Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1087 Az Országgyűlés 15. ülése, 1 enyészően volt összefüggésben a hatékonyság emelkedésével. A lakossági jövedelem a gazdaság teljesítőképességét meghaladóan nőtt és ugyanakkor további aránytalanság: egy rétegnél erős elszegényedési folyamat indult meg. Céljaink eléréséhez az említett időszakban számtalan intézkedés született, melyekkel kapcsolatban minden zárszámadáskor leszögezték, hogy csak részlegesek és nem átfogó jellegűek voltak, nem érvényesült általuk kellően hatásos nyomás a gazdasági eredmények fokozására, a gazdaságpolitikai döntések egy részét nem hajtottuk végre következetesen, a gyakori változtatás néha a korábbi szabályozások következetlenségei miatt szükségeltetett, és talán a legfontosabb, hogy halogattuk a szükséges intézkedések megtételét. Ugy tűnik, többször léptünk kényszerből, mintsem egy kidolgozott stratégia szerves részeként. De ne csak erről a területről beszéljünk. A gazdálkodó szervek vajon elég fogékonyak voltak az átalakulással szemben? Alkalmazkodási készségük kielégítő volt? Azt mondjuk, nehéz helyzetben vannak és ez igaz is. A nagymértékű elvonással elszegényedett a vállalati szféra, de nem lehet mindent ezzel magyarázni. Sok a termelőmunka, a kooperációs kapcsolatok szervezetlenségéből, az anyag- és alkatrészhiányból, a laza munkafegyelemből adódó veszteségünk. Panaszkodunk a restriktív beruházáspolitikára, ugyanakkor a nem is megfelelő mértékű, de jelentős öszszegű fejlesztési lehetőségeinket nem jól használjuk ki. Nagy anyag- és energiaigényes beruházásaink voltak. Mintegy kétharmaduk a meglévő állományt bővítette, konzerválta és csak kisebb hányad jutott a tényleges korszerűsítésre. És nem túl nagy luxus az ilyen beruházás ínséges időben, hogy a termelőberendezéseink kapacitását, s közöttük a legmodernebbekét is a mostani szinten használjuk ki? És úgy érzem, szólnom kell rólunk, dolgozókról is. Mert miért válhatott szükségessé újabb és újabb intézkedés abból a célból, hogy időben menjünk dolgozni, hogy a munkaidőben dolgozzunk és hogy mindezt józanul csináljuk. Szükség van erre, mikor több mint húsz éve érvényben van egy törvény, a Munka Törvénykönyve, amely kimondja, hogy a dolgozó köteles a kijelölt időben és helyen munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidőt munkával tölteni. Természetesen kissé önkényes a gazdasági szféra szereplőinek ilyen drasztikus szétválasztása. Ezeken a területeken tapasztalható jelenségek szoros összefüggésben, kölcsönhatásban vannak egymással, és mindezek következtében alakult 1986 a mindanynyiunk által ismert módon. A problémák megoldása sürgető és hatásos beavatkozást igényel, és úgy érzem, továbbra is lépéshátrányban vagyunk. Hisz az 1987ben tett intézkedések nyomán sem következett be az elvárt és feltétlenül szükséges fordulat, és például az elkövetkező időszak egyik leghatásosabbnak ítélt beavatkozási eszköze az általános forgalmi adó, melyet egyébként a VII. ötéves tervbe ezidő tájra terveztünk, ennek bevezetését is elsősorban előkészületlensége kérdőjelezi meg. A szükséges lépések elmaradásáért nagy árat kell fizetnünk. Korábbi elképze17. június 25-én, csütörtökön 1088 léseink markánsabb, komplettebb megfogalmazása, majd következetes megvalósítása nem lett volna ugyan könnyű feladat, de korántsem olyan nehéz, mint a jelenlegi helyzetben. Most már valószínű a prioritásaink részleges feladására, újrasorolására számíthatunk, de azt is látnunk kell, ha továbbra is elmarad a kívánt hatás, behozhatatlan lesz hátrányunk. Tudjuk, alapvető megújulásra van szükség a magyar gazdaságban és már folyik a társadalmi-gazdasági kibontakoztatási program előkészítése. Fontos, hogy átfogó, egymás hatását erősítő folyamatok induljanak meg, melyek kikényszerítik az eredményt. Fel kell mérni ezek mellékhatását is, és számolni kell olyan külső, esetleg váratlan tényezőkkel is, melyekre alig tudunk hatással lenni. El kell kerülni, hogy ezek miatt megtorpanásra, visszalépésre kényszerüljünk. Tudjuk, hogy a program megvalósítása hosszabb időt vesz majd igénybe, de céljaink elérését szolgáló intézkedések első lépéseinek is már ki kell kényszeríteni a kívánt hatást, hiszen a következetesség, a komplexitás mellett a cselekvési sebességünk felgyorsításának is döntő jelentősége lesz. A változtatás szükségességét már felismertük. Érezzük, hogy nehéz lépés előtt állunk, s mindannyiunktól nagy fegyelem szükségeltetik a végrehajtás során. A következményeket el kell tudnunk viselni, de elengedhetetlen az ilyen nagy horderejű változtatásnál a társadalom megfelelő felkészítése. Vélem, hogy társadalmi energiát, teremtő és alkotókedvet felszabadítani képes közmegegyezéssel urai leszünk a helyzetnek. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy még egy, a költségvetéssel szoros kapcsolatban lévő témáról szóljak. Talán nem is igazán aktuális már, hiszen küszöbön van a nyugdíjrendszer módosítása, ennek ellenére szabadjon még elmondanom pár gondolatot. A kormány az ország teherbíróképességével összhangban intézkedéseket tett a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzése érdekében, nemzeti jövedelmünk jelentős tétele ez, mégis idős állampolgáraink egy része megélhetési gondokkal küzd. Tudom, gazdasági eredményeink nem teszik lehetővé a nyugdíjasok helyzetének látványos javítását, de a további romlást mindenképpen meg kellene állítani, főleg ha körültekintéssel is érhetünk el eredményt. Hadd legyek kritikus saját magunkkal szemben is. Őszintén örültem az 1987. évre tervezett, a 70 éven felülieket érintő módosító javaslatnak, pedig látnom, látnunk kellett volna annak hibáját, azt, hogy nem vette kellően figyelembe a rászorultságot. Ha nincs az ország olyan helyzetben, hogy a legkisebb nyugdíj összege elérje legalább a létminimumot, és ha a nyugdíjasok több mint felének 3000 forint alatt van a nyugdíja, tehát ha ilyen helyzetben vagyunk, akkor nem engedhető meg, hogy például a 12 ezer forintos nyugdíjjal rendelkezőnek — elég szélsőséges példát hoztam - négyszer annyi havi emelést adjunk, mint a valószínű, anyagi nehézségekkel küzdő 3000 forintos nyugdíjasnak. Remélem, nem értik félre szándéko-