Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-13
985 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 986 tervezettel kapcsolatban nagyon sok izgalmas kérdés megfogalmazódott. Mit mondhatnék én ezek után? Engedjék meg, hogy felszólalásomnak egyik értéke annak rövidsége legyen. Csak vázlatosan hadd erősítsek meg sok elhangzott gondolatot, ezenkívül szólni szeretnék néhány somogyi várakozásról a törvényjavaslattal kapcsolatban, s néhány bekezdés kapcsán hadd vessek fel olyan gondolatokat, amelyek valószínűleg Somogy határain is túlterjednek. A törvényjavaslat a föld tulajdonjogával, annak használati, földrendezési, hasznosítási és védelmi kérdéseivel foglalkozik. A föld természeti kincsünk döntő hányadát jelenti. Mint termelési eszköz, birtoklása minden időben politikai, hatalmi kérdés volt. Napjainkban társadalmunk minden tagja vagy közvetlen, vagy áttételes kapcsolatban van a földdel. Időszerű-e törvény megjelentetése, mert az eddigiekben megjelent temérdek különböző szintű jogszabály próbálja egységes szerkezetbe összefogni, amelyeknek áttekintése az egyszerű állampolgár számára szinte lehetetlen volt, sőt az ezzel foglalkozó szakembereknek is gondot okozott. A törvényjavaslat erényei közé tartozik, hogy lényegesen rugalmasabb elődeinél és nagyobb önállóságot biztosít a földhasználó számára a művelési ágváltoztatások terén. Elősegíti a racionális földhasználatot. Somogyi termelőszövetkezeteink várják az új törvénytől azt a garanciát, amely szükséges számukra a termőföld birtoklásában és használatában. Várják tőle, hogy a nagymérvű állami tartalékterületek sorsa véglegesen megoldódjék. Továbbá várják azt is, hogy a zártkertek területeinek nagy része a csökkenő igények miatt minél kevesebb zökkenővel nagyüzemi müvelésre kerülhessen. Számunkra előnyös, hogy nem szab határt a bérbeadás mértékében. így a számos hasznavehetetlen dombvidéki területet a juhászok jól tudják értékesíteni. Somogy egésze várja, hogy az ingatlanforgalom felgyorsuljon vidékünkön. Csak egy kérdést legyen szabad kiemelnem a törvényjavaslat kérdései közül, örömömre szolgál, hogy minőség tekintetében különbséget tesz a törvényjavaslat a magánszemély részére megszerezhető termőföld mértékében. Mint tudjuk, a megszerezhető földterület minden magánszemély részére hatezer négyzetméter. Kiemelt települések területén ez 1.500 négyzetméter, míg az elhagyott falvak külterületén három hektárra módosul. Az előttünk lévő minisztertanácsi végrehajtási rendelet pedig további lehetőségeket sejtet, abban az irányban, hogy aprófalvainkban a nagyobb települések lakói a már meglévő lakástulajdonuk mellett is vásárolhassanak lakást, illetve nem zárja ki ennek lehetőségét. Bízom abban, hogy az előttünk lévő két jogszabályjavaslat sorait jól értelmeztem, mert ha ez így igaz, véleményem szerint ez óriási felismerést jelent. Tisztelt Országgyűlés! Országos adataink nincsenek, de szűkebb hazámban, Somogy országban 168 településen körülbelül kétezer olyan elárvult falusi portát tartunk számon, amelyek kevés ráfordítással funkcióra alkalmassá tehetők. Aprófalvaink gyors elnéptelenedésével ez a szám tovább nő. Ezek az ingatlanok olcsón megszerezhetők annak ellenére, hogy nemzeti vagyonunk jelentős hányadát alkotják. Sorsuk tragikus lesz, ha megfelelő megoldást időben nem találunk megmentésükre. Városainkban, de más nagyobb településeinken is a lakosság szabadidejének hasznos eltöltése iránti igénye fokozódik. A szabadidő tulajdonképpen nagy, ha figyelembe vesszük a napi munkaidő letelte utáni órákat, a hétvégi és pihenőnapokat, és az évi rendes szabadságok idejét. Nem véletlen, hogy városaink közvetlen környékén új területek igénybe vételével egyre szaporodnak a zsebkendőnyi hétvégi telkek. Gombamódra emelik ezekre a pompás kis hétvégi hajlékokat, jelentős összegek felhasználásával. Természetes, bizonyos infrastruktúra-igény is fellép eközben. Mégis ami létrejön, a felhasznált milliók ellenére alig értékelhető a nemzeti vagyon szempontjából. Egyik oldalon szemünk előtt nőnek és sokasodnak, kis területen egymás hegy én-hátán a hajlékok. Ugyanakkor nemzeti kincsünk és vagyonunk jelentős hányadát kitevő aprófalvaink portáit annak lakói elhagyják, termelésből kivonják és az enyészet martalékává teszik. Nem jó ez az éles kontraszt, népgazdaságunkat hátrányosan érinti. Mert az egyik részen értékek pusztulnak, míg a másik oldalon súlyos öszszegek felhasználásával nehezen értékelhető létesítmények keletkeznek. Tovább nehezíti a helyzetet, ha a nyugati példák alapján számolunk az esetleges dezurbanizációs törekvésekkel is. A városainkban lévő zsúfoltság, az élettér kicsi volta, a panelbetegségek sora, az árutermelésben a zöldség- és gyümölcstermelés neuralgikus problémája Somogymegye határain túl is jelen vannak. A feszültségek feloldásában nagy jelentőséget tulajdonítok annak a lehetőségnek, hogy a városlakók aprófalvainkat felkereshessék és megszerethessék. A mozgalom központi eszközöket nem, vagy alig igényel. Hiszen majdnem minden kistelepülésünkön villany, vezetékes ivóvíz, szilárd burkolatú út, járda, vegyesbolt, italbolt rendelkezésre áll. Telefon is van, hadd ne ejtsek erről szót, ennek a minőségéről. Szemléletváltozásra van szükség és a lehetőségek népszerűsítésére. Kulcskérdésnek érzem, hogy például a falusi boltos legyen érdekelve az új igények kielégítésében, szabadnapját ne vasárnap kelljen kivennei, szabadságának kiadását a mai merev jogszabályok ne korlátozzák. Orvos vasárnap is elérhető legyen a falun. A mai telekszerzési rendelkezések gyakorlata véleményem szerint hibás, mert a városoktól távol fekvő kistelepüléseken megszerzett ingatlan ugyanúgy terheli tulajdonosát, mintha a budai Rózsadombon vásárolt volna villát. Meggyőződésem, csereérték tekintetében van különbség a kettő között. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, ha kissé talán elszaladtam volna fantáziámmal, de vallom,
