdasági folyamatok. Mások is szóltak erről. Aggódó, jobbító szándékú, előremutató észrevételek hangzottak el a tudományos egyesületek, valamint a terv- és költségvetési bizottság tagjai részéről már a VII. ötéves terv tárgyalásakor is. A közgazdasági társaság elnöksége még az olajárak várható zuhanására és ennek következményeire is felhívta a figyelmet. A költségvetési bizottság 1985 októberi ülésén ad hoc bizottságot hozott létre gazdasági helyzetünk árnyalt feltárására. Az észrevételeket, az ad hoc bizottság megrendítő megállapításait azonban nem követte határozott és megfelelő ütemű cselekvés. Egyetértek az Országos Tervhivatal azon értékelésével, amely szerint alapvetően a gazdaságpolitikai gyakorlat a felelős azért, hogy a költségvetés hiánya kétszerese lett a tervezettnek. Ezért az a véleményem, hogy a költségvetési gazdálkodás ellenőrzésében a Parlamentnek — mindannyiunk közös érdekében — az eddiginél nagyobb szerepet kell kapnia. Javaslom, hogy a jövőben év közben a tervezettől eltérő hiány, s netán többlet kialakulásakor a pénzügyminiszter keresse meg felhatalmazás végett a Parlamentet. Örömmel vettem az expozéban a miniszter elvtárs ilyen elkötelezettségét. A költségvetés hiányának és egyáltalán a költségvetés nagyságrendje és szerkezete gazdálkodásunk hű tükörképe. Több vetületben is. Egyrészt képet ad arról, hogy a gazdaságirányítás a választott és gyakran változó eszközeivel nem volt képes megvalósítani az egyébként helyes elveket tartalmazó gazdaságpolitikát. Ez többek között abban is megnyilvánul, hogy a gazdaságirányítás és a vállalati szféra közötti viszony már a korábbi években megromlott. A gazdálkodó szervezetek egy része a vállalati önállóság jegyében és védelmében, az irányítás következetlenségeit jól kihasználva, alkudozások révén, valódi teljesítmények nélkül is fenntarthatta vagy javíthatta pozícióját költségvetési segédlettel. A vállalatok másik része, sajnos a hatékonyak, természetesen nem juthattak a fejlődéshez szükséges forrásokhoz. A veszteségeket nem az alacsony hatékonysággal dolgozó közösségek, hanem a költségvetés közvetítésével az egész társadalom viseli. Az az évek óta hangoztatott szándék, hogy az állami támogatások fokozatos csökkentése révén növekedjék a hatékonyságot megkövetelő hitelszféra útján elosztható pénzek nagyságrendje. Ez a szándék azonban nem valósulhatott meg, mert a gazdaságpolitikai gyakorlat nem engedett teret a szelektív fejlődésnek, nem volt ereje