Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1047 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1048 tat. Ugyannakor azonban az igazságügyi tudósítások lényegében, röviden a tényközlésekre szorítkoznak. Ezért aki olvassa a hírt megközelítőleg se látja azt, hogy mi van a cselekmény mögött. A Legfelsőbb Bíróságon is előfordult a múltkor, hogy két tanács azonos cselekményt tárgyalt és kü­lönbség volt az ítéletekben. Azonos bűncselekmény­nek teljesen mások voltak az elkövetési körülményei és a személyi körülményei. Ezért csak azt tudom mondani, amit a beszámolóban mondtam a büntető politikánkról és a büntetéskiszabási gyakorlatunkról is. Úgy vélem, hogy az Elnöki Tanács új jogalkalma­zási, jogpolitikai irányelvei után nekünk elemzőén kell foglalkozni - úgy, ahogy a képviselő elvtársnő mondta —, az események okaival, a társadalmi viszo­nyainkkal és a büntető-politikánknak és az ítélkezés­politikánknak az arányaival. Nem akarok belemenni ebbe, hogy hány embert ítélünk szabadságvesztésre és mennyivel kisebb százalékban alkalmazzuk a sza­badságvesztéssel nem járó büntetéseket, illetve intéz­kedéseket. Végül több felszólalásból előkerültek a bírósági munkafeltételek. Ismertek ezek, szerepelt a létszám, az elnőiesedés, más jövedelmezőbb jogi pályák elszívó hatása, generációváltás, a hirtelen fiatalodás, a munka­teher. Meg kell mondanom tisztelt Országgyűlés, hogy a problémákkal az igazságügy miniszter, az illetékesek eddig is foglalkoztak. A képviselői felszólalások segítő szándékkal azt igénylik, hogy a kérdésekkel tovább foglalkozzanak, keresve a megoldásokat, az igazság­ügyminiszter elvtárs ezt meg is teszi. Három megjegyzésem van ehhez és azzal befejez­ném. Az egyik megjegyzés: az alsófokú bíróságok prob­lémái nehezek, de állítom, mert évtizedek óta dolgo­zom ebben az apparátusban, hogy a fluktuáció mellett sok száz bíró évtizedek óta dolgozik ebben az igaz­ságügyi szervezetben, becsületesen dolgozik és hiva­tásának érzi ezt. Nem is akar elmenni onnan. A másik megjegyzésem. Nincs olyan munkaterület ebben az országban, ahol ne kellene törekedni a mun­ka szervezettségére, a módszerek korszerűsítésére, a vezetést segítő ellenőrzésének erősítésére. Meggyőző­désem az, hogy a bírósági munkaterület se kivétel ez alól. Törekedni kell arra, hogy emellett az óriási mun­kateher mellett hogy tudunk korszerűbb módszerek­kel dolgozni. Befejezésül a harmadik megjegyzés: ahol a szocia­lista törvényesség politikánk velejárója, ahol az álla­mi munkához a társadalmi alap megvan, a társadalmi viszonyok szilárdak, ott az igazságszolgáltatás minden gondja mellett hatékonyan szolgálhatja a fejlődést. Ez nálunk így van ! Még egyszer köszönöm az Országgyűlés türelmét, figyelmét, a felszólalók nagyon jelentős megjegyzé­seit. Kérem, fogadják el beszámolómat, válaszomat és köszönöm még egyszer figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Aki a Legfel­sőbb Bíróság elnökének beszámolóját és a hozzászólá­sokra adott válaszát elfogadja, kérem emelje fel a ke­zét. (Megtörténik.) Köszönöm. Ki van ellene? (Senki.) Tartózkodott valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a Leg­felsőbb Bíróság elnökének beszámolóját és a hozzá­szólásokra adott válaszát elfogadta. Bejelentem, hogy dr. Szíjártó Károly elvtárs kíván szólni. DR. SZÍJÁRTÓ KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mielőtt a képviselő elvtársak konkrét kérdéseire válaszolnék, köszönetet mondjak a felszólalásokban megnyilvánuló érdeklődésért, és az ügyészi munka elismeréséért. Beszámolómban csak vázlatosan tudtam foglalkoz­ni a leglényegesebbnek vélt kérdésekkel. A képviselői hozzászólások a beszámolómat teljesebbé tették. Azok mindegyikével teljes egészében egyetértek. Az elismerő szavak és az árnyaltan megfogalmazott kritikai észrevételek egyaránt megerősítettek abban, hogy hétköznapi munkánk az érdeklődés homlokteré­ben áll, és ez fokozott felelősséget ró az ügyészi szerve­zet minden dolgozójára. Állampolgáraink az ügyes-bajos dolgaik intézésénél nap mint nap érezni akarják a törvényességet, a jog­biztonságot, aminek érvényesülését az ügyészeknek is sajátos eszközeikkel biztosítani kell. A hozzászólásokban elhangzottakat felelősségér­zettel feldolgozzuk és további munkánkban hasznosí­tani fogjuk. Szeretném azonban ismételten hangsú­lyozni, hogy a bűnözés visszaszorításában, a törvény­sértések megelőzésében, a szocialista törvényesség biztosításában csak együttes összefogással tudunk to­vábbi eredményeket elérni. Az Országgyűlés mai ülésszakán elhangzott felszó­lalások is megerősítettek abban, hogy dolgozó né­pünk képviselői ezt a kérdést ugyanígy értékelik. A további munkánk során ügyészi eszközökkel segíteni fogjuk a gazdasági feladatok torzítás nélküli végrehajtását. Védeni fogjuk dolgozó népünk érde­keit, a társadalmi tulajdont, a munkával szerzett sze­mélyi tulajdont. Határozottan fellépünk a kárt oko­zókkal, a spekulánsokkal, a korrupt emberekkel szem­ben. Színvonalasabb ügyészi munkával törekedni fo­gunk a bűnözés visszaszorítására. Különösen az erő­szakos és a garázda elkövetőkkel szemben a törvény szigorának alkalmazását fogjuk indítványozni. Az em­berölés, az emberölés kísérlete, az életveszélyt okozó testi sértés, vagy a halált okozó testi sértések nagy szá­mából ugyanis arra lehet következtetni, hogy egyesek számára igen olcsó az emberi élet. Kocsmai vitákat, családi konfliktusokat könnyen rendeznek le, életet vagy testi épséget veszélyeztető cselekményekkel. Ezt a folyamatot feltétlen meg kell állítani. Igen fontos kérdés a fiatalkorúak bűnözése problé­májának kérdése. Több képviselő elvtárs is szólt erről. Kovács Lászlóné elvtársnő, Varga elvtárs. Teljes mér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom