Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1033 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1034 ban betöltetlenek. A hatalmas munkateher és a más jogászi állásokban elérhető magasabb jövedelem — ahogy Antalffy elvtárs előttem már szépen elmondotta — következtében az ügyészi, bírói pálya vonzóereje, társadalmi presztízse erősen csökkent. Jellemző, hogy az 1986 júliusi bérrendezés ellenére csak a budapesti bíróságoktól 21 bíró lépett ki az igazságügyi szolgálatból. Idén pedig már eddig négy bíró adta be felmondását. Folytathatnám a gondokat. Üyen okok miatt elkerülhetetlen, hogy a két éves fogalmazói időszakot követő szakvizsga letétele után nyomban sor kerüljön a fiatalnak bíróvá történő választására. A kerületi bírák 20 százaléka 30 évnél fiatalabb, 24 százaléka 30-35 éves, 21 százalékának pedig, tehát közel egynegyedének két évnél rövidebb a bírói gyakorlata. A nagy élettapasztalatot, döntési készséget és különleges felelősséget igénylő bírói munkát túlzott arányban egészen fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező bírák végzik ma Budapesten. Mindezek azt eredményezik, hogy a folyamatban levő, elintézetlen ügyek nagy száma miatt hosszú, egy-két éves határidőkkel dolgoznak. Az ítélkezés időszerűsége, amely ugyancsak fontos törvényességi követelmény, így könnyen csorbát szenvedhet. Ezért átfogóan meg kellene vizsgálni az ügyészségek, bíróságok helyzetét, a feltételeket a velük szemben támasztott követelményekhez igazítani. A bírói, ügyészi munka anyagi megbecsülését, társadalmi presztízsét mindenképpen emelni kellene. De úgy tűnik, hogy a rendőrség, ügyészség, bíróságok, de hozzátenném más rendészeti szervek gondjait, a magunk alkotta rendelkezések is okozzák. Például a művelődési miniszter 2/1985 február 16-án hozott rendelete nem teszi lehetővé, hogy a főváros területén működő bűnüldöző szervek a nappali tagozatos joghallgatókkal tanulmányi szerződést kössenek. Vidékiek igen. Megjegyzem: a leendő pedagógusokkal sem, pedig ott is igen nagy a hiány, több mint 600 tanári állásunkon hiány van. Úgy tűnik szükséges lenne kiegészíteni azt a még 1971-ben hozott, majd 1982-ben módosított kormányrendeletet, amely öt éves helybenlakáshoz, illetve folyamatos munkaviszonyhoz köti a lakásigénylés benyújtását, hangsúlyozom lakásigénylés benyújtását, azzal, hogy ez alól mentesüljenek a Budapesten szolgálatot teljesítő rendőrök, ügyészek és bírók, vagy a Fővárosi Tanács elnöke adhasson felmentést ez alól. Ezzel legalább a reményét teremthetnénk meg a budapesti letelepedésnek. Tisztelt Országgyűlés! Egyesek joggal azt gondolhatnák, hogy engem felbéreltek ügyészek, bírák, hogy legyek a szószólójuk. Nem azért teszem. A jog szerepe életünkben megnövekedett. Ezt az országot egyre inkább nem rendeletekkel, utasításokkal, hanem törvényekkel kormányozzák. És ez így helyes, és hiszem, hogy a jövőben ez a tendencia még erősödni fog. Ez a tény a bíróságainkra, igazságügyi szerveinkre jelentős plusz munkát hárít. Lehetne még folytatni tovább. Sok a felderítetlen ügy, sok bűnöző megússza szárazon. A bíróságok, a bírók tudnák igazán megmondani, hogy ha rendőreink teljesítenők a normát és minden ügyet felderítenének, hogy vajon hogyan birkóznának meg ezzel a nagyméretű ügyszámmal. Márpedig az állampolgár érdeke, aki a rövidebbet húzta bűncselekmény következtében, hogy igazságot kapjon, a bűnös pedig elnyerje méltó büntetését. Nem voltam híve soha annak, hogy az embereket úgy általában szidják, hogy lógnak, lopnak, csalnak. Hazánk népe nem volt ilyen. Szidni kell a csalót, a tolvajt, a bűnöst pedig megbüntetni. Népünk mindig kemény munkából élt, önérzetesen büszke volt igazságérzetére és tisztességére. Ezért mondtam és tettem szóvá, mindezt, és azzal zárom, a társadalom és állampolgáraink alapvető érdeke, hogy magas színvonalon működő bűnüldöző szerveink legyenek, amelyeket megfelelő társadalmi, anyagi és erkölcsi elismerés övez. Egyébként mind a két beszámolót a magam és a budapesti képviselőcsoport nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Bíró Imre az országos listán megválasztott képviselőtársunk következik. BÍRÓ IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mint valami országos lelkiismeretvizsgálat hatott a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek a beszámolója, mellyel egyetértek. Mikor máskor, mint éppen nagyböjtön van helye, ideje annak, hogy az ember elgondolkozzék a jó és a rossz hatásán, amikor „keresztnyi" közelbe kerül az emberhez mindaz, ami előreviszi, vagy pedig keseríti az életét. Hallva a beszámolót, méginkább megerősödik bennem a költő igaza: „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs", amelyet szeretnénk építeni, szeretnénk gyarapítani. Nem kívülállóként állunk mindehhez hozzá, hanem úgy, mint akiknek hivatásuk a bűn elleni küzdelem. A Tízparancsolatot évezredek óta az emberi magatartás normájának tartjuk, amely az emberek viselkedését irányítja, a közmeggyőződést tükrözi, a jót és a rosszat egyformán elénk adja, egyiket, hogy megtegyük, másiktól, hogy visszatartson minket. Amíg erre rámutat az ember, látja, hiszen közös dolgainkról van szó, nem kétféleképpen beszélünk, nincs is kétféle rossz vagy kétféle jó, amit az ember a bűnnel kapcsolatosan felemlíthet. Összefűz minket tehát a közös érdek, hogy mindebben az erőfeszítésben, amely a bűn ellen irányul, összefogjunk. Minden jóakaratú ember találkozik itt, és amikor ezt a beszámolót halljuk, csak megerősödik bennünk a vállalás szelleme és az elkötelezettség ebben a közös munkában. A bűn megelőzésében, úgy érezzük, a legfontosabb a nevelés. A jóra nevelés. Ez már a családban és az iskolában kezdődik. Milyen jó dolog, amikor ennek a családi és az iskolai nevelésnek összhangjáról szólhatunk. Csak így hatásos mindez. Nincs is kétféle erkölcs és ellene mondunk — meggyőződésünk szerint - a kettős nevelésnek is. A hit- és erkölcstan tanítása a szülők kívánsága szerint iskoláinkban és templomainkban rendezett körülmények között folyik. Mi