Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1085 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1086 nem képzelhető el korszerű eszközök és a termelést elősegítő fejlett infrastruktúra nélkül. Sajnos, az utóbbi időben mindkettőből ugyancsak szűkösen állunk. Igaz, a technikát az ember működteti, de a technika vissza is hat az emberre, fejlettségének megfelelően precízebb, szervezetebb munkára ösztönzi. Gazdasági fellendülés nincs a legkorszerűbb termelési eszközök, eljárások alkalmazása nélkül. A legfejlettebb technika birtokba vételéhez pénz kell, mégpedig fejlesztési pénz. Érdemes elgondolkodni azon, hogyha lépést akarunk tartani az élenjáró technikát alkalmazókkal, akkor miért sújtjuk a beruházót a fejlesztési pénzek ilyen mérvű megadóztatásával? Az érdekeltségi alapot még legtöbb esetben újabb adóval, a felhalmozási adóval is drágítjuk. Tisztelt Országgyűlés! A kiadott anyagból is kitűnik, hogy a mezőgazdaság is azon ágazatok közé tartozik, amelyik nem teljesítette a tervet. Mégis vállalom, hogy ebben az ágazatban dolgozom. Hibáinkat, mulasztásainkat nem szándékozom a kedvezőtlen időjárásra hárítani. Az azonban tény: minőségben javuló, választékban bővülő élelmiszerkínálat fontos tényezője életszínvonalunk, közérzetünk alakulásának. Mezőgazdaságunk elsődleges feladata a belső fogyasztás biztosítása. A lakosság magas színvonalú ellátása mellett nem kis jelentőséggel bír a külkereskedelemben is. Az élelmiszergazdaásgban előállított termékek öszszes exportunk 20 százaléka volt, a nem rubelelszámolású exportunk egynegyede. Nem kis gondunk, hogy a világpiacon számunkra rendkívül kedvezőtlen tendenciák érvényesülnek. Az exportpiaci lehetőségek beszűkülnek mind árban, mind termékvolumenben. Pedig legkevesebb 10 millió ember számára kell előállítani a napi élelmiszert, és még hosszabb távon sem lehet kétséges, hogy az eddig megtermelt exportvolumenünket más ágazatok nem tudják kiváltani. Ágazatunkat ért gyakori kritika, hogy drágán termel a mezőgazdaság. Figyelmen kívül hagyják például azt, hogy ezeket az eredményeket Európa egyik legkisebb traktorsűrűségével értük el, amelynek műszaki színvonala erősen megkérdőjelezhető, fele már amortizálódott. Az elmúlt öt év alatt a mezőgazdasági termékek ára 22—25 százalékkal a termelésben felhasznált termelőeszközök, anyagok árai pedig legalább 35-40 százalékkal emelkedett. Egy gondolat erejéig vegyük még szemügyre az élőmunkaerővel kapcsolatos kérdéseket. Nem vitás, hogy az egyik legfontosabb motiváló tényező a keresetek alakulása. Tény, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi keresete egyre jobban leszakad az iparban foglalkoztatottakétól. Ma már ez a különbség eléri az ezer forintot is, mégpedig úgy, hogy a szövetkezetekben foglalkoztatott fizikai dolgozók munkaidőalapja 17 százalékkal magasabb. Amikor a nyugdíjrendszer változtatásának szükségességéről beszélünk, ezt számtalan érvvel alá is lehet támasztani. Biztos, hogy az előkészítés során nagyon sok szempontot mérlegelnek. Nagyon bízom benne, hogy mindenkinek jó és rugalmas nyugdíjrendszert sikerül kidolgozni. De hadd hívjam fel a figyelmet egy olyan embert nem kímélő munkakörre, mint a traktorosoké, ahol nem növelni, hanem éppen csökkenteni kellene a nyugdíjkorhatárt. Tisztelt Országgyűlés! Ma már eljutottunk odáig, hogy hiányosságainkat felismertük, ezekről nyíltan beszélünk. Azt azonban látni kell, hogy ráolvasással, végre nem hajtott határozatokkal, jókívánságokkal, különböző kampányokkal gazdasági gondjainkon nem lehetünk úrrá. Meg kell azt is tanulnunk, hogy csak olyan társadalom képes a magas munkakultúrát megvalósítani, amely egészében véve igényes. Igényes a vezető apparátusával szemben, szolgálataira, mindennapi termékeivel szemben, igényesebb önmagával szemben és ezt az igényességet mindenkivel szemben is keményen érvényesíti. Az adott szervezeteket kell mindenekelőtt olyan helyzetbe hozni, hogy érezzék: ha ezeket az igényeket nem teljesítik, akkor elbuknak és ezt az egész kollektíva érezze a maga mindenfajta értékrendszerén keresztül. Köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Nagy Endréné Heves megyei képviselőtársunk következik. NAGY ENDRÉNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatok tárgyalásakor általában nem a költségvetés klasszikus feladatait, az előirányzatok alakulását, tervezettől való eltérését taglaljuk, hanem a mögötte lévő gazdasági folyamatokról szólunk. Az 1986-os év eredményei, a nemzeti jövedelemtermelés általunk is reálisnak ítélt és mindenképpen elvárható szinttől való lemaradása, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének továbbromlása, a hatékonyság kedvezőtlen alakulása alapján pedig szinte kötelezően visszatekintünk arra a folyamatra, amely ezt előidézhette. Már a 70-es évek derekán tapasztalhatóak voltak a világgazdaságban olyan jelenségek, melyek megfogalmazták minden ország számára a változás, igazodás szükségszerűségét. Mi magunk is tudtuk ezt, hisz már az 1979-es, 80-as népgazdasági terv az egyensúlyi helyzet javításában meghatározó szerepet szánt a hatékonyság javulásának, a termelési szerkezet átalakításának. Mint az Országos Tervhivatal jelentésében is olvashatjuk, ennek megvalósítását kívánták szolgálni az azévi, tehát hét évvel ezelőtti gazdasági szabályozók, központi intézkedések. És ebben az évtizedben évről évre megállapítást nyert, hogy nem sikerült ezt megvalósítani, nem sikerült a nemzetközi fejlődés irányaihoz való érdemi igazodás. Gyarapodtunk, de gyarapodásunkat nem támasztotta alá kellő mértékben a társadalmi-gazdasági haladás tartós alapját biztosító teljesítménynövekedés, s a szükséges szerkezeti és minőségi változás alig van kibontakozóban. Észre kellett vennünk, még a tervek teljesítésekor sem teljesültek gazdaságpolitikai céljaink. Az egyensúly javítása például a belső felhasználás kényszerű visszafogásában rejlett. A termelés, az értékesítési lehetőségeket is figyelembe véve kedvezőtlenül alakult, el-