Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

929 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 930 Ezek a házikertek, hétvégi kertek, üdülőterületek az úgynevezett önkiszolgáló háztartás gazdaság jelentős részét képezik, amelyeknek nagy termelési lehetőségei, feladatai vannak. Nekünk azonban a földhasználat és földtulajdon segítségével a gazdasági indokok mellett egészségügyi, szociális, környezet és tájvédelmi és még sok egyéb okból is messzemenően támogatnunk kell ezt a tevékenységet, s vele együtt a közterületek gondozását, szépítését. Más oldalról nézve ezek a területek növényegészségügyi, környezet- és természetvédelmi szempontból kedvezőtlen hatással is lehetnek a mezőgazdaságra. Bárkinek a használatában vannak ugyanis a növénybetegségekkel, állati kártevőkkel fertőzött, vagy elgyomosodott földek, azok egyformán táj- és környezetrontók és veszélyeztetői a mezőgazdasági termelésnek. Jogos tehát a törvénynek az a rendelkezése, hogy mindenkinek előírja a természeti adottságoknak megfelelő talaj védő művelést és adott esetben a felmerült károk megtérítését. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a földtulajdon és földhasználat szabályozásakor külön gondot fordít a kedvezőtlen termőhelyi adottságú területekre. Bár nem tartozik közvetlenül e törvény tárgyalásához, mégis szeretném most ennek a kérdésnek egy sajátos vonását kiemelni. Ez a mezőgazdasági bizottság egy korábbi ülésén e területek fejlesztésével kapcsolatban merült fel. Az említett földeknek jelentős része az ország határtérségében van, ahol a természeti tényezők a határon innen és túl egyformán hatnak. A föld védelme és javítása, eredményesebb hasznosítása így sok esetben csak szomszédainkkal közösen oldható meg. Ez is jó példa arra, hogy a határok nemcsak elválasztanak, hanem Össze is kötnek bennünket, s hogy közös dolgaink kölcsönösen hasznos rendezését ebben a vonatkozásban is együtt kell keresnünk és vállalnunk. A vízzel való gazdálkodásban az együttműködés különösen jelentős, hiszen a talaj vízháztartása a föld termőképességének alapvető tényezője, s a talajban, vagy a talaj felszínén mozgó víz nem ismer üzemi, területi, vagy országhatárokat. Hadd emlékeztessek ezzel kapcsolatban arra a vitára, amelyet a közelmúltban az elsősorban energiagazdálkodási, árvízvédelmi és szállítási céllal épülő Bős-nagymarosi Erőmű környezeti és talaj vízgazdálkodási hatásáról folytattunk. Ennek során először úgy fogalmazták meg a célt, hogy a beruházással lehetőleg ne változzon meg a természeti környezet. Később egyértelművé vált és magam is azt vallom, hogy ahol csak lehet ennél többre, az új körülményeknek az eddiginél jobbátételére kell törekedni. Mezőgazdasági vonatkozásban ez azt jelenti, hogy a megvalósítás, majd az üzemelés idején a növénytermelés számára a korábbihoz képest kedvezőbb talajvíz viszonyokat, s ahol indokolt, öntözési lehetőségeket kell teremtenünk márcsak azért is, hogy pótoljuk az igénybe vett földek termő kapacitását. Jó külföldi példák sora mutatja, hogy erre megvan a lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! A vitákban csaknem minden tanácskozáson elhangzott az az igény, hogy a törvény és az annak végrehajtását segítő minisztertanácsi rendelet megjelenését követően ne induljon meg további rendeletekkel azok eróziója* Megfogalmazták azt is, hogy másirányú, alacsonyabb szintű jogszabályokat, ahol szükséges, utólag is hozzuk összhangba ezzel a törvénnyel. Befejezésül magam is ezt hangsúlyozva a törvényjavaslatot elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Bánfalvi András, Szabolcs-Szatmár megyei képviselő következik. BÁNFALVI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Nagy érdeklődéssel és várakozással vettem kézbe a most tárgyalásra kerülő törvénytervezetet, amelynek parlament elé kerülése ismereteim szerint hosszas előkészítő munka eredménye. Napirendre tűzését magam is időszerűnek tartom, azzal együtt, hogy a földügyekkel kapcsolatos, érvényben lévő jogszabályok napjainkig zömmel jól szolgálták az egész társadalom fejlődésének ügyét, erősítették a szocialista vonásokat. A folyamatos fejlődés és a változó körülményekhez való igazodás újabbnál újabb jogszabályi módosításokkal jártak, amelyek már zavarták az egységes értelmezést, és a gyakorlatban való alkalmazásuk még a szakavatottaknak is gondot okozott. Márpedig alapvető követelmény, hogy törvényeink mindenki által közérthetőék, világosak legyenek, azok mindennapos ügyeink intézésében egyértelmű útbaigazítást adjanak. Két vonatkozásban is különös jelentőséggel bír a most előttünk fekvő javaslat. Egyrészt, mert élete folyamán majdnem minden magyar állampolgár — és legtöbb esetben gazdálkodó szerv is — valamilyen formában kapcsolatba kerül a földtörvény rendelkezéseivel, másrészt a magyar embert mindig is szoros érzelmi szálak fűzték ahhoz a földhöz, amely hazáját jelentette, nemzete létét tartotta fenn és egyben családja megélhetését is biztosította. Őseink a mezőgazdasági művelésre kitűnően alkalmas Kárpát-medencében találták meg végérvényesen otthonunkat, így adott volt, hogy a magyarság fennmaradásának, megélhetésének fő forrása a mezőgazdasági termelés lehetett. Az évszázadokon keresztüli szoros egymásrautaltság a föld és az ember között, a minden talpalatnyi földnek a hasznosítása és ebből fakadó szeretete apáról fiúra szállt. Ilyen mélyről buzog a magyar ember termőföld iránti szeretete, melynél nagyobb kincset nem sokat ismer. Az elfogadásra javasolt törvény a korábbihoz viszonyítva egyszerűbb és feloldja azokat a gátakat, amelyről bevezetőmben szóltam. Mint termelőszövetkezeti vezető, örülök annak, hogy a jövőben az üzemi hatáskör nő a föld feletti rendelkezés tekintetében, a hasznosítás irányát és módját leginkább ott döntik el, ahová ez tartozik és ahol talán a legjobban értenek hozzá. A föld a mezőgazdaság elsődlegesen legfontosabb termelőeszköze. Mivel méreteit tekintve nem növelhető, így minden müvelésre alkalmas terület hasznosítása elengedhetetlen. Ez jól megfontolt össztársadalmi