Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1095 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1096 az alacsony hatékonyságú, veszteséges tevékenységek felszámolására. Ez az oka annak, hogy minden reformgondolat és deklarált elhatározás ellenére a mai napig nem sikerült a nemzeti jövedelem hatékony vállalatokat bénító központosítását csökkenteni. A költségvetés állapota ebben az értelemben is gazdálkodásunkról nyújt tükröt elénk. Törvényszerű, hogy mindaddig, amíg a gazdasági irányítás nem szánja el magát a jövedelmezővé nem tehető tevékenységek és vállalatok felszámolására, addig az állami támogatások és a hatékony vállalatoktól történő túlzott jövedelemelvonás érdemleges csökkenésére nem lehet számítani. Ehhez viszont nem elég a betű, mert szabályaink már vannak a felszámolásra, hanem határozott politikai, gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási támogatásra van szükségük a veszteségforrások kiküszöbölésében érdekelt erőknek. Ez az a pont, amikor már túl kell lépnünk az elmúlt évi költségvetés tényein, de hasznosítanunk kell a tapasztalatokat, döntenünk kell olyan intézkedésekről, amelyek megfelelő biztosítékot és nem csupán Ígéretet adnak a gazdaságunkat, társadalmunkat veszélybe sodró tendenciák megállítására. E tendenciák ugyanis nem szűntek meg, jelenleg is együtt élünk velük. Lelküsmeretünk szerint fel kell tennünk a kérdést, meddig akarjuk ezt még folytatni. Hozzászólásomban részletesebben az alacsony hatékonyságú tevékenységek visszaszorításával jövedelmezőbbé tételük lehetőségeivel, a szelektív fejlesztés feltételeinek megteremtésével és ebben a kereskedelmi bankok szerepével kívánok foglalkozni, de érinteni kívánom a kereskedelmi bankok szerepvállalásának más vonatkozásait is. Mint említettem, gazdaságunk legnagyobb tehertétele a szelektivitás hiánya, amely szinte konzerválja az állami támogatások magas színvonalát. Az elmúlt év szeptemberében hatályba lépett a szanálási, felszámolási eljárásról szóló 11-es számú törvényerejű rendelet. A jogszabály, amint az már az előkészítés vitái során is nyilvánvalóvá vált, több olyan hiányosságot tartalmaz, amely hatékony érvényesítését fékezheti. A vitákban többen aggályuknak adtak hangot. Voltak, akik a felszámolások nagy számától tartottak, mások szerint túl sok biztosítékot tartalmaz a jogszabály, ami a felszámolásra érett tevékenységeket továbbra is fenntartja. Hiányolták azt is, hogy a felszámolási eljárást megelőzően nem történik olyan intézkedés, amely a tevékenység javítását eredményezhetné. Kifogásolták az érdekképviseleti szervek szerepvállalásának szegényességét is. Természetesen számos megfontolásra érdemes javaslat is elhangzott, ezeket azonban a jogszabály gyors megalkotására törekvők figyelmen kívül hagyták. A felszámolási eljárásra vonatkozó eljárás hatályba lépése óta még kevés idő telt el. A tapasztalatok azonban elég súlyosak ahhoz, hogy szó nélkül ne hagyjuk azokat. A főbb tapasztalatok összefoglalása nem igényel sok időt. A felszámolási eljárás végrehajtása megtorpant. A fizetésképtelenséget a gazdaság szereplői még nem tartják elegendő indoknak ahhoz, hogy a felszámolási eljárást, az egyeztetést kezdeményezzék. Megalapozott volt az az aggodalom, hogy az arra megérett nagyvállalatok felszámolására a gazdaságirányítás nem szánta el magát, a szanálásra pedig a költségvetésnek minimális pénze van. Az is a tapasztalatok közé sorolható, hogy a felszámolás, szanálás piaci intézményei szegényesek. Az adott vállalat megszüntetése esetén ezek nélkül nehezen értékesíthetők a kapacitások és csoportosítható át a munkaerő. A legnagyobb gondot mégis az okozza, hogy nem működik a gazdaságban olyan intézmény, amely a kritikus tevékenységek, vállalatok gazdálkodásának hatékonyabbá tételével foglalkozna, így olyan tevékenységek és vállalatok is felszámolásra kerülhetnek, amelyek termékére, szolgáltatására szükség van, és a gazdálkodás is jövedelmezővé tehető. Ezeket és a további, itt nem részletezett tapasztalatokat felhasználva változtatnunk kell a jelenlegi helyzeten, mert az alacsony hatékonyságú, a nemzeti jövedelmet fogyasztó tevékenységek visszaszorítása ma még inkább sürgető érdekünk, mint bármikor korábban. A változtatáshoz, a felszámolási eljárás működési feltételeinek javításához szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni. Megítélésem szerint továbblépésünk kulcskérdése a szelektív fejlesztés, visszafejlesztés folyamatának elindítása. A kiinduló példát az Ipari Minisztérium előkészületben levő programja szolgáltatja, amely a veszteséges, illetve alacsony hatékonyságú iparvállalatok gazdálkodásának megjavítására irányul, s amelyet az ipari miniszter az országgyűlés ipari bizottsága elé terjeszt szeptember hónapban. A minisztérium újszerű megközelítésben tárgyalja az említett problémát. Az újszerű szemléletre utal az is, hogy számítanak a kereskedelmi bankok együttműködésére és ennek jeleként a bankok képviselőit rendszeresen meghívják a miniszteri értekezletekre. Az Ipari Minisztérium problémamegközelítését az jellemzi, hogy a korábbi vizsgálatok, elemzések, beszámolók leíró szemléletét meghaladva stratégiai intézkedéseket kíván kidolgozni az eredményes gazdálkodás helyreállítására, az úgynevezett rehabilitációra, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a felszámolásra. Mindezeket az intézkedéseket alapos előkészítés szándéka előzi meg, amely az alacsony hatékonyság okainak vizsgálatától kezdve a válasz átvilágításán át a változtatás szükségességének vállalati felismertetéséig terjed. Az Ipari Minisztérium kezdeményezése lökést adhat annak a folyamatnak, amely reális kibontakozáshoz segítheti az ipar, de más ágazat szelektív fejlesztését is. Ebben a kezdeményezésben az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, és gondolom a többi kereskedelmi bank is aktívan részt kíván venni. A bankoknak ugyanis érdekükben áll, hogy ne szenvedjenek hitelezési veszteséget egy-egy vállalat felszámolásakor. Különösen így van ez olyan esetekben, amikor a jövedelmező gazdálkodás feltételei rehabilitációs, szervezeti és műszaki intézkedésekkel meg-