Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1049 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1050 tékben egyetértek a felszólalásaikban elmondottak­kal. A jelenleginél ugyanis megítélésem szerint is még erősebb társadalmi összefogással kell a fiatalok mellé állni. Meg kell akadályozni, hogy egyes fiatalok eset­leg már gyermekkorban az alkohol vagy a kábítószer rabjaivá váljanak, majd a bűnözés útjára térjenek. A társadalom felnőtt tagjainak, a szülőknek, a nevelők­nek, a környezetnek, a társadalmi szerveknek a fi­gyelmét akartam e problémára ráirányítani. Ugyan­akkor azonban szeretném elmondani azt is, hogy az oktatásban például szerény véleményem szerint erő­södnek azok a tendenciák, amelyek az egészséges sze­mélyiségfejlődést szolgálják. Már iskolás korban kell ugyanis a fiatalokat munkaszeretetre nevelni, hogy felnőtté válásuk időszakában már fegyelmezett, dolgozó állampolgárai legyenek a hazának. Azt hiszem Varga Miklós képviselő elvtárs emlí­tette a televízióban játszott krimik helytelenségét. Nevezetesen, hogy ott módszereket, tippeket kapnak a fiatalok. Magam is úgy látom ezt a kérdést és amel­lett voksolnék, hogy olyan műsorok, amelyek a fiatal­korúakra, de tovább megyek, egyes felnőttkorúakra is károsak lehetnek, ne szerepeljenek a képernyőn. Nem kell feltétlen megtanítani a fiatalokat, hogy milyen módon kell például egy gépkocsit vezető sze­mélyt vezetés közben ártalmatlanná tenni, vagy hogy milyen rafinált választéka van az élet elleni bűncse­lekményeknek. Vagy hogy milyen módokon lehet a nyomokat eltüntetni stb., stb. Nagyon sok példát le­hetne felhozni erre. A társadalmi tulajdon fokozottabb védelmével több képviselő elvtárs foglalkozott, többek között a legutolsó felszólaló, Varga elvtárs is. Felvetette, hogy az egyes vállalatok vezetői nem érdekeltek ab­ban, hogy a biztonságtechnikai berendezéseket felsze­reljék, mert a kárt az Állami Biztosító úgy is megtérí­ti. Ennél a kérdésnél a vállalatok, a gazdasági szerveze­tek felelősségére hivatkozom, mert a társadalmi tulaj­don védelme érdekében nekik kell felfigyelniük azok­ra a területekre, ahol egyáltalán károsodás következ­het be. Az ágazati és a felügyeleti ellenőrzés pedig a megelőzés érdekében igényelje a fokozottabb őrzés szükségességét, a biztonságtechnika alkalmazását. Hanyag, nemtörődöm vezetőkkel szemben pedig, amennyiben károkozás történt, kezdeményezzenek kártérítési eljárást. Barta elvtárs a felszólalásában többek között szin­tén a vezetők, a munkahelyi vezetők felelősségéről be­szélt a társadalmi tulajdon védelme érdekében. Emlí­tette az új vállalkozási formák létrehozása körüli fe­lelősség kérdését és azt, hogy ellenőrzésük gyakorlata még nem forrott ki megfelelően. Beszámolóm egyik sarkalatos kérdését érintette ez az észrevétel. Az el­lenőrzés szükségességéről, a munkahelyi vezetők fele­lősségéről, az utóbbi időben, az utóbbi években min­den fórumon nagyon sokszó esett. Úgy látszik, újra és újra beszélni kell erről a kérdésről. Előbb-utóbb, ha bátrabban és határozottabban élünk a felelősségre vo­nás különböző lehetőségeivel és természetesen a meg­győzés módszereivel is, fáradozásunk — megítélésem szerint — feltétlen eredményre fog vezetni. Több képviselő elvtárs emelte ki a bűnözés elleni harc fontosságát és azt, hogy nemcsak a bűnüldöző szervek feladata a bűnmegelőzés, hanem az széles kö­rű állami és társadalmi feladat. Az Országgyűlésnek tett jelentésemben hangsúlyozottan szóltam e tétel fontosságáról és csak köszönni tudom az elvtársak­nak, hogy ezt ők is fontos kérdésnek ítélték és ki­hangsúlyozták hozzászólásukban, hogy a bűnözés visszaszorítása csak együttes erőfeszítéssel lehetséges. Az ügyészek és a bírák fokozottabb erkölcsi és anyagi megbecsülésével kapcsolatban elmondott segí­tő szándékú észrevételeiket — az ügyészi szervezet ne­vében az Országgyűlésnek tisztelettel megköszönöm. Köszönöm Antalffy elvtársnak, az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága elnökének a bi­zottság és a saját nevében elmondott észrevételeit, értékelő szavait, az ügyészi tevékenység jobbítására irányuló észrevételeit. A jogi bizottság tagjainak pedig külön köszönöm azt a nagyértékű, menet közben nyújtott segítséget, amivel az elmúlt években is hoz­zájárultak az ügyészi tapasztalatok közkinccsé tételé­hez és az állampolgárok önkéntes jogkövetésének elő­segítéséhez. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül köszönöm szíves figyelmüket, az ügyészi munka iránti érdeklődésüket, az ügyészi tevékenység elismerését és az ahhoz nyúj­tott segítést. Beszámolóm és válaszom elfogadását az­zal kérem, hogy munkánkat a továbbiak során is az eddigi hatékonysággal segíteni szíveskedjenek, hogy maradéktalanul eleget tehessünk a ránk háruló, de dolgozó népünk boldogulását segítő tevékenységünk­nek. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismét határoznunk kell. Aki a legfőbb ügyész, dr. Szíjártó király, (par­don) Károly elvtárs beszámolóját és a hozzászólásokra adott válaszát elfogadja, kérem kézfelemeléssel jelez­zen. (Megtörténik.) Köszönöm. Ki van ellene? (Sen­ki.) Ki tartózkodott a szavazástól? (Senki.) Megállapí­tom, hogy az Országgyűlés a legfőbb ügyész beszámo­lóját és a hozzászólásokra adott válaszát elfogadta. Áttérünk a harmadik napirendi pont tárgyalására, el­sőként Király Zoltán képviselőtársunkat illeti a szó, aki az egészségügyi miniszterhez nyújt be interpellá­ciót. KIRÁLY ZOLTÁN: Igen Tisztelt Miniszter Elvtárs! Kedves Képviselőtársak! Mindenekelőtt egy gondola­tot: Sarlós elvtár? önkéntelen nyelvbotlása azt hiszem kicsit érzékeltette azt, hogy most a megújított ügy­rendünk után elsőként, első alkalommal kerül sor interpellációra, így talán nagyobb a jelentősége, mint az egyébként megszokott volt. E jelentőségnek nyo­masztó súlyát kicsit magam is éreztem az interpelláció előkészületei során. Ami magát az interpellációt illeti, íme. Az elmúlt év őszén igen élénk közfigyelem mellett zajlott Szege­den az úgynevezett hipofízis per. E per során — annak mintegy melléktermékeként - fény derült arra, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom